~nepenthe~

10.

>w< Chan >w<

Ahogy Hyunjin magunkra hagyott minket teljesen zavarba jöttem hisz akaratlanul is, de elképzeltem azt a képet.
-Chan minden okés? - kérdezte
-A-aha...-mondtam, majd megindultam a lakásomhoz.

Egész odafele úton beszélgettünk kis semmiségekről, mint álltalában, ami nagyon jól esett. Elmagyaráztam neki a Hyunjin-os poli katyvaszt, ő meg olyan édesen reagált rá, hogy a szívem kihagyott egy ütemet.
-P-poli kapcsolat. - motyogta- Mi a tököm az a poli kapcsolat?!
-Az egy kapcsolat ahol nem csak ketten vannak, hanem mondjuk hárman, vagy többen- mondtam mosolyogva- Ergo, Hyunjin-nak bejön Felix és Changbin is. És most nagyon úgy látszik hogy Changbin és Felix járni fognak... Hyunjin nélkül- mondtam
-Oh jaj- mondta halkan
-Igen. Kérlek ne add tovább, csak én, és Seungmin tudunk róla, most pedig már te is.
-Persze, nem adom tovább- mondta bólintva

Most először csend lett, de csak azért, mert leparkoltam, és kiszálltunk a kocsiból.

A lakásom egy tömbházban van, szóval fellifteztünk a negyedik emeletre. Mindeközben halkan beszélgetve.
-Jó a kéród- mondta mosolyogva ahogy belépett az ajtón.
-Még faszt se láttál belőle, de tetszik. - kuncogtam el magam bezárva az ajtómat.
-Mert a tied- fordult felém, én meg elpirultam- Nekem nincs saját kéróm, ezért tetszik hogy neked van- kezdett egyből magyarázkodni persze, de én csak mosolyogva megráztam a fejem
-Gondolom éhes vagy- mondtam halkan- Szóval vettem instant rament, mert azt gyorsabb megcsinálni- lépkedtem be a konyhába.

Követett, míg én elkezdtem forralni vizet a ramennek. Megéreztem a karjait a derekam körül, és az arcát a hátamba fúródni.
-Álmos is vagyok, szóval ha nem baj, gyorsan elmegyek fürdeni mielőtt eszünk, mert utána nem lesz energiám már rá. - mondta fáradtan
-Menj csak. Adok törölközőt egy pillanat! - mondtam, majd kerestem neki egy tiszta törölközőt, és megmutattam neki a fürdőt. Ott már csak boldogul.

Visszamentem a ramen készítéshez, és mivel instant nyílván gyorsabban kész is lettem vele. Ő pedig pont jókor érkezett, épp tálaltam, mikor leült az asztalhoz.
-Hol fogok aludni? - kérdezte, én pedig elültem vele szemben. Enni kezdtem
-Hol akarsz? Vendég szobám nincs, csak ágyam és kanapém, de nem akarlak kiküldeni a kanapéra- kuncogtam
-De nem szeretsz egyedül aludni... - mondta, én pedig lepetten néztem fel rá a kajámból.

Emlékezne erre?

Sose szerettem egyedül aludni, pláne sötétben. Szóval kiskoromban mindig volt valami kislámpám alváshoz. Szerencsére ezt kinőttem, de még mindig utálok egyedül aludni.
-És tudom hogy aludni se nagyon tudsz... Insomniád van. - mondta halkan, és nem nézett rám- Arra is emlékszem hogy miből mennyit kell bevenned. Egy, normál esetben, és kettő ha képtelen vagy lehunyni a szemeid. Meg a nyugtató, mivel mindig kiborulsz amiért nem tudsz aludni. - mondta teljesen nyugodtan, majd felnézett a szemeimbe.

Én...

Hagyd abba. Nem akarom tudni hogy mennyire vagyok beteg.
-You can't sleep honey, de semmi baj. - mondta halkan- Én itt vagyok. És míg velem alszol, nem kell gyógyszer. - mondta
-Hyung fejezd be. - hajtottam le a fejemet- Ha akarsz aludj velem, de ne emlegesd, mert nem szeretem hallani. - a hangom megremegett.

Nem folytatta, csak némán befejezte a vacsoráját, amire én képtelen voltam, mert ideges lettem. Az agyam ezer féle gondolattól vol zajos, de minden elcsitult mikor megéreztem a kanalat a számnál.

Rain hyung felvette a kanalamat, és a pálcikáimat, és a számhoz tolta, mintha egy baba lennék, akit meg kell etetni.

De ez kellett ahoz, hogy kizökkenjek a gondolataimból, és lenyugodjak.
-Sh! - halgattatott el, mikor nyitni próbáltam a számat, hogy beszéljek- Egyél. Majd utána beszélünk.

...

