Apasors

10.

Pár perc elteltével már mind hárman a konyhába tömörültünk és a gőzölgő kávénk fölött beszélgettünk.

Leginkább anyám kezdte faggatni Tanyat, hogy mi történt vele az utóbbi időkben és hogyhogy itt van.

Anyán látszott, hogy még mindig nem fogta fel ki ül vele szemben.

-Nem hittem volna, hogy ennyire sokkolni fog a jelenlétem.- húzta fel az orrát Tanya.

-Nem láttalak már vagy 8 éve Tanya, elhiheted, hogy sokkolt az érkezésed..- fakadt ki anyu.

-De most látsz. - mondta és belekortyolt az italába.

-Tanya én örülök neked, de azt sem tudtam, hogy élsz e még..- magyarázta anya.

-Megértem, ha dühös vagy Josie, tényleg nem kerestelek már régóta és őszintén sajnálom!- nyúlt át az asztal fölött és anyám kezére helyezte az övét.

Még sose láttam így anyámat, hosszú hullámos szőke haja közül úgy nézett a vele szemben ülőre a zöld szemeivel, mint egy sértett gyermek.

-Nem kezdhetnénk újra a barátságunkat?- kérlelte Tanya.

Tanya anyám legjobb barátnője volt, akkor ismerkedtek össze, amikor Tanya és a szülei anyámék szomszédjába költöztek. Noha volt köztük 5 év korkülönbség,-Tanya javára-egyből egymásra hangolódtak és onnantól kezdve elválaszthatatlanok lettek.

Tanya mindig itt volt nekünk, úgy szerettem, mintha a második anyám lett volna.

De aztán egyszer csak nem jött többet hozzánk és anyám hetekig szomorú volt miatta.

Érthető, ha most dühös egy kicsit.

-Rendben!- mondta anya elmosolyodva.

-Még szerencse, hogy ezt mondtad, ugyanis a szomszédba fogok költözni! -kacsintott.

-Nem mondod komolyan?- kerekedett el anya szeme.

-De bizony! Hiányoztál, hiányoztatok!- mondta Tanya, majd felém fordult,- Harry kicsikém, nagyon megnőttél, kész férfi lett belőled.

-Köszönöm, Te is igazán jól nézel ki!- viszonoztam a bókot.

-Mesélj, mi történt veled mostanság? - dobta fel a témát anya.

-Faltam a pasikat, buliztam, éltem. Na meg persze dolgoztam is. -kezdett bele a mesélésbe, néhány szó egész elképesztően hangzik egy 41 éves szájából, de tudom. „ A kor csak egy szám."

Tulajdonképpen nem is kell ezen annyira meglepődni, Tanya mindig is ilyen volt. Ő egy jelenség, egy díva, aki egy cinikus, flegma, nagyszájú, de hatalma szívű ember.

Miután befejezte az életének a mesélését ismét felém fordult.

-Harry, most, hogy jobban megnézlek egészen hasonlítasz az apádra.- mondta áhítattal.

Anyám köhögni kezdett, mi pedig felé kaptuk a fejünket.

-Anya jól vagy ? - mentem oda hozzá aggódva.

-Persze, nincs semmi gond, csak félre nyeltem- magyarázta.

Ismét csengettek, mondtam anyámnak, hogy majd én nyitom és már el is indultam.

Niall kezébe ücsörgött a kis nyálas csomagom, én pedig annyira megörültem neki, hogy egyből elvettem és magamhoz öleltem.

-Szia nagyfiú, de hiányoztál! -mondtam neki Ő pedig rám vigyorgott.

-Kösz Ni, hogy vigyáztál rá.- mondtam neki és közben elvettem tőle a táskát amiben Will cuccai vannak.

-Tudod, hogy bármikor vigyázok rá, és szívesen maradnék is dumálni, de most mennem kell, randim lesz. - kacsintott rám és már rohant is vissza a kocsijához.

-Oké, majd beszélünk. Jó randit! -köszöntem el tőle és bementünk a házba.

A nappaliba ledobtam Will cuccát és össze vissza puszilgattam a kis puha arcát.

-Megyünk köszönni a nagyinak és a nagyi barátnőjének.-mondtam neki miközben elindultam a konyhába.

Anyám már az ajtóba letámadta Willt.

-Édesem, szia, gyere ide hagy ölelgesselek meg- vonta magához.

Tanya értetlenül nézett ránk.

-Josie, ki ez a kis bogárka? Csak nem ? -huncutul húzogatta a szemöldökét.- Hol az apa?

-Ő az unokám Will. -mutatta be,- nézd csak Will, ott van Tanya néni -gügyögött közben a gyerekhez.

Tanya szeme kétszeresére nőtt ahogy nézte anyámat.

-Hogy érted azt, hogy az unokád?

-Úgy, hogy Ő az unokám. Harry fia.

-Ennek a Harrynek ? -kérdezte döbbenten.

-Hahó én is itt vagyok .- adtam a tudtára.

-Igen, ennek a Harrynek, van másik Harry nevű fiam ? -kérdezte anya szarkasztikusan.

Tanya felállt és oda sétált Willhez, alaposan megnézte, majd felém fordult, a szemei megteltek könnyel és úgy magához szorított, hogy levegőt is alig kaptam.

-Az én kicsi Harrym felnőtt,- sírta el magát- emlékszem, amikor még te is ilyen mini voltál.

-Tanya engedj el, megfojtasz ! -mondtam neki nevetve.

-Itt vagyok már egy órája és ezt csak most kell megtudnom? - akadt ki.

-Jajj ne gyerekeskedj már, inkább fogd meg.- nyújtotta oda neki Willt

Tanya elvette és csodálva nézte Őt. Mint aki nem látott még babát.

Elmondta mennyire sajnálja, hogy lemaradt ezekről és, hogy évekig nem keresett minket, illetve megkérdezte azt is, hogy Will miért velünk lakik. Én természetesen elmondtam neki a történetünket.

-Nagyon sok mindenen mentél keresztül drágám, de őszinte leszek, én azért lekevertem volna neked egyet. -mondta.

-Valahogy sejtettem. - forgattam a szemem.

-Az a barom apád mit szólt? - kérdezte.

-Tanya ! - kiáltott rá anyám mérgesen.

-Bocs Josie, de tudod, hogy mindig is gyűlöltem azt az embert- mondta megvetően.

-Ez fura, az előbb még boldogan méregettél mennyire hasonlítok az apámra, most meg kijelented , hogy gyűlölted? - kérdeztem értetlenül, mert tényleg nemértettem ezt a váltást.

-Jajj ugyan, részletkérdés, -legyintett - szóval mit szólt?

-Nem tudja, de ha tudja sem érdekel, 7 éve nem beszéltem vele.- megrántottam a vállam.

Tanya kérdőn nézett ránk.

-Igaz, amúgy sincs sok köze hozzád. - mondta végül.

-Oké szerintem ejtsük a témát. -szólt közbe anya.

-Mikor költözöl? -fordult Tanya felé

-A jövőhéten reméljük minden kész lesz a házban- mondta.

Amíg Ők elcsevegtek én csináltam tápszert Willnek, aztán bementünk a szobába és megetettem, imád enni, de most hogy jön a foga kicsit kevesebb adagokat fogyaszt el.

Evés után még egy kicsit játszottunk, aztán megfürödtünk és bedőltünk az ágyba.

Mostanság rászoktam arra, hogy vele alszom.

Tudom, tudom, ezzel elrontom a gyereket, de mit csináljak? Imádok hozzá bújni.