~nepenthe~

19.

-Igen... Majd alszom a kanapén- mosolyogtam, majd felálltam elmosogatni a tányéromat. - Ha befejeztétek, csak adjátok ide ti is a tányérjaitokat! Legalább ezt had csináljam meg... - motyogtam
-A-a, majd én megcsinálom- mondta Changbin felállva, és félretolt onnan- Ne nézz így rám, egész eddig semmit se csináltam!-forgatta meg a szemeit- Inkább keressetek pizsit kettőnknek. És nem, nem alszol a kanapén, ha kell én alszom ott, de így, teljesen szétverve nem alszol kanaoén az biztos!-mondta ellenállást nem tűrő hangon, én meg Felix-hez fordultam mosolyogva
-Mi ütött a pasidba? - kuncogtam
-Eh.. - mosolygott ő is- Rájött az ötperc és meg akar védeni mindentől. Gyakran van ilyenje mostanában, de csak kettőnk fele- mutatott magára és rám.

Ha nem fejezik be, megfognak ölni!

Magam se tudom hogy éltem eddig túl, mikor nyílván valóan flörtölnek velem MINDKETTEN és semelyikük se szól a másikra. Legalábbis Felix csak mosolyog rajta, Changbin pedig csak engem néz ha flörtöl. Mindegy. Két teljesen más személyiség, egy a közös: mindketten borzalmasan kedvesek velem, és nemtudom meddig fogja bírni a szívem.
-Jinnie?- agh ez a becenév- Menjünk, Binnie hyung nem olyan béna hogy eltörjön valamit! - nevetett fel Changbin pedig rámordult.
-YA YONGBOK!
-ANYÁD YONGBOK ÉN FELIX VAGYOK!
-Yongbokieee!!- kezdtem rá én is
-HAGYJATOK AZ ISTEN SZERELMÉRE!- duzzogott keresztbe téve a karjait a mellkasa előtt.
-Jó, jó, gyere velem! - mondtam, majd megfogtam a kezét, és elhúztam a szobámig.

Ha ők flörtölnek én se fogom vissza magam.

Ajaj eljutottam addig a pontig mikor már nem érdekel, állítsanak le ha nem tetszik nekik amit csinálok.

Nem félreérteni!

Ugh.
-Gondolom bármi jó lesz- motyogtam a szekrényemhez lépve.
-Changbin nem szokott hosszú gatyát hordani, szóval neki ne adj olyat- mondta Felix zavartan.

Elővettem egy nagy pólót, és egy rövidnadrágot (a kényelmesebbik fajtát) majd Felix-nek adtam.
-Ez jó?
-Szerintem. Nekem mindegy mit adsz- vont vállat.

Kuncogva vettem elő az egyik hoodie-mat, majd neki dobtam.
-Mást nem kapsz, kiváncsi vagyok hogy boldogulsz- kuncogtam fel mégjobban, látván a tekintetét, és a piros arcát.majd elfordultam tőle, hogy át tudjon öltözni.
-Hyunjin...? - hallottam a halk hangját. Megfordultam, és amit ott láttam... Az rettentő aranyos volt.

Felix-re a rám már kicsi hoodie-mban borzasztóan aranyosan festett. Rá tökéletesen illett, plussz az, hogy lefele huzogatta az alját zavarában...

Hah megörülök tőle!

-Had ne mondjam el mennyire nagy kedvem van letámadni téged- motyogtam, de rám nézett, tehát meghallotta.

Faszomba.

-M-mi? - pirult el
-Semmi- mondtam zavartan, és kiakartam volna menni, de hátulról átölelt, ezzel megállítva engem.
-Mmm hova mész?
-Fogat mosni. Tényleg. Ti hogy mostok fogat? - pislogtam lepetten
-Changbin hozott fogkefét- kuncogta a fejét a hátamba fúrva, és felnevetett.
-Oh tényleg ennyire biztos volt abban hogy megengedem az ittalvásotokat, hm? - kuncogtam- Na, engedj, elmegyek fogatmosni.

...

-Oksi. Akkor én kapcsolom le a villanyt, Changbin pedig betakar minket. Te vagy középen. - mondta Felix, majd lekapcsolta a villanyt, és berohant az ágyamba mellém. Changbin ránk húzta a takarót, én meg nyeltem egyet.

Jah igen, rávettek hogy aludjunk hárman.

