~nepenthe~

35.

-De te és az a...
-Majd elmagyarázom, de nem, nem csaltalak meg. Hogy tehetném?! Nálad jobb dolog az életben nem is történhetett volna velem- mondta Korain kitárva a karjait.

Chan ezúttal már habozás nélkül megölelte, és rendesen szorította magához, mintha megint évek óta nem látták volna egymást.

...

-Chan ha nem eszel rendesen komolyan kiváglak az ablakon! - mordult rá Rain hyung, aki már végzett a saját adagjával. Amúgy Chan-nal az ölében ült, mivel az utóbbi kihisztizte magának (komolyan beszélek tisztára óvodásként viselkedett) hogy ott lehessen.
-Jól van na!- duzzogta Chan. Közben a tekintetem a Seungmin-Jeongin párosra tévedt. A barátom ugyanis a fiatalabb ölében pihentette a fejét, és már ő is kész volt, Innie-vel ellentétben.
-Hey Hyunjin- szólt az egyik oldalamról Changbin, én meg felé kaptam a fejemet, és hatalmas meglepetésemre az ajkaival találkoztam.

Igaz csak egy puszit kaptam a számra, de eléggé zavarbahozott, pláne mert mindenki előtt tette ezt.
-Ew cheesy- kuncogott Chan
-Cheesy as your ass mate- válaszolt neki Felix

-Honnan gondolod hogy sajtos a seggem? - kérdezte lepetten vigyorogva Chan
-Elég! - csapott Rain, Chan belsőcombjára, ezzel elkussoltatva az utóbbit. Chan elvörösödött majd elnézett másfele.
-Ohhohohó kinky- vigyorogtam
-Nem mintha neked nem tetszene- horkant fel Seungmin
-Honnan gondolod hogy tetszene? - dugtam ki a nyelvem
-Oh kérlek- ült fel rendesen- Changbin csapd meg a belsőcombját!
-Changbin ne! - fogtam meg a kezét, viszont a másik oldalamról Felix keze mégis csattant a belsőcombomon.

Nyelnem kellett. Ew tényleg tetszik..

-Nah mit mondtam! Nézd hogy vörösödik! - nevetett fel Seungmin hitetlenül rázva a fejét.
-Hyung játszhatok a telefonodon? - tette le Jeongin az üres tányérját.
-Mhm. Tudod a kódomat- válaszolt Seungmin, és átadta Jeongin-nak a telóját.
-Megettem boldog vagy? - mordult fel Chan
-Nagyon- nyomott egy puszit Rain hyung az arcára
-Eww légyszi ne- fintorgott Seungmin- Egész eddig eltűrtem, kérlek ne dugjatok a szemeim előtt! - nyafogta
-Mintha te nem ölelgetnéd Jeongin-t állandóan! - mondta Rain megforgatva a szemeit, de mosolygott
-Most se ölelgetem?
-Igen és hiányzik, szeress- mordult fel Jeongin.
-Aww de akkor miért nem szólsz?! - vigyorgott Seungmin az ölébehúzva a fiatalabbat, majd átölelte.

Jeongin elmosolyodott, és láttunk egy halvány pírt megjelenni az arcán.
-Love is in the air~
-Oh fogd be! - lökte meg Jisung Minho-t, aki random elkezdett nagolul énekelgetni (?)

(WE STAN SINGER MINHO 😔✊)

-Visszatérve a cikkre- szólaltam meg- Mondtad hogy megmagyarázod. Nos szerintem mind kiváncsiak vagyunk mi is történt- mondtam Korain hyungra nézve. Az említett elmosolyodott és a táskájáért nyúlt.

Kivett egy gyűrűt, majd megfogta Chan kezét, és még mielőtt felhúzhatta volna az ujjára a gyűrűt megkérdezett valamit, amit kicsit se ilyen módon szoktak.
-Chan... Boldogítanál az idők végezetéig, mikor már csirke sincs és minden kihalt? - mosolygott az ölében ülőre, aki teljesen lefagyott, de őszintén.

Mind lefagytunk.
-És igen ez lefordítva azt jelenti hogy "hozzám jönnél-e?" - kuncogta Rain

Chan ránk nézett könnyes szemekkel, majd vissza Rain hyungra.
-Édesistenem annyira szeretlek- nevetett fel Chan- Hozzád megyek te idióta! - mondta megfordulva az ölében, és magához szorította.

