~nepenthe~

36.

Aludni készülődtünk már, mivel mindenki fáradt volt. Hajnali kettő fele járt az idő, mikor csend lett a szobában ahol együtt aludtunk kilencen.

Seungmin ágyán mi hárman aludtunk, mivel hárman csak ott fértünk volna el. A többiek három szivacson osztoztak, ketten-ketten, mert úgy volt kényelmes mindenkinek.

El se kell mondanom ki kivel aludt.

Már félálomban voltam, mikor megéreztem Felix kezét az enyémnél. Megfogta, és megszorította, majd egy kicsit közelebb bújt.
-Felix? - suttogtam. A fiú ijedten pillantott rám, majd kifújta a levegőjét, mikor meglátott. - Mi a baj?
-Sötét van, és nem szeretek így aludni.. - motyogta. -Aludj csak, én majd valahogy elalszom...
-Van egy jobb ötletem- mondtam, majd nyomtam egy lágy puszit az ajkaira- Mért nem cserélünk helyet?

Mivel én aludtam középen, a két oldalamon meg Lix és Binnie.
-Úgy kettőnk közt lehetnél, és talán könnyebben aludnál el- mondtam.
-Jó ötlet- mondta mosolyogva. Gyorsan helyetcseréltünk, de még így is hozzám kellett bújnia, hogy eltudjon aludni.

Mindegy, a fő, hogy elaludt, és hogy ezután már én is könnyen tehettem ugyanazt.

...

-Vedd le a vakut te idióta!

-AWWW DE CUKIK

-Kuss már az isten szerelmére!

-Hívtál?

-Hyung a vicceid még mindig szarok.

-Oh igen?!

-Kussoljatok mindjárt felébresztitek ők... NA MIT MONDTAM!? - mondta Seungmin olyan hangon mint egy idegbeteg ahogy kinyitottam a szemeimet.
-Mi a fasz mit csináltok? - morogtam felülve.
-Megpróbáltuk örökíteni a gyönyörű elaludt képeteket, de ezek az idióták még fényképezni se tudnak! - nyavajgott Seungmin a mellette levő Minsung & Chan trióra mutatva.

A mellettem alvó két fiúra néztem hatalmas mosollyal az arcomon.
-Átkülditek a képeket amik sikerültek? - néztem Jisung-ékra
-Mért arra fogod verni?! - nevetett fel Jisung, de megbánta, mert nekirúgtam a pasijának.

Szerencséje hogy ott volt Minho ch...

-YAH! - mordultam rá Jisung-ra
-Most mi bajod, szerinted én mit csinálok mikor hiányzik Minho? - erre Minho kerel szemekkel nézett a mókusra, aki elpirult- N-nem mintha nem tudnád!
-Eww nem voltam erre kiváncsi- fintorogtam Seungmin-nel együtt, és inkább kitotyogtam a konyhába. Rain ott volt Jeongin-nal együtt, az előbbi kávét ivott, és intett nekem. Az utóbbi pedig még kómás volt, feltételezem ő is most kelt.
-Reggelt, többiek?
-Changbin-t és Felix-et fotózgatják (?) - volt egy kérdő hangsúly a kijelentésemben ugyanis én is furcsálltam a dolgot, nem hogy a hyungom.
-Hé van egy teóriám. Fogadok hogy ha most fütyülök Chan ide fog hozzám jönni. - vigyorgott
-Mih?! - vigyorodtam el hitetlenül
-Csak figyelj! - kuncogott, majd fütyült egyet. Chan valóban hozzánk totyogott, és beleült Rain ölébe.
-Mi a fasz, kutyád van vagy jegyesed?
-Uh miről van szó? - pislogott Chan értetlenül- Oh kávé- vette észre Korain hyung kávéját, és beleivott a bögrébe- Hmmm? Ki csinálta? - kérdezte Rain-t, aki felhúzott szemöldökökkel vigyorgott rajta
-Seungmin. Miért?
-Ugh többször kéne látogatnom a lil meow meow kávézót- mondta még egy kortyot lopva a bögréből, majd visszaadta Korain-nek.

Közben kijött Changbin is. Majdnem csukott szemekkel közlekedett, szóval inkább az ölembehúztam, hogy ne menjen neki semminek.
-Álmos vagy hm? - öleltem át a derekát. Bólogatott, majd megfordult az ölemben, és pillanatokkal később hallottam a szuszogását.
-Visszaaludt?-vigyorgott Chan.
-Nagyon úgy néz ki.- mosolyogtam.
-Nem csodálom, rengeteget ittunk tegnap. Bármit is kotyvasztott nekünk össze Minho, elég durva volt- mondta Rain

Végül a többiek is kijöttek. Többnyire reggelit ettek, de volt aki csak kávézott, mint például Rain, és én is az utóbbit választottam. Felix csinálta ráadásul, és Changbin-nak is készített, aki miután elfogyasztotta a sötét italát sokkal éberebbnek nézett ki, és még beszélgetni is beszélgetett.

