~nepenthe~

44.

Bosszankodva tettem le a telefonomat, és nagyot sóhajtottam.

Egy pénteki nap volt ez, és mint mostanában mindig, Seungmin lakásában lógtam, kivételesen a szerelmeim nélkül (dolgoznak, én meg szabit vettem ki). A terhes barátom épp a fürdőben van, és vesz egy forrófürdőt, amit mostanában elég gyakran csinál.

Most hogy terhes, hangulatingadozásai vannak, és nagyon megváltozott. Az a Seungmin aki télen egy szál pulcsiban kiment a kisboltba, most még idebent is folyton fázik.

De vannak jó dolgok is abban hogy ilyen, mint például az, hogy sokkal kevesebbet bunkózik velünk.
-Remélem jön. - mondtam halkan ahogy a gondolataim visszatértek Jeongin-hoz és az előző beszélgetésünkhöz.
-Ki jön? - hallottam meg Seungmin hangját.

Felkaptam a fejemet, és megláttam a barátomat köntösben, és papucsban mellém totyogni.
-Semmi különös- ráztam meg a fejemet- Hogy vagy? Jobban? - kérdeztem egy lágy mosollyal.

Seungmin szimpla fáradtságból nem feszegette a témát, inkább bólintott egyet válaszképpen a feltett kérdésemre, majd bebugyolálta magát a takarójába is.
-Ming Ming lenyugodott- sóhajtott fel a pocakjára vezetve a kezét- énekeltem neki a fürdőben, és szerintem bealudt? Nemtudom, de szereti a hangomat, mindig megnyugszik tőle. - mosolyodott el
-Ming Ming? - mosolyogtam
-Mért, te Jinjin vagy, én Minmin, ő meg Ming Ming lesz!
-Aranyos- kuncogtam

Seungmin ismét posztolt egyet instagramra, és épp ahogy megjött az értesítésem hogy kirakott egy képet, kopogtak az ajtón.
-Oh? - pislogott lepetten Seungmin
-Biztos Lixieék, vagy a pizzafutár- mondtam- Kinyitom- és ezzel az ajtóhoz lépkedtem.

Kinyitva a falapot egy lihegő, térdein támaszkodó, fekete buksival találtam szemben magam, ami instant mosolygásra késztetett. Megvártam míg az illető kap levegőt, és rám néz.
-Lá-látni akarom hyung!- mondta remegő hanggal, és ideges tekintettel, de én csak nyugodtan mosolyogtam
-Ki az Jinjin?! - hallottam Seungmin hangját, és lassan beengedtem Jeongin-t, de a csuklójára fogtam, hogy ne menjen beljebb, mert még a szívfaszt hozza Seungmin-ra.
-Ki- de csak ennyit tudott mondani a barátom, ugyanis meglátta mellettem a fiatalabb fiút halványan mosolyogni rá. - Innie...
-Hyung
-Innie hogy kerülsz te ide? - mondta Seungmin elkapva a tekintetét, és mégjobban magára húzta a takarót, hogy semmije se látszódjon ki, csak a feje.
-Hé, ne takard el magad, gyönyörű vagy! - mondta Jeongin odaülve a másik ágyára. - Nézd, nagyon sajnálom amit tettem és-
-Ne, nem érdekel- mondta Seungmin közbevágva.
-Oh... Igaz, miért is érdekelne? - mondta Jeongin lesütve a szemeit
-Várj nem az nem érdekel, hogy bocsánatot akarsz kérni- mondta Seungmin a fejét rázva- Hanem a miértje nem izgat. Jeongin nem érdekel mért hagytál itt, megtudom bocsátani. - mondta mosolyogva, mire Jeogin csillogó szemekkel nézett fel rá
-Szóval nem vagy rám mérges?
-Mikor voltam? - nevetett fel szomorúan Seungmin- Ez az én hibám volt, te meg nem voltál kész rá. Ennyi. Ennek ellenére, megfogom szülni a lányunkat, és a szülője leszek. És tudod mit, kicsit se bántam meg! - mondta magabiztosan- Az egyetlen dolog amit bánok, hogy szakítottunk- nézett a fiatalabb szemeibe- Hiányzol Innie...
-Nekem is hiányzol Seungmin- mondta halkan Jeongin - És nagyon sajnálom amiért itthagytalak... Én.. Nem akartam szakítani, én csak..
-Féltél?
-Féltem- biccentett
-Mondok egy vicceset, én rettegek! - kuncogta Seungmin, amin Jeongin szemei elkerekedtek.

Beállt egy kellemes csend, és  azok ketten csak nézték egymást. Gondoltam otthagyom őket, had beszélgessenek, hisz innen már sima liba, újra összejönnek.

Komolyan öt percre hagytam őket egyedül, és mikor visszaértem, Jeongin már Seungmin hasát tapogatta, és tisztára úgy viselkedtek mint valami házaspár.
-Hé, nem akarom megzavarni a családi programot, csak köszönni jöttem- mondtam, mire rámnéztek- Kettesben hagylak titeket, de semmi huncutkodás! - mondtam, mire mindketten elvörösödtek
-Nem is jutott volna eszembe- sziszegetett Seungmin.
-Akkor jó, én elmentem! Becsukni a házat, és értesíteni ha baj van, igen? - Jeongin felnevetve biccentett, én meg sóhajtottam egyet- Jó látni hogy ismét jóban vagytok- mosolyogtam, ők meg összenéztek egy elég szerelmes tekintettel- Uh, third wheel vagyok, jobb ha most megyek! - kuncogtam, majd kimentem a lakásból, és megindultam hazafele.