A vér emléke || Vkook [BEFEJEZETT!]

10.rész: Medence

- Nem tudok...- hajtottam le a fejemet.- És nem is akarok veled fürdeni. Nincs is mibe.- vontam vállat.

- Megtanítalak.- villantotta meg a fogait, így láttam a vesztemet okozható éles csontot, mi az ínyéből nőtt ki.

- Nem bízok benned...- ráztam meg a fejemet.

- Bejöttél az én otthonomba.- nyomta meg az "én" szót.- Nem akarlak bántani. Kicsit sem. És ezt te is tudod.- állt velem szembe, majd a karomra simított, mibe beleremegett a testem.- Bízol bennem, hiszen te is tudod, hogy nem tennék veled semmi rosszat. Ha bántani akarnálak, már rég megtettem volna.

Igaza van. Sajnos igazat kell adnom neki. Élesen fújtam ki a levegőt, majd halkan beleegyeztem, ő pedig azt mondta, hogy kövessem, így hát követtem egészen egy nagy szobáig. Észbe sem kaptam, de már repült felém egy fürdő nadrág, mint alig tudtam elkapni, hiszen hirtelen jött.

- Ez jó lesz rád. Vedd fel. Ott van a fürdőszoba.- mutatott egy ajtó felé

Bólintottam, majd besétáltam az egész tágas fürdőszobába. Tehát itt él Jungkook és ilyen luxusban... Irigylem. Nekem is hiányzik a farmunk, viszont anya nem tudta volna fent tartani még tovább. Kevés volt hozzá a fizetése és az állatokat sem tudta eladni vagy eltartani mellettem. Levettem a pólómat, majd a nadrágomat és végül az alsómat, s felvettem a rám hosszúságra picit nagyobb nadrágot. Gondolon Jungkooké és ő bizony izmosabb, mint én vagyok.

- Ha kész vagy gyere le! A ruháidat meg rakd nyugodtan az ágyamra.- kopogott be, majd hallottam ahogy elhalad.

Összehajthatogattam a ruháimat, majd kinyitottam az ajtót. Sehol nem volt senki a szobában, ezért letettem az ágyra a ruhákat, aztán elindultam kifele, ugyan azon az úton amin jöttünk fel ide. Nem volt nehéz megtalálni a medencét, hiszen már láttam. Jungkook a vizen feküdt, fekete pólóban, alatta pedig egy vekony, szintén fekete pulcsiban. Sötétkék fürdő nadrágja volt, s szinte láttam rajta, hogy mindjárt elalszik. Hozzá képest én igen meztelen voltam, ezert mellkasomat próbáltam takargatni. Leültem a medence széléhez, s a kettő lábamat beleraktam. Kellemes volt a hőmérséklete. Nem fáztam de nem is volt rettenetesen meleg. Jungkook a szemeit kinyitotta, majd felemelkedett a vízből. Kétszer végignézett rajtam, majd megnyalta az alsó ajkát, mit be is harapott utána. Lassan hozzám sétált, egyenesen a szemembe nézve, közben derekamnál fogva emelt be a vízbe. Az egész testem libabőrös lett ahogy lágyan fogta a derekamat, kissé megsimogatva az érzékeny bőrömet.

- Jól áll rajtad a ruhám.- mondja lágy hangon.

- Igen?- remegett meg a hangom, ahogy visszakérdeztem.

- Nagyon jól nézel ki.- kacsintott, mire nekem kissé melegem lett.- Nem kell, hogy zavarba jöjj, Taehyung. Ez tény.- hajolt közelebb, viszont nem állt meg, egyre jobban közelített.

- Hát ti?- hallottam meg egy vékony hangot, mire összerezzentem.

- Nem úgy volt, hogy elmész Yoongival kávézni, kedvesem?- vonta kérdőre az alacsonyabbik fiút.

- Itthon maradt a napszemüvegem.

Amint kimondta Jimin, az kezdett engem méregetni, összehúzott szemekkel, mintha egy préda lennél és azt figyeli melyik pontomat tudná elkapni a leghamarabb.

- Látom meg van. Menj! Yoongi biztosan vár már.- mosolygott kedvesen az engem szugeráló fiúra.

- Mit keres itt?- biccentett felém.

- Áthívtam.- vont vállat a magasabbik.

- Hogy romatikázzatok?!- csúszott fel három oktávval a hangja.

- Ki vagy te, hogy magyarázkodnom kelljen?- emelte fel a hangját, Kook.

Jiminről a derekamat fogó vámpírra néztem, kinek vörösen izzottak a szemei, s ideges volt az arcvonása. Lehajtottam a fejemet, majd eltoltam magamat tőle.

- Nem szeretnék bajt, elmegyek, ha az úgy jobb neked.- néztem a törpére, s elindultam a lépcső felé, de Jungkook a tenyerembe simította az övét, így megállítva engem.

- Nem mész sehová!- nézett rám, majd vissza Jiminre.- Te pedig ajánlom, hogy indulj meg Yoongihoz vagy én viszlek, de azt nem fogod megköszönni!- morogta.

- Dehát...- kezdett volna bele, de Kook rákiabált, hogy fogja be.

Jungkook elengedte a kezemet, majd kipattant a medencéből. Jimin kissé összerezzent, ahogy elé állt a magasabb rendű társa. Jimin hátrált egy lépést, aztán meghajolt és bocsánatért esedezett.

- Menj!- utasította, Jungkook.

- Igen is, uram!- mondta, s azzal a lendülette el is tünt és Jungkook is visszajött a vízbe.

- Ne haragudj, néha nem tudja hol is van a határ.- fogta meg újra a derekamat, majd felemelt, én pedig autómatikusan átkucsoltam a lábammal az övét, a karjaimmal pedig, nyakába csimpaszkodtam.- Aranyos.- kuncogott fel.- Na figyelj. Rá fektetlek a vízre. Vegyél nagy levegőket, hiszen az tart fent.- simogatta meg a hátamat, miközben derekamról fenekemre csúszott a keze.

Szinte már vibrált köztünk a levegő. A szívem hevesen vert, s minden érintésébe beleremegtem.

Egy óra múlva itt vagyok már megint a fürdő szobában, veszem fel a rendes ruhámat és azon gondolkodok, hogy most mi fog történni. Belenéztem a tükörbe, majd magamat kezdtem el vizslatni. Hajam össze-vissza állt, bőröm kissé megbarnult a naptól, s fáradt voltam. Nagyon fáradt.

- Tae! Minden rendben?- kopogott be a mostmár kedvenc úszó oktatóm.

Az ajtóhoz léptem, mit kinyitottam, így Jungkook aggódó tekintetével találtam magamat. Nem értettem ezt a fiút. Nem ismer. Nem tud rólam semmit. Mégis úgy viselkedik mintha ezer éve ismernénk egymást.

- Elfáradtam.- erőltettem magamra egy mosolyt.

- Haza vigyelek?- kérdezte egyből.

- Nem kell. Majd haza...- kezdtem bele, de hirtelen minden elsötétült.

Utoljára Jungkook karjait éreztem meg, ahogy megtartottak engem.