~nepenthe~

37.

-Lixie..?- kérdezte Changbin.

Felix mióta hazaértünk, a szobámban fekszik az ágyamban, és vagy sír, vagy alszik, mivel a sok sírás gyakran elálmosítja. Nem viccelek, se enni, se inni, se fürdeni nem megy ki, mi pedig nem tudjuk mit tegyünk, hogy ne bántsuk meg, de mégis beléerőszakoljunk valami ennit.
-Ez így nagyon nem lesz jó- mondta Changbin.
-Lixie, fordulj felénk légyszíves! - mondtam halkan.

Most először hallgatott rám, ránk, és megtette amit kértem, de őszintén csak rosszabbul éreztem magam látván hogy néz ki. A szemei felpuffadva, még most is könnyezik, pedig nem lehet már sok folyadék a szervezetében.
-Felix szivem, van valami amit tehetünk érted?-kérdezte Changbin. Felix megrázta a fejét nemlegesen, majd Changbin Gyu plüssébe fúrta a fejét.
-Felix innod kéne. Legalább egy pohárral, ki fogsz száradni! - mondtam az alsóajkamat rágcsálva. Felix meg se szólalt, csak rázta a fejét nemlegesen.

Changbin elment egy pohár vízért, és visszajött hozzám, hogy együtt menjünk be a szobába. Meg se mertük eddig közelíteni, hátha rosszabb lesz, de Felix meg se mukkant, szóval legalább nem ellenkezik annyira már.
-Felix... - ültem le az ágy szélére, és Bin is követte ezt a mozdulatomat.

Felix szipogott, majd megszólalt.
-Fáj a fejem..
-A sok sírástól, igyál egy kicsit! - mondta Changbin. - Ha iszol, kívánhatsz tőlem valamit. Nah? - mosolygott óvatosan, Felix pedig megmozdult, hogy felül. Segítettem neki rendesen felülni, Binnie pedig odaadta neki a vizet, amit Felix lassan megivott. - Jó fiú...

Felix lesütötte a szemeit, és megfogta Changbin kezét.
-Mit szeretnél kívánni?-kérdezte Changbin
-Téged.. - suttogta Felix
-Mond hangosabban, nem értettem- mondta Changbin.
-T-téged alattam! - mondta hangodabban Felix
-Hm? - pislogott Changbin értetlenül. Nekem meg elkerekedtek a szemeim, mivel csak utólag esett le hogy mire értette Felix.

Changbin füléhez hajoltam és megsúgtam neki mit is mondott Felix, mire a legidősebb elvörösödött.
-T-tényleg? Most? Biztos? - kérdezte Changbin, Felix pedig biccentett
-Iszok még ha megtehetem - mondta, mire én kapva az alkalmon gyorsan elfutottam még egy pohár vízért, és Felix kezébe nyomtam az üveget. Felix azt is legörgette a torkán, majd Changbin-ra nézett.
-Biztos? Nem vagy jól Lixie, biztos menni fog? Pláne középen?-kérdezte Changbin aggódóan, Felix pedig rám pillantott.
-Jobban akarok lenni. - mondta halkan- Elakarom felejteni egy kis időre, és talán utána minden jobb lesz. - mondta, majd előkeresett egy zsepit és kifújta az orrát.
-Felix biztos..
-Changbin engedd neki- fordultam felé.

Changbin mélyen felsóhajtott, és Felix arcára tette az egyik kezét.
-Kettesben hagylak titeket - mondtam halkan, majd nyomtam egy-egy puszit a fejeikre.
-D-de miért? - pislogott Changbin felém nézve, mivel közben felálltam, és elsétáltam az ajtóig.
-Csinálok valami ennit. Ha jól gondolom egy félóráig biztos ellesztek, és mindenki éhes lesz mikor kijön szóval inkább kihagyom ezt most.-mosolyogtam

Felix egy perverz mosollyal az arcán intett. Ugh. Ma még én is megleszek baszva. Nem mintha bánnám ;)

Kuncogva csuktam be az ajtót, és egy picit vártam. Hogy miért? Ezért:
-Áááh?! Mhmm Felix az isten szerelmére! Az előbb még depis voltál mi ütött beléd?! - mosolyogva megráztam a fejemet, és elmentem a konyhába csinálni ennit.

...