-Lekapcsolom a lámpát- mondta a szemeimbe nézve, és sötét lett. Nem sokat láttam a hyungomból de mivel ott feküdt mellettem, elég közelről nézhettem.
-Hyung... Fogsz valaha válaszolni nekem? - motyogtam a hátat fordítva neki. Átölelt hátulról, majd halkan belesuttogott a fülembe.
-Chan, álmos vagyok, és nem tudok most már gondolkodni. Miről van szó? - kérdezte
-Arról hogy szeretlek. - mondtam.

Az ölelése szorosabb lett, és a nyakamra nyomott egy puszit.
-Hyung- fordultam felé, de nem tudtam tovább mondani, ugyanis megcsókolt.

Lassan mozgatta az ajkait, egészen addig míg vissza nem csókoltam, elmélyítve azt. Utána egy kicsit szenvedélyesebb lett, és megéreztem a kezét benyúlni a pólóm alá, viszont nem ment tovább, csak ott simogatott.

A hajába túrtam, és egyre nehezebben fogtam magam vissza, de mégis eltoltam magamtól, mielőtt még felizgatjuk egymást.

Pihennie kell. Nekem is.

Azzal meg ráérünk.
-Bocs, kicsit beleéltem magam- mondta halkan
-Ahh ne kérj bocsánatot!-motyogtam
-De akkor megértetted, nem? - simított az arcomra mosolyogva.
-You make me weak you whore-suttogtam
-Hé, elfelejted hogy tanulok angolul!-kuncogott magához szorítva
-Oh tehát nem ragadtál le az "Hi hello" - nál? - kuncogtam
-Ohh te démon ne hozd fel a sötét múltam! - hörögte
-Hülye vagy! - kuncogtam fel.

Nyomott egy puszit a számra. Aztán még egyet. És még egyet.
-Szeretlek.-mondtam halkan
-Én is téged- suttogta vissza- De most már alszol! - hunyta be a szemeit.

A mellkasába bújtam, és mélyet szippantottam az illatából.
-Ez jobb mint a drog- motyogtam halkan- Alszom. Most már... bizt..biztosan...-ásítottam fel.

...

-Chann! Te hétalvó, nincs munkád? - hallottam meg Korain hyung hangját.

Mi? Én azt hittem csak álmodom...

Kerek szemekkel ültem fel, Korain pedig kicsit aggódva ült le velem szemben.
-Minden rendben? - kérdezte.
-Ugye nem álmodom...? - motyogtam
-Mi? - nevetett fel- jaj még mindig nem hiszed el hogy itt vagyok?! - kuncogott, majd átölelt, és visszadőlt velem a párnámba.
-A tegnapi után semmiképp. Nincs az az isten hogy igent mondtál volna... - motyogtam halkan.
-Mire?- könyökölt fel, így centikre voltunk egymástól, de csak hogy lássuk a másikat, egyébként minden más létező testrészünk összeért.- Nem adtam igent semmire. Azt mondtam szeretlek. - mondta, majd a hajammal kezdett el játszani.
-Oh.-motyogtam- Jah, mert nagy a különbség, csak én vagyok az, aki mindig többet hisz mindenbe- sziszegtem egyébként magamnak, de ő is hallotta.
-Csak félek belemenni a veled levő kapcsolatba.
-Félsz. - mondtam úgy nézve rá, mint ahogy a komplett idiótákra szokás
-Igen.
-Mi a franctól félsz mond meg nekem! - erre felkuncogott, valószínüleg az arckifejezésemen- Tiszta komoly vagyok, ne nevess ki. Itt vagyok neked, láttad hogy mennyire ki vagyok gyúrva, majd megverek valakit ha baszakodnak veled. Ha nem ettől félsz akkor tényleg nemtudom - mondtam, ő pedig végig nevetett, majd a mondandóm után nyomott egy hosszú puszit a számra.
-Attól félek Mr. Kigyúrt, hogy bántanálak. Mint eddig. Annyira hezitáltam hogy mit írjak neked vissza, hogy ne jöjjön le hogy szeretlek... Félek hogy rám unnál, vagy hogy rossz párod lennék. - mondta elhúzva a száját.
-Te. Rossz.
-Igen? - itt már elmosolyodott
-Hjaj de utállak- vontam mafamhoz szorosan - Mért nem érted meg? Talán azért tetszettél meg mert jó párom lennél? Leszarom milyen jó vagy rossz vagy, veled akarok lenni, ha sittre is kerülsz valami miatt. Amígy veled lehetek nem érdekel semmi kis "hibád" amiket csak te gondolsz annak amúgy, mert egy kibaszott tökéletesség vagy, de okés!
-Chan tiszta zavarban vagyok fejezd már be! - bújt a nyakhajlatomba.
-De legalább felfogtad? - fogtam meg az arcát két manccsal és a szemeim elé emeltem.
-Fel. - kuncogott, majd az ajkamra hajolva hívott egy szenvedélyes csókba.

Jó reggelt :D

Csak egy félórája keltem jó mih? Nálunk szünet van. Nálatok?