A vér emléke || Vkook [BEFEJEZETT!]

24.rész: Motel

Jeong Guk szemszöge:

Órákig futottunk, mire elértünk egy benzinkúthoz, aminek volt egy Motele. Már besötétedett, mi pedig fáradtak voltunk. Ez az egyetlen dolog amihez nem elég a vér. Mivel nem volt nálunk pénz, ezért képtelen voltam megbűvölni a recepcióst.

- Annyira fáradt vagyok...- ásított mellettem Tae, miközben a szobánkhoz siettünk.

- Itt vagyunk, kedvesem.- simítottam az arcára, majd kinyitottam a tizennyolcas szobát.

Akkora volt mint egy átlagos szoba és meglepően tiszta. Viszont nem szívesen alszok egy ilyen ágyban, de muszáj. Ha nem lennék túl gyenge, talán képes lennék harcolni a saját otthonomért az öcsémmel, de így nem megy.

- Gukkie...- szólalt meg, miután becsuktam az ajtót.

- Ige...- nem hagyta, hogy befejezzem, azonnal az ajkaimra tapadt, s vadul falni kezdte őket.

Kellett pár másodperc mire felfogom, de tudtam, hogy mit akar. Én is ezt akartam. Kívántam őt és ő is engem. Lassan tűrtem fel a pólóját, oldalát simogatva, addig amíg egy mozdulattal le nem vettem róla. Taehyung nekem mindig tollpihe súlyú volt, ezért egy másodperc alatt felkaptam az ölembe és indultam meg vele az ágyba.

Másnap reggel álmosan kelten fel a beszűrődő napra. Alig tudtam pihenni, hiszen ha Taehyung nem is gondol rá, de nekem fontos a biztonságunk és az, hogy Hyun Guk ne találjon meg minket. Tévedtem mikor azt gondoltam, hogy én vagyok a legerősebb vámpír a földön. Hyun Guk és Namjoon van annyira erős, mint én de... Taehyung. Ahogy álmában az emlékeibe néztem... Egy ujjal se tudtak hozzá érni, csak mágiával. És ami Hyun és ő közte történt egy éjszakán... Hatalmas sebet égetett rajtam. Nem vagyok mérges Tae-re, hiszen nem tudhatta, hogy nem én vagyok.

- Annyira sajnálom...- bújtam tincsei közé, majd egy könnyed mozdulattal, egy puszi után kikeltem mellőle.

Az volt a tervem, hogy visszamegyek a birtokomra, ha törik, ha szakad. Ami az enyém azt meg kell védenem. Taehyung és a ház pedig az enyém. Bárki el akarja venni tőlem az halál fia.

Még a mai napig imádkozok, hogy ne kérdezze meg, mi történt az anyjával, mert lehetséges, hogy beleroppanna a tudatba, hogy nem sokkal ezelőtt Hyun ellátogatott hozzá és mire oda értem már késő volt. A nyakán harapás volt, de ami a legrosszabb volt az az, hogy a szemeit eltüntették. Valószínűleg nem egyedül ment el.

Felvettem a ruháimat, majd egy üzenetet hagyva, rohanni kezdtem. Ha ki futok az időből Szöulból mészárszék lesz.

Taehyung szemszöge:

Reggel, egyedül keltem az ágyban. Mindenhol kerestem Jungkookot de sehol nem találtam a Motel közelében. Mikor már indulni akartam, hogy elinduljak megkeresni a bírtok felé, megláttam a kis asztalon a szobában egy cetlit. Oda sétáltam, majd felemelve elolvastam.

Kedvesem,
vissza kell mennem a birtokomra és ami a legfontosabb, véget kell vetnem ennek az egésznek.
Remélem tudod, hogy ha nem térek vissza holnap hajnalig, akkor valószínűleg meghaltam.
Ez esetben van egy bírtokom angliában.
Ott biztonságban élhetsz és remélem várni fogsz még száz évig rám.

Szeretettel; Jeong Guk

Vérem izzani kezdett az idegtől. Nem vagyok már ember, nem vagyok egy törékeny kisfiú. Mérges voltam Jungkookra, mert nem fogta fel mennyire szeretnék harcolni mellette, bárki ellen is van. Nem mehet oda egyedül, nem harcolhat több vámpír ellen. Ők is vannak ugyan olyan erősek, mint ő, hiszen több ezer éves Hyun Guk is és Namjoon is.

Ebben a helyzetben úgy éreztem, hogy nem engem, hanem őt kell megvédeni, akár az életem árán is. Jungkook a legerősebb személy akit eddig láttam, de kétlem, hogy elbírna velük. Szélsebesen indultam oda, ahonnan szökni próbáltam, nem törődve azzal, hogy lehet ezzel még nagyobb veszélybe sodrom a páromat és magamat. Jungkook háborút szeretett volna minden áron, hát most úgy érezem megkapta.