~nepenthe~

7.

-Chan! - léptem be a zeneboltba, de ezúttal nem találtam ott a barátomat. Helyette Changbin volt ott. Lepetten mosolyogva lépkedtem oda hozzá.
-Hyunjin! Szia! - mosolyodott el- Chan-t keresed? - könyökölt a pultra, ami mögött ücsörgött, majd egyenesen a szemeimbe nézett.
-Nyílván! - forgattam meg a szemeimet, tettetve hogy nem jöttem zavarba tőle- Nem is tudtam hogy itt dolgozol!-mondtam egy félmosollyal
-Mert csak nemrég vettek fel, és ma van az első napom? - mosolygott.

Jézus, szív nyugodj le!

-Hyunjin piros vagy! - kuncogott fel
-T-tényleg? - na tessék, sose bírd szóra a zavart Hyunjin-t. Csak nagyobb idiótát csinál magából!
-Igen! - kuncogott- Csak nem zavarba hoztalak?
-Igen! Vagyis nem! Hülye vagyok.. VAGYIS HÜLYE VAGY! - ahhh lehetne ennél is rosszabb?

Tipp: sose kérdezd meg magadtól hogy lehetne-e rosszabb.

-Hey Chang-!...oh Hyunjin- hallottam meg egy mély hangot.

A. Jó. Kurva. Életbe.

-Sz-szia Felix! - mosolyodtam el zavartan
-Wow te aztán piros vagy, Binnie zavarba hozott? - vigyorgott mindenttudóan.
-Ehm tudjátok mit, asszem most megyek! - mondtam, majd ki-naruto-run-oltam a zeneboltból, és egyenesen hazavonszoltam a seggem.

Ennyire átlátszó, és könnyen kiszámítható lennék?

Egy idióta vagyok! Most aztán látják hogy tetszenek nekem!

Legalábbis azt tudják hogy Changbin zavarba hozott..azt nem hogy Felix is...

Boom logika

-WHAAA?! - ugrottam össze mivel meghallottam két kopogást az ajtómon. Odasomfordáltam, és kikukucskáltam a kukucskálómon.

Chan hyung...?

Kerek szemekkel nyitottam ajtót az ausztrál fiúnak, aki eléggé idegesen trappolt be a lakásomba.
-Hé, minden oksi? - zártam be az ajtót magam mögött, és kicsit aggódóan néztem rá.

Rám pillantott, majd felsóhajtott.
-Csak kellett valaki akivel tudok beszélni.
-Rain hyungról van szó, ugye? - ültettem le az ágyamra, és lehuppantam mellé.

Csak akkor keres fel ezzel az okkal, ha Rain hyungról van szó. Mivel álltalában Minho és Jisung a lehető legtöbb időt együtt töltik, Chan nem akarja őket zavarni. Jeongin még gyerek ehez a témához, hiába mondja hogy már megérett. Agyilag nem. Ez komolyabb mint ő azt hiszi. Felix és Changbin nem igen ismerik Korain-t, Seungmin pedig nem hiszem hogy akar beszélni Chan-nal a saját bátyjáról.

Mármint... Seungmin... nem igen van oda érte, ha hall olyanokat a bátyjáról hogy milyen az ágyban meg minden ilyesmi...

Eww én se akarnék róla hallani a helyében. De nem a helyében vagyok, én hwang kibaszott hyunjin vagyok kérlek!

Oh hogy milyen sötét titkokat tudok még lol!
-Szerinted az normális, hogy nem is látta az üzeneteimet, mikor mindig elérhető? - kérdezte idegesen
-Lehet látta hogy írtál, de sok volt a dolga, és nem tudott válaszolni. - mondtam a hátára simítva

A telefonja megrezzent, ő meg unottan megnézte. Rain neve volt az.
-Mit hezitálsz Rain hív vedd fel!! - csaptam hátba, ő meg idegesen felvette.
-"JÉZUS CHAN NAGYON SAJNÁLOM HOGY IGNROÁLTALAK NEM AKARTAM DE NEM FOGOD ELHINNI MILYEN MUNKÁT KAPTAM?!" - ordított bele a telefonba, pedig kameráztunk, és látta hogy én is ott vagyok.

Bár nem hiszem hogy érdekelte a társaságom, nagyon boldognak látszott.
-Egy, ne ordíts, kettő, milyen munkát kaptál? - mondta Chan, igyekezve morcos lenni, de nem tud olyan fejet vágni Rain miatt. Egyszerűen csak mosolyognia kell ha meglátja.
-"Modell lettem Chan!" - mondta hatalmas mosollyal
-HOGY MI?! - mondtuk egyszerre Chan-nal.
-"És ennek tetejébe tudod hogy mit kaptam még?!"- itt Chan megrázta a fejét- "Egy repjegyet haza Koreába!" - na itt már mindannyian pattogtunk, pláne Chan