Mit mondjak, nem kellett győzködniük sokáig.
-Hyunjin.. Ez fura kérés lesz de.. Énekelj nekünk altatót! - mondta Changbin közelebb bújva hozzám. Felix is mocorgott egy darabig, majd végül átdobta az egyik lábát az enyémen.
-Mit énekeljek, nincs hangom!-mondtam mosolyogva
-Akkor dúdolj valamit. Biztos tudsz valami altatót! - mondta Felix

Nagyot sóhajtottam, majd halkan dúdolni kezdtem egy latatót, amit még anyu szokott nekem énekelni. Az emlék hatására lefolyt egy-két könnycsepp az arcomon, de csak mert jó volt visszaemlékezni rá.

Éreztem ahogy Changbin megfogat a kezem, és ahogy Fekix a mellkasamra teszi a kobakját.
-Minden rendben?
-Minden rendben- válaszoltam- Túl jól érzem magam, nem akarom hogy csak egy álom legyen... - mondtam halkan, és mivel már nagyon fáradt voltam, és a szemeim csukva voltak, hamar el is aludtam.

...

Reggel egyedül keltem fel. Nagyot ásítva tornáztam magamat ülésbe, és körbenéztem. Se Felix, se Changbin.

Talán halucináltam volna tegnap este?

Hisz borzasztóan fáradt voltam. Ja. Biztos azért hittem hogy itt va-
-Jó reggelt csipkerózsika! - lépett be az ajtón Changbin. Elkuncogta magát ahogy meglátta a lepett arckifejezésemet.

Leült mellém, majd az egyik mancsát az arcomra rakta.
-Mi ez a lepett tekintet? - motyogta vigyorogva, én pedig az én kezemet az övére tettem. - Csillognak a szemeid. - jelentette ki szélesedő mosollyal
-Azt hittem halucináltam este hogy itt voltatok- mondtam halkan, ő pedig megforgatta a szemeit.
-Ennyire könnyen nem szabadulsz tőlünk- mondta mosolyogva- Felix csinált nekünk kaját, fogadok éhes vagy- mondta elengedve az arcomat, és fel is állt volna, ha nem húztam volna vissza.

Mivel kicsit nagyobbat rántottam rajta, így rám borult, de semelyikünk se bánta igazán. Pirult arccal mosolygott rám, és én se lehettem jobb.
-Ezt meg mire véljem? - kuncogta
-Nem kaptam jó reggelt puszit- biggyesztettem le az alsóajkamat.
-Mit? - kuncogott- Nem adtam volna? - ment bele a játékomba- Aww szegényem. Na gyere ide! - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra- megfelel?
-Mmm... Talán. - duzzogtam, ugyanis én inkább a számra akartam volna, de végtére is elértem a célomat

A másik dolog pedig...

Miért csinálom ezt velük? Együtt vannak, és ez most egy kicsit olyan mintha be akarnék furakodni közéjük...

A mosolyom lefagyott, amire tekintete értetlenné változott.
-Baj van? Az előbb még mosolyogtál
-Mi? Oh nem nincs. Menjünk reggelizni! - mosolyodtam el.

Mindenesetre elengedett, viszont láttam a tekintetén hogy nem fogja ennyiben hagyni.

...

Kilépkedtünk a konyhába és megláttuk Felix-et mosolyogni. Changbin odalépett hozzá, és adott egy husszú puszit a fiú szájára, aki csak vigyorogva tolta el.
-Nyálaskodsz nekem itt! Dolgom van! Még leég a kaja miattad!-mondta kuncogva- Jó reggelt Jinnie! - mosolygott rám

Chnagbin (író: ezen a ponton már nem érdekel chnagbin és felic lesznek) lerakott elém egy pohár kávét, amit megköszöntem, és beleittam.

Felix...

-Ah tényleg, uhm nekem bent kéne lennem a suliban- mondtam halkan
-Így nem mész be. Szóltam a főnöködnek hogy szabit veszel ki három napra. - mondta Changbin
-Oh nemár, csak megvertek semmi bajom! - morogtam- ki kell mennem innen, nem akarok egész nap itthon bújkálni! - sóhajtottam fel
-Ki mondta hogy azt fogod csinálni?- kérdezte Felix lerakva a kaját az asztalra, majd elém lépett, és a kezeibe fogta az arcomat.- mindketten vigyázni akarunk rá, szóval bejössz velünk dolgozni.
-J-jó, de e-elengednél? - motyogtam
-Miért talán nem tetszik? - hajolt közelebb hozzám
-O-oh jaj! - csuktam be a szemeimet.

Hogy lehet ilyen aranyos, és mégis borzalmasan helyet egyszerre!?

És mért érzem magam úgy, mintha minden problémám megszünne, mikor ezzel a kettővel vagyok egy légtérben?