~nepenthe~

41.

-Ne vedd fel- mondta Changbin
-De mi van ha baja van? - kérdezte Felix idegesen az alsóajkába harapva, és felpattant a helyéről

De én gyorsabb voltam. Kikaptam Felix kezéből a telefont, és felvettem azt.
-Hölgyem nem megmondtam hogy hagyja abba a fia zaklatását?!
-"ADD VISSZA NEKEM FELIX-ET!!"
-Nem, mert Felix egy felnőtt ember, és már nem a kicsi babája hogy mindent meg kelljen tennie magának. Felix boldog maga nélkül is. Ezt garantálhatom.
-"Itt vagyok a ház előtt"
-Lehet, de mi meg nem ott vagyunk, kérem menjen el onnan, mielőtt megint felbaszom az agyam és megyek megrángatni magát- mondtam idegesen a hajambatúrva.- K-kinyomta- idegességemben megtört a hangom, és kerek szemekkel néztem Felix-re.
-Még csodálod? Hogy mertél megfenyegetni egy felnőttet fiam?! - kiabált rám apám, és majdnem nekem ment, de anyám visszafogta
-Elég! Ne bántsd megint szegény gyereket! - mondta anyám kétségbeesetten
-É-én..- dadogtam kerek szemekkel
-Úgy hogy megérdemli- mondta Felix apámra nézve- Anyámat belehetne vinni a pszichiátriára- hajtotta le a fejét.

Csend.

Kínos csend.

-Mi van.... Anyukáddal? - kérdezte apám halkan.

Mindhárman lehajtottuk a fejünket, mikor Felix megszólalt.
-Anyám egy... Elég szigorú nő... volt. Most már csak inkább szavakkal ragaszkodik ahhoz hogy senki mással se foglalkozzak csak vele. És ez azért van mert apám meghalt. - mondta Felix- anyám teljesen megőrült, még ha nem is szerette azt az alkoholista dögöt.

Apám egy nagyot sóhajtott.
-Menjetek fel, pihenjetek le. - mondta - Nem engedlek titeket vissza míg az a nő ott csövel a tömbházatok előtt. Majd reggel lerendezzük a dolgot rendben? - kérdezte egy apró mosollyal az arcán.

Mosoly...

Apa...

MOSOLYOG?!

-Igenis! - mondtuk egyszerre hárman, amin anyám felnevetett.

...

-Felix tényleg rendben vagy? - kérdezte Changbin felérve a szobámba. Felix bezárta mögöttünk, ráadásul kulcsra.
-Oh hogyne! - vigyorodott el perverzen
-Édes istenem te szexmániás!- nevettem fel. Felix erre nem reagált, csak Changbin-ra nézett, szélesedő vigyorral. Az utóbbi tekintete sötét lett és letámadta a legfiatalabbat, én pedig csak álltam ott kerek szemekkel.

Konkrétan tisztára figyelmen kívül hagynak!

-Hé, én is..
-Ahh?! Mmm!
-Ühm Lixie..?- akartam volna odalépni hozzájük de Changbin fogta magát, és ledobta Felix-et az ágyamra.
-Oké bakker, akkor basszatok nélkülem- hitetlenkedtem, és elmentem a fotelemig, leülve oda telefonozni.

Nem esett jól hogy ignorálnak, de majd tudomást vesznek rólam később. Legalábbis remélem nem lesz megint az mint tegnap.

Gondoltam gyorsan ráírok Seungmin-re, hogy mizu vele, de a figyelmemet teljesen elvonta a két párom, és a hangjaik; akármennyire akartam, nem tudtam megállni hogy odanézzek.

A látványról nem is beszélve, ami engem is eléggé felcsigázott...

Félretettem a telefonomat, és a gatyámat kissé kioldva belenyúltam az alsónadrágomba.

-Hah... - engedtem el egy kis sóhajt, ami nem tűnt fel nekik, pedig viszonylag hangos voltam.

Mindenesetre nem fogtam vissza a hangomat, és gyorsítottam a kezem tempóján. Behunytam a szemeimet, és éreztem ahogy megremegek.