~nepenthe~

8.

Nagyot sóhajtva léptem be a munkahelyemre.

A gyerekek csak nyolcra jönnek be, én pedig már 7:30-kor itt vagyok, mivel kivételesen nem mentem be a kávézóba.

Felix ott dolgozik, és ma valahogy nem volt kedvem vele összefutni...

Persze Seungmin rám is írt hogy mizu, meg hogy csodálja hogy nem látott bent, de azt válaszoltam, hogy elaludtam, és ha bemennék oda is, tuti lekésném az első órámat.

A gyerekek akiket tanítok egyébként egész 5 évesektől 14-15-ig vannak csoportokba sorolva. Tehát van az 5-6 év( az első csoport) , a 7-8 (a második) , a 9-10 (a harmadik), a 11-12-13 évesek (negyedik csoport) vannak egy-egy csoportban. A 15 inkább tinédzsernek számít már, őket Minho tanítja, szóval akik a 14-15-éves (ötödik csoport) korosztályban vannak, azoknak mindkettőnkkel vannak óráik, hogy megszokják, hogy jövőre már nem leszek velük. A csoportok közt viszont nem mozognak, tehát akikkel kerültek be 5 évesen azokkal lesznek 15 évesen is és így tovább.

Konkrétan olyan suli ez, mint egy nagy általános iskola.

Első órám a 9-10 évesekkel lesz, akik a... Hanyadik csoport is ők? Jah. A harmadikkal.
-Hyunj-hallottam meg Minho hangját, ahogy benyitott a termembe. - Oh tényleg itt vagy... Wow. Nem szoktál ilyen korán beérni, mi lelt? - lépkedett mellém
-Csak bökd ki mit akarsz- ültem le a földre, és elkezdtem nyújtani, hogy hasznossá tehessem magamat.
-Seungmin írt, hogy ugorjak le neked ezért, és hogy mindenképp adjam oda, szóval tessék! - nyomott a kezembe egy poharat.

Mosolyogva ittam bele. Ez most egy nagyon picit más volt mint szokott lenni, így lepetten néztem fel Minho-ra.
-Várj, mondott valami mást is Seungmin? - kérdeztem. Minho elvigyorodott
-Azt mondta hogy biztos észre fogod venni a különbséget, és hogy ezt kivételesen nem ő, hanem a barátja csinálta. - kuncogott
-De várj, ki is a barátja? - értetlenkedtem
-Felix. - mondta- Nah, én most megyek! Szia! - lépett le gyorsan, de őszintén.

Jobb hogy nem látta amit leműveltem örömömben.

-Felix csinált nekem kávét! AMERICANOOOO! Jowa jowa jowaaaa- ajaj. Csak ne nyisson be egyetlen tanítványom se...

Egy utolsót beleittam, majd letettem a cuccaimhoz, és átvettem az én számomat.

Mivel azon kívül hogy tanítok, én is megyek néha versenyekre, és arra is kell készülnöm.

Szóval a szám befejeztével csak arra eszméltem fel, hogy egy sor átöltözött gyerek tapsol csillogó szemekkel a terem szélén.
-Hah köszönöm! - hajoltam meg vigyorogva- Nyújtsatok, addig kipihenem magam, jó? - ültem le ~nem is~ egyenesen elfeküdtem a padlón, a kis valarcsok meg kinevettek.

...

-Szóval mi is volt a hibátok? - sóhajtottam fel.
-Nem volt elég erő benne- mondták kórusban
-Igen. - pillantottam rájuk- Nah, ne szomorkodjatok. Minden más jó volt, csak kicsit erősebben kell csinálni. Például. Van ugye az a mozdulat, mikor a karod így megy, mintha csak az asztalra csapnád a nehéz dobozt vagy mit. Ti így csináljátok! - mutattam meg, és hát mindegyikük kuncogott- Így kéne- mutattam be rendesen- Meg van? Nah. Most odatekerem a zenét, és csináljátok meg egy kicsit több erővel, jó? - mondtam, viszont valaki benyitott a terembe.- Cha... Gyerekek mindjárt jövök. Addig vegyétek át mégegyszer, oksi? Hangdong, megbízom benned, te vagy a főnök! - mondtam, majd kimentem.

A fiú mosolyogva nézett rám, majd a képembe nyomta a telefonját.
-"A repülőm szerdán este nyolckor érkezik meg, ha minden igaz. Eljönnél értem kocsival? Hozhatod a bandát is ha akarod, de fáradt leszek, szóval bocs ha bealszom :P" - olvastam fel
-Ez nagyon fontos volt, bocsi hogy kirángattalak az óráról! -mondta a száját rágcsálva.
-Igazából az zavar a legjobban hogy egyedül hagytad Changbin-t de semmi baj- kuncogtam
-Oh tényleg, hallottam Seungmin-től mizu van...
-Seungmin mindenkinek elkotyog mindent? - fortyogtam összefonva a karjaimat a mellkasam előtt
-Hé, csak azért mondta el nekem, hogy én is tudjak segíteni. Hisz mégis csak közelebb állok a kettejükhöz mint Seungmin!
-Jó, jó mindegy. Akkor szerda nyolc. Nem vezethetsz te, csak akkor ha megígéred hogy nem karambolózunk, és nyugodtan elvezetsz a reptérre! - mondtam
-Azt nem tudom megígérni, de igyekezni fogok! - kuncogott
-Na jó, engedelmeddel én megyek vissza, a gyerekek várnak- mondtam