A vér emléke || Vkook [BEFEJEZETT!]

1.rész: Esős reggel

Tizenhat évesen nem arra vágytam sosem, hogy új iskolában kezdjek egy új életet, anyukámmal. Balszerencsémre Szöul legjobb középsulijába az emberek által ismert vámpírok is jártak. Persze csak a legnemesebb családokból valóak. Viszont ez akkor sem volt túl nyugtató számomra, hiszen apukámmal is, tíz éve egy ilyen fajtájú szörnyeteg végzett. Nem bírnak magukkal és az éhséggel ami elborítja az eszüket, mikor megérzik a vér szagát. Utálom az összeset egytől egyig. Anyukám csak azért íratott ebbe az iskolába, hogy tudjak egy ennél is jobb egyetemre járni, majd kialakítsak magamnak egy gyönyörű életet, egy szép lánnyal magam mellet. 

- Kicsim, ébresztő! El fogsz késni már az első napodon!- kiabált fel a szobámba, anya.

Morogva nyitottam ki a szemeimet, s próbáltam nem szidni még az eget is amiért létezik iskola. Nem voltam rossz tanuló, viszont én sem szerettem reggel hatkor már a konyhában terpeszkedni és várni a reggelimet, majd fél óra múlva suliba menni. Viszont muszáj volt. Kell az érettségi és, hogy ne végezzem elveszett emberként. 

- Mi a kaja?- ültem le az asztalhoz, miután berobogtam a konyhába, anyuhoz.

- Palacsinta. Jó lesz?- mosolygott rám.

- Persze!- bólintottam, szinte azonnal. 

Anya tudja a legjobb palacsintát megcsinálni az egész világon. Persze csak akkor eszem meg, ha eper lekvárt és csokiöntetet tesz rá. Alig kellett rá várni két percet, anya már tálalta nekem frissen és melegen és villával és egy késsel mellette. Amint bekaptam az első falatot, dörrent egy hatalmasat az ég. 

Na ne... Már csak egy jó kis vihar kell nekem az első napom örömére.

- Szerintem vigyél esernyőt.- jegyezte meg, a száját húzva a drága anyukám.

- Szerintem is viszek.- néztem ki az ablakon, ahol a felhők, szinte már feketén sodródtak a széllel.

A szakadó esőben, gyalog kellett bemennem a suliba. Kissé kényelmetlenül éreztem magamat miközben már közeledtem a suli felé. Egyre több hófehér bőrt láttam. Ijesztő volt a közelükben lenni. Az arrogancia ami belőlük áradt az valami hihetetlen volt. Bármelyik rám emelte a tekintetét, erős gúnyt és megvetést láttam a szemükben, ami az enyémekben is látható volt. Az iskola hatalmas volt. Tippem szerint lehetett benne vagy száz terem. Amint beértem, leeresztettem a fekete esernyőmet és körül néztem. Teljesen nyugodtnak látszott az iskola. Az aulában egy két vámpír és ember tartózkodott és egy portás meg egy felügyelő.

- Elnézést! Jó reggelt!- mentem oda a portás nőhöz.

- Neked is! Mit szeretnél?- érdeklődött.

- Merre találom a H34-es termet?

- Az első lépcső és a jobb oldalon a negyedik terem lesz az. Oda találsz?

- Igen.- bólintottam.- Köszönöm! Szép napot!- köszöntem el, egy mosoly kíséretében.

Ahogy elindultam, hirtelen hangos sikításokat hallottam meg magam mögül, mire muszáj voltam hátrakapni a tekintetemet. A lányok visítva nézték ahogy bejön az ajtón négy pasi. Mindegyik szemébe bele lóg a vizes haja, bőrük fehér és még a hülye is látja, hogy ezek vámpírok. Ázott vámpírok. Ők nem lesznek sosem betegek és ha akarnak örökké élhetnek, van varázs erejük és bárkit a szolgájukká tesznek. Viszont az egyik, amelyik a banda élén sétált, hosszu fekete haja volt, sötétbarna szemei, sötét ruházata, cseresznye piros ajkai, izmos teste és kb.egy magas volt velem, elkezdett szugerálni, amint belépett a bejáratin. Ahogy egyre közelebb értek hozzám megláttam a fülében a sok piercinget, ahogy orra hasonlít egy nyusziéra, arcéle tökéletesen látszódik... Ez a pasi... Tökéletes. Mégis olyan sötét csillogást látok a szemeiben, ahogy végigmér, mint eddig soha életemben. Mikor elhaladtak volna mellettem, az ismeretlen megállt, s mögötte a többi is.

- Új vagy?- hallatta magát.

Hangja kellemesen csengett, barátságos volt, de mégis... Tartottam tőle. Az aurája olyan volt, mint aki bármikor képes lenne itt helyben a véremet ontani.

- Igen.- válaszoltam, még magam sem tudom, hogy miért.

- Üdv az iskolánkban.- indult el a hosszú folyosón.- Taehyung.- tette hozzá.

Micsoda?

Honnan tudja a nevemet?

De hiszen nem is mondtam el neki.

Első pillantásra egy kedves emb... teremtmény, viszont azok a szemek nem kedvességet és melegséget árasztottak. Ő is csak egy ember bőrbe bújt szörnyeteg, mint a többi hozzá hasonló. De mégis... Mégis vonz benne valami. Szemmel láthatóan, minden lány oda van ezért a vámpír fiúért. Megkaphatna bármit/bárkit amit csak a sötét szíve kíván.

Látni akarom még egyszer.

Hallani a hangját.

Belenézni a szemébe.

De ami a legfontosabb...

Megtudni, hogy honnan tudja a nevemet.