~nepenthe~

23.

>w<Changbin>w<

-Mi történt? - sóhajtott fel Felix.

Sok minden szívem, viszont nem akarom hogy ezzel fáraszd magad. Épp elég az, ha itt vagy, és szeretsz, nem kell erről a beteg dologról tudnod.

Mármint nem beteg, vagyis... Hahj... Apám, anyu, és anya is ilyen kapcsolatban élnek, de én csak... Nem érzem helyesnek. Félek, ha bevallanám Felix-nek hogy nekem nem csak ő van... Hogy nem csak őt szeretem teljes szívemből, akkor...

Félek összetörném, és az legrosszabb dolog ami történhet vele jelenleg...

Nem mintha nem lenne eléggé lestresszelve az anyja és az apja között levő civakodással, még én is megbántanám. Azt nem tudnám megbocsátani magamnak.
-Binnie? Changbin hé, válaszolj! - rázott meg óvatosan.
-Semmi érdekes, csak beszélgettünk, miért?

Viszont amit most csinálok, az biztos hogy bántja Hyunjin-t is. Sehogy se jó ez?! Hogy tudnám megoldani ezt?
-Mert furán nézel rám. Mi van veled? Mi van veletek? - kérdezte ráncolva a szemöldökét.

Be kell vallanom neki...

Még ha félek is. Be kell vallanom neki...

-Felix..
-Oh jaj- motyogta- Szóval tényleg van valami komoly? Nem leszek mérges, bármiről is van szó! Mond nyugodtan! - fogta meg a kezemet, és bíztatóan rászorított egyet. Ezen akaratlanul is elmosolyodtam.

Felix túl édes ahoz hogy tönkretegyem...

-Felix mást is látok rajtad kívül- haraptam be az alsóajkamat, és idegesen néztem rá.

Konkrétan láttam ahogy az ausztrál szerelmem testét elhagyja a lelke. A mosolya lefagyott, az arca elfehéredett, és a szemei is elkerekedtek. A szorítása teljesen megsemmisült a kezemen.
-Micsoda...? - kérdezte halkan, és láttam ahogy a szemei bekönnyesednek.

Jaj ne..

-Micsoda?!- nézett rám idegesen, és dühöt véltem felfedezni a hangjában.
-Felix hallgass végig kérlek! - fogtam meg a kezeit idegességemben. Elhallgatott, de feszülten figyelt engem.

Szerencsém hogy hallgat rám...

-Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek. Nagyon szeretlek, szerelmemként.-mondtam, ő pedig lesütötte a szemeit. - De őt is ugyan ennyire szeretem...-mondtam halkan
-Ki az..? - suttogta
-M-mi?
-Ki az? - emelte fel a hangját
-Hy-hyunjin...-dadogtam.

Felix tekinte ismét megváltozott. Mintha... Aprót elmosolyodott volna?
-Nekem is tetszik valaki, rajtad kívül.- mondta halkan- és mielőtt még hisztirohamot kapnál.. Ő Hyunjin.- mosolyodott el rám pillantva

Mi-micsoda?

-Te... - motyogtam
-Igen Changbin. Én is szeretem Hyunjin-t- mosolyodott el
-Szóval nem.. haragszol rám? - kérdeztem kerek szemekkel
-De. Mondhattad volna előbb is. De örülök hogy végül kiadtad magadból!-mondta, majd felnevetett a tekintetem láttán- Gyere ide! - húzott magához, és szorosan megölelt.

Egy pár pillanatig így maradtunk. Én csendben puszilgattam, főleg a nyakát, mikor ismét megszólalt.
-Oh tényleg. Jinnie csinált nekünk ennit? - kérdezte
-Jah.
-Akkor menjünk és- de meghallottunk egy hirtelen ajtócsapódás szerű hangot, amitől mindketten összerezzentünk.

Egymásra pillantottunk, majd elengedve a másikat, kifutottunk Hyunjin szobájából. Őt kerestük, de sehol se volt. Se a fürdőben, se a nappalikonyhában, velünk pedig nem lehetett bent a szobában.
-Elment?! - kezdtem pánikolni
-Hé, Binnie semmi baj! - húzott magához Felix- Hagyott üzenetet! - mondta, majd a kezembe adta a kis papírfecnit.