~nepenthe~

31.

-Ugh- nyögtem fel fájdalmasan. Mindenem vagy zsibbad vagy fáj. De jó!

De legalább a tegnap este jó volt...

A gondolatra elmosolyodtam, még mindig csukott szemekkel, és mivel mindkettejüket éreztem magam mellett, egy ideig ki se nyitottam a pislogóimat.

Aztán mikor már összeszedtem magam, lustán pislogtam párat, végignézve a két oldalamon szuszogó fiúkon.

Boldogabb nem is lehetnék. Minden fájdalmam megszűnik mikor velük lehetek. Tényleg semmi rosszra nem tudok gondolni.

Ugyanis itt van ez a kettő nekem. Mi kellene több?

Felix, aki egy hatalmas perverz, de igazából nagyon gondoskodó, és hihetetlenül édes.

És Changbin, aki lehet hogy úgy néz ki mint valami emós fuck boy, de képes egy kisfiúvá változni, és nem tudod nem szeretni.

Annyira szeretem őket. Pont azért, mert mindegyikük a maga módján elbűvölő. Szinte teljesen ellentétek, én pedig itt vagyok hogy összeragasszam őket velem együtt. És őszintén...

...örülök hogy végül így történtek a dolgok

Mármint hiába sírtam sokat amiért ők ketten összejöttek, most.. Most én vagyok mindkettejükkel.

-Jinnie- motyogta Felix félálomban- Ne nézz aludni akarok!- Én csak kuncogva nyomtam egy puszit az orrára, és átfordítottam a tekintetemet Changbin-ra, aki kezdte nyitogatni a szemeit.

Ásított egyet, és nyammogva felnézett rám.
-Jó reggelt - mosolyodott el még közelebb bújva hozzám.
-Mmm mondanám hogy csinálok enni de nem otthon vagyok- morogtam mosolyogva
-Akkor csak maradj itt velünk. Lixie úgyis pihen még, én pedig szeretek sokáig lustálkodni, még ha nem is alszom

Annyira imádom, úgy bújik mint egy cica! Hihetetlen.

-Mmm, akkor itt maradok- morogtam álmosan.

De persze Changbin szülei nem így gondolták.

-Changbin szivem nyisd ki az ajtót! - kopogtatott Nolin, mire Changbin a mellkasamba fúrta az arcát.
-Mond meg neki hogy alszom-morogta
-Hülye- kuncogtam, majd kikeltem az ágyból, és kivettem egy melegítő nadrágot Changbin szekrényéből.

Igen, egy szál melegítőben vagyok de nem érdekel.

-Oh Nolin eomma- azt mondták szólítsuk őket simán a neveiken, de így jobbnak tartom- a fiad alszik még- kuncogtam el magam. Nolin bekukucskált, csak hogy láthassa mi van odabent, és mindenttudóan rám pillantott.
-Hányszor csináltátok? - vigyorgott
-Eomma! - motyogtam teljesen elvörösödve.
-Jaj jólvan na! - nevetett fel- Kész a reggeli, keltsd fel őket légyszíves! - mutatott a már egymáshoz bújt szerelmem felé.
-Hát Changbin még oké, de Felix-et kiszedni az ágyból- sóhajtottam fel, ahogy néztem a nőt lesétálni a lépcsőn.

Odasétáltam a fiúkhoz, és először Changbin-t támadtam le, hisz ő már amúgyis ébren van.
-Anyád mondta hogy kész a reggeli-mondtam puszilgatva őt mindenhol, ahol csak értem.
-Tudooom- fogta meg az arcomat, és nyomott egy hosszú puszit a számra- De nem akarok lemenni. Itt jobb. Amúgy se vagyok éhes!

És ahogy ezt kimondta megkordult a hasa.
-Ez most komoly? - kuncogtam- Nah, öltözz fel.- mondtam leszállva róla, és Felix-hez fordultam.

Őt egy hosszú, lusta csókkal keltettem, amibe belemosolygott, és mikor elengedtem fáradtan kinyitotta a szemeit.
-Neked nem fáj mindened jó ég? - morogta fintorogva
-De. Changbin se akart kikelni, de reggeli van- mondtam - Nolin kérte hogy menjünk le.
-Ahhh nem akarok- nyavajgott Felix.