Mind a heten éjjeneztünk nekik, és tényleg kivétel nélkül, mindegyikünk sírt rajtuk.
-MEGPUHULTATOK PÖCSFEJÜEK?! - nevettem fel látván, hogy Minho Jisung-hoz bújik elbújtatva a bizonyítékot hogy igenis meghatódott.
-OH FOGD BE HYUNJIN TE IS BŐGSZ- hurrogott le Seungmin, akit nevetve megütött Jeongin

-Szóval ezért van olyan kép, mikor egy ékszerboltból jöttök ki- szipogott Chan a gyűrűjét nézegetve, amit épp ekkor húzott fel az ujjára Korain.
-Igen. Ő csak egy régibarát akivel Kínában találkoztam rengeteg év után először. Nem mellesleg férje lesz nemsokára. - mosolygott. - Ő mutatta az ékszerest. Belegravíroztattam a shipnevünket is. - utalt a gyűrűre Chan pedig erőtlenül megcsapta Rain-t
-Minek?! - kuncogott a szemeit törölgetve.
-Ne szórakozz velem, azért mert most már jegyesek vagyunk! - szélesedett a mosolya
-Tudod most bénának érzem magam-mosolygott Chan- Még csak eszembe se jutott hogy megkéred a kezem- Rain ránk nézett.
-Ne merjetek fintorogni, mert most megfogom csókolni. - szegény Chan-nak egy pillanata se volt felfogni a mondatot amit mi hallottunk, máris le lett támadva, és Seungmin is csak Jeongin nyakhajlatába fúrta a fejét, hogy ne lássa.
-Jól van most hogy minden oksi- szólalt meg Jisung- Nézhetnénk egy filmet?
-Jah az jó lenne- biccentettem
-Nézzünk HORRORT!! - nevetett fel Changbin
-NEM NEM FOGOK NÉZNI VELETEK HORRORT BIZTOS NEM! - mordult fel Felix
-Egyetértek! - szólalt meg Minho is- Semmi kedvem most valami szívfaszhoz, érzékeny a szívem- mondta
-Te még MINDIG SÍRSZ?! - kerekedtek el a szemeim
-N-nem! - mordult rám- Eszembe jutottak a macskáim és hiányoznak- biggyesztette le a száját.
-Komolyan Jisung hyung nem unod még, hogy a macskái többet érnek neki mint te? - röhögött Jeongin
-Ez gonosz volt!- nevetett fel Chan
-De nagyon unom- sóhajtott Jisung
-Hé! Nem is érnek többet! - duzzogta Minho- Egyszinten vagytok ne vidd lejjebb magad
-Szóval mostmár az egyik macskája vagyok de jó- rázta meg a fejét Jisung hitetlenül
-Nem is! A mókusom vagy!
-Minho ma nem alszom veled-forgatta meg a szemeit
-MOST MIÉRT
-Elég, elég! - állított le minket Rain- Mit szóltok valami vicceshez hm? Az senkit se ijeszt meg, és keresünk valamit amit mindenki élvez.
-Jól hangzik- morogta Seungmin- Én majd élvezem hogy Jeongin engedi hogy ölelgessem.
-Oh te csak azt hi- mondta Jeongin, de hirtelen megállt- Oh. Minnie anyád hív- mondt hátraadva a készüléket, amin egész eddig játszott.

Seungmin kitette Jeongin-t az öléből, és elvonult telefonálni, mi meg addig felkészítettük a terepet egy filmnézésre. Jisung csinált popcornt, Minho meg kikevert valami piát nekünk, ha utána, vagy közbe inni akarunk.

Én és a szerelmeim kerestünk pokrócokat, mert egy kicsit hideg volt, és későn állítottuk be a radiátorokat, Chan és Rain pedig addig kerestek valami filmet Jeongin-nal az oldalukon.

Seungmin idegesen jött vissza, de viszonylag lenyugodott, mikor Jeongin odasietett hozzá megölelni.
-Hogy ment? - kérdezte Jeongin aggódóan
-Szarul mint mindig- horkantott fel Seungmin
-Ew. Mit akart megint?
-Megtudni hol lakom hogy találkozhasson Rain hyunggal- morogta Seungmin- Megmondtam neki, hogy hívja fel Rain-t és beszéljen meg vele egy találkát, de ne engem zargasson, és erre besértődött, és rámcsapta a telefont. - forgatta meg a szemeit- Fú felcsesz ez a nő, de komolyan.
-Tiltsd le a számát! - mondta Minho
-Nemakarom mert mégis az anyám, és ha nem tud hívni vészhelyzet esetén az nagyon nem jó. - mondta elhúzva a száját
-Oh nézzenek oda, máris hív- sóhajtott Korain- Szia anya?.... Mmmhm... Aha.... Nem, miért?... Higy mersz ilyet mondani az öcsémre?!- kerekedtek el a szemei- Mi a faszomnak mondjam el hol él Seungmin, hagyd békén ha már csak rám vagy kiváncsi! Amúgy is. Nem nála fogok maradni.... Aha. Ja. Szia.- tette le megforgatva a szemeit, és egy mély sóhaj után ránk nézett- Hibbantabb mint valaha, legközelebb emlékeztess hogy ne vegyem fel a telefont- fordult Chan-hoz aki csak kuncogva bólintott, és a kezeibe véve Rain arcát, nyomott egy puszit a szájára.
-Ewww indítsuk azt a filmet inkább! - nyavajgott Seungmin

Nevetgélve elhelyezkedtünk, és elkezdtük nézni a filmet.