-Hyunjin!- ölelt át hátulról Changbin. A hangja rekedt, és a szorítása se volt valami erős.
-Lixie-t hol hagytad? - mosolyogtam elzárva a vizet, mivel elmosogattam. Amennyi mosatlan edény volt huh.

Elvoltam egy darabig.
-Lixie? Pft. Ő már nem Lixie hanem Felix a fuckboy- morogta, amin fel kellett nevetnem
-Szó szerint! - töröltem meg a kezeimet, és megfordultam a karjaiban.
-Igen. Ő még alszik...
-Gondolom nem csak egy menetet mentetek- forgattam meg a szemeimet- Akkor pedig biztos lefárasztottad! Csoda hogy jársz, te jó ég! - fogtam a kezeimbe az arcát, és az ajkaira hajoltam.

Mosolyogva mélyítette el a csókomat, és közelebb húzódott hozzám. A keze letévedt a fenekemre, mire nekem is mosolyogni támadt kedvem.
-Ha ezt nem fejezed be, nem csak Felix álltal leszel megdugva- suttogtam az ajkaira
-Nemhiszem nagyfiú- kuncogott
-Inkább keltsd fel Lixie-t, hozd ki enni. - mondtam, majd eltoltam magamtól, és elkezdtem megteríteni.

Mire készen lettem egy álmos Lixie is előttem állt Changbin-nal együtt.
-Szia- nyomtam egy puszit a homlokára- Jobban vagy hm?- Felix álmosan bólogatott- Az jó. Most eszöl, mert kupán váglak!- morogtam amire megejtett egy fáradt kuncogást, és leült az asztalhoz.

Szép csendben ettünk, mindenki gondolkodott valamin. Én például azon, hogy hogyan közöljem apámmal, hogy nem tudunk menni holnap.
-Meg kell látogatnom anyát. - mondta Felix halkan
-Nem Lix nem mehetsz oda! Csak rosszabbul éreznéd magad!- mondtam a fejem rázva
-Anyám szarabbul van mint én! - mondta a szemeimbe nézve- Neki nincs senkije. Csak én.

Ismét csend lett, de nem ettünk tovább. Changbin szólalt meg először.
-Felix, nemtudom hogy mi a jobb, nem engedni oda téged, vagy elengedni had menj anyádhoz. De mi csak megakarunk védeni. - mondta halkan
-Tudom, és ezért nagyon boldog vagyok. - mondta megfogva a kettőnk kezét- De..
-Ha már mész, mi is megyünk. - mondtam közbevágva
-Nem, nem jöttök. Boldogulok egyedül is. - mondta elengedve a kezeinket.
-Fel-
-Nem Hyunjin nem jöttök velem. - mondta felemelve a hangját.

Jó.

Akkor nem veled megyek.

Hanem utánad.

...

-Nem bízok anyádban Lixie, gyere haza hamar!-mondta Changbin, én pedig meg se szólaltam, hogy azt higyje mérges vagyok rá.

Valamilyen szempontból ez igaz is volt, de lenyugtatott a tudat hogy utána fogok menni.
-Jinnie! - mondta Felix mosolyogva- Ne légy durci, nem leszek sokáig el! - mondta az arcomért nyúlva, én viszont nem engedtem neki. Felsóhajtott- Oké, akkor legyél rám mérges. Majd jövök. - mondta Changbin-nak, és záródott az ajtó.

Amint az bezárult elsuhantam a telefonomért, és felvettem a cipőmet, ám mielőtt kiléptem volna az ajtón Changbin megállított.
-Hova mész?- kérdezte, és láttam hogy sejti merre akarok menni.
-Sétálni. - mondtam egy lágy mosolyt megejtve.

Crap nem szeretek hazudni..

-Ne menj Felix után. Jó? - kérdezte szomorúan.
-Mi a baj?
-Van egy rossz érzésem miatta...
-Hogy mi? - értetlenkedtem.
-Nemtudom csak van egy olyan érzésem hogy ha utána mész bajban leszel. Nem akarom hogy bajod essen
-Nem megyek utána, ráadásul ez csak Felix meg az anyja. - forgattam meg a szemeimet- Ne aggódj oké? - nyomtam egy puszit a szájára, és elköszönve kiléptem az ajtón.

Lehet hogy nem jó amit csinálok, de féltem Lixie-t. Féltem a saját anyjától.