...

-CHANGBIN, FELIX ÚRISTEN GYERTEK IDE! - ordítottam el magamat

Két hét telt el, és otthon se voltam apáméknál az utóbbi eset óta. Ez a kettő még mindig a lakásomban lóg. Én már nem is értem, ha össze akarnak költözni velem, mért nem teszik meg itt? Mármint ideköltözhetnek mindenestül, elférünk.

Jahj elkanyarodtam a témáról, visszatérve az előzőre. Apám egész eddig nem adott életjelet magáról, és nagyon úgy sejtem ráparancsolt anyámra is hogy ne tegye, erre most kapok egy olyan üzenetet, hogy
-MI A FASZ?!
-Changbin nyugi már! - nevetett fel Felix majd felolvasta az üzenetet. - "Gyere haza te buzernyák, látni akarom azokat a fasszopókat" kedves- fintorgott Felix
-De ez azt jelenti hogy látni akar titeket!! - pattogtam, amin Felix csak mosolyogva megrázta a fejét, és megállított, majd egy hosszú, cuppanós végű csókot adott a számra
-Nem tudok menni! - mosolygott szomorúan Felix, mire az én, és Changbin mosolya lehervadt az arcunkról- Nem lehet, anyám nem engedi. Az apámról van szó, tényleg nem mehetek!-mondta az alsóajkába harapva.
-Felix- fogta meg mindkét kezét Changbin, és mélyen a szemeibe nézett.- Hányszor mondtuk már hogy szard le azt a nőt, mert csak rosszat akar neked? Hm? - Felix megrázta a fejét
-Nem ez más! - mondta idegesen
-Ezúttal mitörtént.
-Apám kórházban van.

...

A kórházi szobába belépve megláttuk Felix anyukáját, ahogy az alvó férfi mellett ül, az utóbbi kezét szorongatva. A nő szemei kisírtak voltak, és ahogy meglátott minket, megölelte Felix-et.

Teljesen más volt mint egyébként. Sokkal töröttebbnek látszott, és nem tudtam nem szomorúan érezni magam, még ha nem is kedveltem Felix szüleit.
-Májelégtelensége van! - sírta a nő, amin Felix becsukta a szemeit, és csak egy nagy levegőt vett, majd kifújta azt.
-Nem csodálom..
-Felix kell neki egy donor!!
-És ez engem hol érdekel?!
-FELIX!
-MI VAN?!
-Nekem más típusú a vérem... De neked és apádnak megegyezik!-mondta - Add neki a májad!
-Hogy megműtsék és egy új májjal éldegéljen, majd megint leigya magát?! AZT MÁR NEM! Találj más donort! - kiabálta Felix, én pedig visszafogtam, és igyekeztem lenyugtatni
-Lixie ez egy kórház! - sziszegtem- Ne légy ilyen hangos, kérlek! - mondtam majd megfogtam a kezét.
-És akkor mit csináljunk?!-kérdezte anyám teljesen idegesen- Ha nem kap májat pár napon belül meg is hal-
-Neki már nem tök mindegy? - kérdezte Felix halkan.

Az anyja ismét felsírt, mi viszont csendben maradtunk. A nő nagyon sokáig sírt, egészen addig míg álomba nem esett. Egy ápolónő ébresztette fel azzal, hogy valamit kicserélt a betegágynál, majd el is ment.

Ekkor egy orvos jött be, Felix anyukája pedig hirtelen felpattant.
-Doktornő, ugye van donor?
-Sajnálom Mrs. Lee... A férje nem kap donort maximum egy hónap múlva. - mondta a doktor, mire Felix is kissé megfeszült. - Több értelme van elbúcsúzni tőle, és levenni a gépekről. Adok maguknak időt- mondta a nő, majd magunkra hagyott.

Az anya sokáig sírt, és nem akart megválni a férjétől, aki mint kiderült nem is aludt; nem nem halt meg, de már alig élt. Felix köztem és Changbin közt ekkor tört meg, és hozzámbújt sírva.
-Én mondtam nekik... Én mondtam de senki se hallgat rám! - sírta a pólómba.

Ekkor a gép nem jelzett szívritmust, és egy hangos szóval jelent meg az egyenletes vonal a monitoron.