Apasors

13.

Megbabonázva álltam a színpadon, körülöttünk mindenki tapsolt, fütyült és kiabált. Eszméletlen adrenalint adott. Egy pillanatig megélhettem az álmom, közönség előtt énekelhettem.
Teljes mámorba jöttünk le a színpadról.
Hálás voltam a fiúknak, amiért meglepetésképp felhívtak énekelni. Na szerintetek benne lesz a kedvenc pillanataiban? Naná hogy benne!
A fiúk szét széledtek, egyikük bagózni ment másikuk wcre a harmadik meg inni. Én Jasminhez mentem vissza, aki karba tett kézzel egy sanda mosoly keretében ingatta a fejét.
-Azt hiszem elfelejtetted közölni, hogy egy sztár vagy. - mosolyodott el még jobban.
-Nem, nem vagyok sztár egyáltalán. Csak énekelgettem- pirultam el.
-Nem is értem miért nem vagy állandó tagja a bandának?!
-Ez.. bonyolult. - néztem el mellette eltűnődve.
-Megérteném! - tette vállamra a kezét.
-Mit szólnál ha holnap találkoznánk? - felbátorodtam az alkoholtól.
-Ez randi? - kérdezi félmosollyal.
-Talán. - kacsintottam rá. Mi ütött belém?
Megcsörrent a telefon a zsebemben, Bonnie neve állt a kijelzőn.
-Ne haragudj, most mennem kell. Holnap kereslek! - ígértem meg neki, aztán elindultam, közben felvettem a telefont.
-Szia! - szóltam bele.
-Szervusz Harry! Nem szerettelek volna zavarni, de Will mindenképp téged akar. -hallottam, ahogy a háttérben üvölt a gyerekem.
-Egy pár perc és otthon vagyok! -jeleztem aztán elköszöntem tőle.
Gyorsan írtam Niallnek egy üzenetet, hogy le léptem, ne keressen.
Szedtem a lábam ahogy tudtam, a hideg szél csapta az arcomat, komolyan útközben ki is fogok józanodni.
Bár nem lakok annyira messze, nagyjából 10 perc séta a kocsmától.
Amikor beléptem fülsüketítő ordítás fogadott, ahogy a fiam meglátott kitépte magát Bonnie karjaiból és hozzám rohant, kis piros arca és könnyes szeme láttán a szívem megszakadt.
De nem szabad, hogy bűntudatom legyen, kell, hogy legyen magánéletem, neki pedig önállósodnia kell.
Ahogy átöleltem elhallgatott, de a levegőt még mindig szaggatottan vette. Bűntudat.
Kis taknyos orrát a nyakamba fúrta, régen ettől undorodtam volna, de az elmúlt évben megszoktam, hogy Will összes testnedve rajtam landol valamilyen úton módon.
Felvettem az ölembe és felálltam vele, elindultunk Bonnie felé, aki a kézitáskájába pakolta a dolgait.
-Köszönöm szépen Bonnie, hogy vigyáztál rá! - hálálkodtam.
-Szívesen vigyáztam volna rá több ideig, ha az úrfi hagyja - csipkedte meg a fiam pofiját.
-Az úrfi túlságosan rám nőtt. -forgattam meg a szemem.
-Szerintem csak szeparációs szorongása van, ebben a korban gyakori, ne aggódj, kinövi. - mondta bíztatóan.
-Remélem.
Bonnie elköszönt én pedig megmostam Will arcát, a szobámba mentünk, ahol bekapcsoltam a tvt és le feküdtem az ágyra, Will a mellkasamra tette a fejét.
-Apa ma egy nagyon szép lányt ismert meg, -meséltem neki- és nagyon szeretett volna még beszélgetni vele, csak volt egy kis kukac, aki miatt nem lehetett..- csikiztem meg az oldalát a mutató ujjammal, mire kuncogni kezdett.
Jasmin nagyon elvarázsolt, rég éreztem már ekkora vonzalmat valaki iránt.
Fel kaptam a telefonom az asztalról és megkerestem a telefonszámát (szerencsére még a kocsmában számot cseréltünk), írtam neki egy smst, hogy sajnálom, amiért el kellett jönnöm és, hogy holnap fél 1kor találkozzunk a parkban.

Jasmin: Rendben szépfiú, ott leszek.

Mosollyal az arcomon aludtam el.

Sziasztok drága olvasók!
Köszönöm, hogy idáig kitartottatok és olvassátok Harry történetét.
Főleg neked köszönöm writtenbymercy, hatalmas erőt adsz az íráshoz! ❤️🙏
Sajnos nem tudtam bevezetni a rendszerességet abban, hogy milyen időközönként rakok ki részt, az elmúlt hetekben költöztünk, azért nem tudtam írni, most pedig mivel csillapodik a járvány helyzet vissza kaptam az állásom, így dolgozni fogok a jövőhéttől. De amint tudom folytatom tovább Harry és Will történetét.