~nepenthe~

21.

-HEEEY! - hallottam meg korán reggel ennek a kettőnek a kiabálását.

Gondolhatjátok, mióta hazajöttem mindig itt vannak. Már kora reggel. Van hogy inkább ittalszanak, de mondtam nekik hogy ma úgyis velem jönnek haza, legalább ne itt keljenek fel.

Erre ők itt vannak már reggel hétkor.

Mi ütött beléjük?

-Felix, Changbin aludni akarok még- morogtam, pláne mert berontottak a szobámba.
-Mi az hogy aludni? Az alvás a gyengéknek való! - nevetett fel Changbin, és rám ugrott.
-Ugh?! - néztem ki a takaró alól, csak hogy észrevegyem milyen közel van hozzám, és hogy mennyire zavarba hoz ez a közelsége.
-Jó reggelt Hyunjin! - vigyorgott
-Kuss- toltam el magamtól, és kiszálltam alóla nagy nehezen

Ők csak kiváncsian figyeltek engem, ahogy kinyitom a szekrényemet, és keresek valami ruhát magamnak. Kezdem nagyon megszokni hogy bámulnak... egy hét elég volt rá. És habár egy hét is eltelt már... még mindig zavarba jövök tőle.

Levettem a pizsipólómat, és kerestem magamnak egy másik pólót. Már épp akartam felhúzni, mikor gondoltam egyet, és megfordultam.

Ez meglepte őket, és mindketten piros fejjel fordultak el tőlem... De csak egy pillanatra, utána láttam, hogy Changbin a takaróm alól kezd figyelni, Felix pedig igyekezett nem feltűnően bámulni.
-Borzalmasak vagytok ebben!- kuncogtam, majd felvettem a pólómat- Nem akartok inkább kimenni? Alsót is cserélek- kuncogtam
-Oh shit- lett még vörösebb Felix, és kislisszolt az ajtón. Felnevettem rajta, majd a takarómba bugyolált Changbin-ra pillantottam
-Nem akarod te azt látni- mosolyogtam- Menj, nyugtasd le Felix-et szerintem szüksége van rád! - kuncogtam, ő meg (ellopva a takarómat, no comment) kitotyogott Felix után.

Hahh legalább most nyugodtan átöltözhetek...

...

-Uhm mért jöttünk el Han bárjába? - kérdezte Changbin az említett club elé érve
-Ez nem egy bár, hanem egy pub, és nem az övé, csak csaposként dolgozik itt. Mellesleg. A Dao-Cheng Ze egy elég ismert hely, és jó a hangulat. Gyakran lépnek fel itt, tehát élő zene megy szinte mindig- mondtam mosolyogva- Gyertek- fogtam meg mindkettejük karját, és behúztam magam után őket.

A többiek közül már majdnem mindenki ott volt. Jisung, Minho, és Chan is ott vártak már az egyik asztalnál ücsörögve. Akkor Rain is itt van, csak gondolom elment vécére.
-Hello! - ültem le a többiekhez, a másik kettő meg mellém.
-Rendeltetek már enni? - kérdeztem
-Még nem, meg akarjuk várni Seungmin-t és Jeongin-t- mondta Minho.
-De már itt kéne lenniük, rohadt éhes vagyok- hallottuk meg Korain hyung hangját is, aki épp ekkor jelent meg mellettünk, és becsúszott Chan mellé.

Azok ketten olyan szerelmesen néztek egymásra hogy muszáj volt vigyorognom.
-Miről maradtunk le? - vigyorogtam
-Nem sokról-mondta Chan elpillantva egy másik irányba. Az arca piros volt, amit elég ritkán látni, szóval mindenki ezzel kezdte el nyaggatni őt, míg a legidősebb le nem állította őket.
-Ha nem jött volna még le, összejöttünk. - mondta mosolyogva- Szóval most már csak Hyunjin az egyedüli egyedülálló a csapatunkban.

Oh...

Oh tényleg...