...

Miután sikeresen kirángattam őket az ágyból, és felöltöztünk, lementünk enni.
-Oh te pimasz kölyök meg fogsz fázni! - mordult fel Damin Changbin láttán, aki egy szál rövidgatyában, póló nélkül totyogott le a konyhába.

Még én is felvettem egy felsőt, Felix pedig elbújt egy nagy pulcsiban, és egy hosszú gatyában, de Changbin azt gondolta leszarja, otthon van, szóval lejött majdnem egyszál semmiben. Nekem kellett könyörögnöm hogy vegyel fel valamit.

És igen, az a valami egy rövidgatya volt.

-Fiam- mordult rá az apja, Changbin pedig megforgatta a szemeit, és visszafordult egy pólóért.
-Ah ti nyugodtan gyertek! - mosolygott ránk Nolin, és megterített nekünk is.

Felix megfogta a kezemet és mosolyogva az asztalhoz húzott.
-Nézd meg játszod az angyalt! - kuncogtam ahogy Felix zavart tekintetét bámultam.
-J-jól van na, csak eszembe jutott a tegnap este! - duzzogta, az arca pedig pillanatok alatt piros lett- U-ugye nem voltam nagyon kifordulva magamból? - kérdezte a száját harapdálva
-De- mosolyogtam
-Jaj- takarta el a két mancsával az arcát
-De hé, - vettem el az egyik kezét a szemei elől, és megfogtam- Nem kell zavarba jönnöd tőle... Mármint értem, biztos zavar, meg minden, de nem kell hogy rosszul érezd magad miatta. Nekem így vagy jó, ezt jegyezd meg- mondtam, majd a szabad kezemet az arcára simítottam-És ezzel Changbin sincs másképp. Tudjuk hogy perverz vagy! - nevettem el magam, Felix pedig szemforgatva, nem is tagadva a tényt, miszerint egy rohadt nagy perverz, mosolyodott el édesen.

A kis érzelmi buborékunkból az egyik nő hangja ébresztett fel minket, én pedig jobbnak láttam elengedni Lixie-t.
-Ahw de édesek vagytok! - mosolygott ránk Nolin
-Áh nem is!- mondtam zavartan
-Nincs okod zavarban lenni-legyintett a nő majd kirakott nekünk innit is az asztalra. Már a szülők is leültek mikor Changbin is betotyogott a helységbe.
-Oh? Azt hittem meghaltál! - nevetett fel Damin
-Oh persze- forgatta meg a szemeit Changbin- Mi van reggelire anyu? - kérdezte leülve Felix másik oldalára, miközben Nolin végig mutatott az asztalon levő ételeken.
-Egyetek, van még- mondta mosolyogva
-Te is leülhetnél, egész nap csak rohangálsz- mondta Damin- Egyszer tuti vissza fogsz gurulni a lépcsőn!
-Damin az isten szerelmére! - mondta duzzogva Nolin
-Hívtál? - pislogott rá a két nőre ártatlanul Hwangbok

Mi meg nem tudtunk mit tenni, nevetni rajtuk. Én egyszer félre is nyeltem annyira nevettem, és eskü azt hittem ott fogok megfulladni, és az lesz a halálom. Szerencsére Changbin megmentett egy pohár vízzel, Felix pedig az ölébe húzott mint valami nagy babát, hogy ringasson (?). Szóval érdekes egy reggel volt, de kicsit se bántam meg.

Nolin, Damin és Hwangbok nagyon kedves emberek, és jó társaságok koruktól függetlenül. Sok mindent megtudtam ott pláne baba Changbin-ról. Aww. De főleg Changbin nővéréről beszéltek, ha nem Changbin sötét gyerekkoráról.

Azt hittem egyke gyerek, pláne mert sose beszélt róla, csak a szüleiről.

De nem is kérdeztem szóval ez az én saram is. Mindenesetre szívesen megismerném a nővérét is. Nem most, jelenleg élvezem a jelenetet, amit a szemeim előtt látok. Édeseim bealudtak a kocsim hátsóülésein, összeborulva. Nincs szívem felkelteni őket de majd fel kell h amegérkeztünk a lakásomhoz, ugyanis sajnos kettejüket nem tudom egyszerre felcipelni.