~nepenthe~

11.

Azóta hogy Rain hyung itthon van, igyekszünk a lehető legtöbször így kilencen találkozni. Persze neki is, nekünk is van dolgunk, de már sikerült háromszor találkoznunk mindannyian a két hét alatt ami eddig eltelt.

Oh, és hogy velem és Changlix-el mizu?

Jah igen van egy ilyen hastag instán hogy cHanGlIx.

Mindegy.

Igazából semmi. Ők egyre közelebb és közelebb vannak egymáshoz, én meg kicsit harmadik keréknek érzem magam körülöttük.

Törődnek velem, meg minden, de szerintem teljesen be friendzone-oltak.
-Hé- lökött meg Minho- munkában vagy, de nem úgy nézel ki mint aki figyelne bárkire is... Jól vagy? - kérdezte.
-Persze, semmi bajom, csak kicsit fáradtabbnak érzem magam, és sokszor elbambulok. Szerintem nem aludtam ki magam... - mondtam.

Ebben volt igazság, ugyanis tényleg későn feküdtem le, és nem igazán tudtam este aludni, viszont azt nem mondtam el, hogy ez Felix és Changbin miatt van.

Nem nincs azzal bajom hogy együtt vannak. Azzal van bajom hogy én nem lehetek mellettük úgy, mint ők egymásnak.

-Akkor menj haza korábban, átveszem a dupla órádat a 5.-ös csoporttal. - mondta összekócolva a hajamat.
-De- motyogtam
-Nincs akkor órám, és utána is csak egy van már, úgyhogy nincs baj. Menj haza, és pihend ki magad, mert rosszabb lesz holnap. - mondta hátba veregetve.

Na ha Felix vagy Changbin ilyet csinálna akkor már biztosan be lennék dobva a friendzone-ba.

Ebbe az egy gondolatba kapaszkodva vettem erőt magamon, és hazafele menet bementem a kávézóba. Seungmin délelőttös álltalában, tehát Felix volt a pult mögött, és eléggé megleptem a jelenlétemmel.

A tekintete aggódó volt mikor meglátta az arcomat közelebbről.
-Pirosak a szemeid..?- motyogta
-Nem aludtam jól, kicsit fáradt vagyok- nyammogtam- Kaphatok egy americano-t? - mosolyodtam el álmosan
-Oh p-persze- dadogta, majd nekiállt a rendelésemnek.

A pulthoz ültem, hogy tudjak vele beszélgetni, de inkább ő kérdezett engem.
-És.. van jelenleg valaki aki megdobogtatja a szíved? - vigyorgott rám.
-Persze- mondtam halkan
-Tényleg? Ki? - lepődött meg, és mintha a hangjában valami komolyságot fedeztem volna fel. Tudjátok azt a féle komolyságot, mikor a crushod bevallja kit szeret, és félsz hogy nem te vagy az.

Idegesen felnevettem.
-Az nem lényeges... - motyogtam el magamat
-Komolyan Hyunjin, tényeg kiváncsi vagyok! - mondta duzzogósra véve a formát, én meg alig tudtam ellenállni a tekintetének.

Túl aranyos...

-Csak titeket szeretlek nyugi már! - kuncogtam
-Minket? - kérdezte lepetten
-Jah. - biccentettem
-Engem és még kit? - pislogott kerek szemekkel
-Ennyire dumb dumb vagy? - forgattam meg a szemeimet- Korain hyung és Chan kizárható, hisz szeretik egymást, max barátok lehetnek a szemeimben, és amúgy se jönnének be. Jeongin-t nem vetném meg ha nem jönne be Seungmin-nek. Jisung és Minho pedig egy pár, és nem akarom szétválasztani őket, pedig el tudnék csábítani jó pár embert a tudásommal. - mondtam mosolyogva
-Oh. - motyogta- Akkor én és Changbin maradtunk. De hogy érted hogy szeretsz minket? - kérdezte, én meg kicsit bepánikoltam, de eszembe jutott egy tökéletes válasz.

Ezzel nem fogom befriendzone-olni se magamat, se őket, de mégse mondom ki konkrétan hogy szerelmes vagyok.

-Úgy ahogy ti engem! - vigyorodtam el, majd (mivel megittam a kávémat) felpattantam a székről, és kacsintva egyet kimentem a kávézóból.