~nepenthe~

27.

-Hogy...mi!?
-Szivem nyugodj meg, biztos vagyok benne, hogy ő is össze volt zavarodva!

Igen, megint otthon vagyok.

Két hét után hazamentem elmondani mindent nekik. Nem hoztam el a fiúkat magammal, mert tudtam hogy apám nem reagál valami nyugodtan az ilyesmire. És lásd meg..

Csatt.

Még egy pofon.

CSATT.

Még egy.

Mért kapok mindig pofonokat, ha nem tetszik neki amit mondok?

Őszintén nemtudom.

De már nincs kedvem rászólni, had tegye, majd lenyugszik.

Ha lenyugszik...

Végtére is. Nem mindennap jön úgy haza a meleg fiad, hogy "hello apa képzeld, két pasim van".

Nem csak hogy homofób, és próbálja elfogadni a tényt hogy meleg vagyok, hanem most már ez is. Ez sok lehet neki, ezt igazán meg tudom érteni. Épp ezért hagyom had tegye. Had bűntessen meg, ha azt hiszi ezzel kiveri belőlem ezt a "hülyeséget".
-Miért nem kérdezed meg először őt?! Had mondja el mi is történt pontosan, mért pofozod meg mindig?! - mondta anyám mérgesen, aggódva értem, ugyanis hát.. Nem csak pofozott, és megint felrepedt a szám.
-Mit kell ezen megmagyaráznia?! - mordult fel apám anyámra pillantva- Szerintem épp eleget tudok. Hogy lehet két embert szeretni egyszerre?!
-Úgy, hogy mindkettő ugyan annyira fontos neked mint a másik. Nem mellesleg ők is szeretnek engem, és egymást is. - mondtam halkan lehajtva a fejemet
-Nem gondoltál bele édes fiam hogy talán hazudnak neked?- kérdezte apám idegesen
-Nem tennék.
-Azt te honnan-
-Ne szólj közbe én beszéltem előbb- mordultam fel. Elhallgatott, most az egyszer nem pofozott fel a szemtelenségemért, amin nem sokat gondolkodtam miért nem tette. Legalább enged beszélni. - Nem tennék, mivel ismerem őket. Az egyikük annyira aggódott értem mikor legutóbb hazajöttem és elvertél mert meleg vagyok, hogy mikor visszaértem ott találtam őket az ajtóm előtt. Ott szobroztak egész nap, csak hogy láthassanak. Aztán velem maradtak este, hogy segítsenek nekem. És ha azt mondanád amiatt csinálják hogy otthagyjanak miután megdugtak... Ez se igaz. - mondtam- Nem hagytak ott.

Apám rám nézett, most először nem mérgesen, hanem kerek szemekkel.
-Ti...
-Igen, lefeküdtem velük mi van azzal? Nem ez a lényeg. Azt mondom hogy igenis szeretnek, és én is őket, és nem fogok választani kettejük közül. - mondtam majd felálltam a földről, mivel egész eddig ott térdeltem. -Lehet hogy neked van igazad, és hülye vagyok hogy ezt csinálom. De az én életem, és én csak arra kérlek hogy ne próbálj lebeszélni róla se engem, se őket. Rendben? - sóhajtottam fel

Nem szólalt meg. Hallgatott. De nem is vártam válaszra.

Anyám elengedte őt, és egy kicsit nyugodtabb tekintettel szólalt meg.
-Hagyjuk ezt a témát most ülepedni. Rendben? Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz, előbb-utóbb!- simogatta meg a hátamat.

Bólintottam, és hagytam hogy anya elmenjen. Apám a kabátjáért nyúlt, és a cipőjét is felvette. Elment. Kiszellőztetni a fejét vagy inni. Mindegy az, legalább nem rajtam vezeti le a feszültségét.

Nem aggódom érte. Ha azt is elfogadja hogy meleg vagyok, akkor ezt is legalább megfogja próbálni elfogadni. Csak idő kell neki. Nekem pedig időm mint a tenger.

...

szerelmeim <3

hey