Hogy voltam képes elfelejteni hogy Felix és Changbin együtt vannak?
-Ühmm... Hyunjin? - lóbálta meg a kezét Jisung az orrom előtt.
-Mi? Elbambultam- motyogtam
-Megjött Seungmin és Jeonginnie, szóval rendelhetünk. - mondta Minho
-Van itt egyáltalán kaja? - nevetett fel Seungmin
-Persze hogy van! Nem csak inni lehet itt, nem csak kocsmaként funkcionál! - mondta Jisung megrázva a fejét- Lehet inni, enni, meg van egy kisebb színpad a zenének. Ott szoktak fellépni az énekesek. - mondta Jisung

Még elbeszélgettünk, és közben rendeltünk is ennit.
-Áhh épp ideje volt már, éhes vagyok! - szólalt meg Rain hyung ahogy megjött a kajája, mi meg kinevettük.
-Hé figyu fiúk, zabálás után nem megyünk át a egy bulisabb helyre? - kérdezte Minho
-Nemtudom, nem szívesen vinném el Innie-t táncolni- mondta Seungmin elhúzva a száját.
-Akkor... Várj van egy másik ötletem! - vigyorodott el - Úgyis esteledik, eljöhetnétek hozzánk. Az én lakásom van a legközelebb mondta Minho
-Végtére is... Egy kis levezető ivás nem árt meg- mondta Changbin.

Felix kicsit idegesen nézett rám, én pedig a combjára tettem a mancsonat, és megszorítottam. A füléhez hajoltam, és belesúgtam.
-Mi a baj?
-Én nem tudok inni.. - válaszolt vissza rögtön.

Én se, de én akkoris iszom.

-Semmi baj, majd nem adunk neked inni csak ha kérsz- mondtam egy mosollyal.

Ettől egy kicsit nyugodtabb lett, és visszafordult enni, én pedig egy kisebbet sóhajtottam, amit szerencsémre csak Seungmin vett észre. Megráztam a fejem, hogy nincs bajom, és ne aggódjon értem, ő pedig biccebtve súgott valamit Jeongin-nek.

...

Már kicsit sem voltam józan, ezért homályosan ugyan, de még emlékszem, hogy mi történt. Mindenki ivott, keveset vagy sokat, nem lényeg, de mindenki jól érezte magát.

Játszottunk valamit. Voltak olyan feladatok mint csókold meg ezt meg azt, ami egyre csak kezdett bedurvulni, és isten tudja hogy került le rólam a felsőm.

A legjózanabb talán Chan és Korain volt, akik közül is az előbbi volt az éberebb, a másik majdnem bealudt.

Aztán kiesett hogy hogyan, de otthon teremtem, az ágyamban. Felix nemtudom hova került, mert tuti hogy haza jött velem, de Changbin felettem volt.

A homlokunkat összeérintette, és ködös tekintettel hajolt az ajkaimra. Éreztem a simogatását, és azt is, hogy egy harmadik kéz is becsatlakozik. Kezd fogyni a ruhám.

Itt van Felix is...

Mosolyogtam, hisz élveztem a dolgot. Nagyon gyengéden bántak velem, az alkohol miatt pedig csak tompán éreztem fájdalmat.

Nincs kép, csak hang. Felix és Changbin nyögései, meg egy elég magas hang a háttérben...

Várj... Ez az enyém?

Hogy képes ilyen magas lenni...?

AHH EZ FÁJ?

AHH EZ MÁR NEM

Jézus ég a bőröm... Mi történik?

Valami... Valami nagyon...

Csak nyögni tudok.

A kettejük nevét, össze vissza, nem is igazán érthetően. Átmegy rajtam egy hullám, és végem.

Felnézek a felettem levő Felix-re, aki nem mer megmoccanni. Ő bennem van, tehát feltételezem Changbin meg benne.
-Ügyesek voltatok babáim! - miért ilyen rekedt a hangja..?

Changbin ennyire élvezted?

Mellém bújik, Felix-nek viszont semmi ereje, ezért épp hogy ki tud belőlem húzódni. Rajtam helyezi magát kényelembe, ami nem is olyan rossz érzés....Changbin ránk húzta a takarót, én pedig csukott szemekkel megszólaltam.
-Nekem ez... Volt az első... Bottomként... - mondtam mosolyogva

És bevallom.. Nagyon jó érzés volt...

-Megismételhetnénk majd!-ásítottam fel

Lehet hogy az alkohol beszélt belőlem, de a szavaim igazak voltak. Tényleg akartam ezt így velük. Kettejükkel.

Szimplán csak féltem kimondani...