A vér emléke || Vkook [BEFEJEZETT!]

2.rész: Jungkook

Az első napom ahhoz képest amit vártam, baromi jó volt. Szereztem magamnak egy barátot aki hála istennek ember, mint ahogy az egész osztályom is. Hoseok sincs oda a vámpírokért, vicces, kedves és szimpatikus is. Viszont aznap már nem láttam többet az ismeretlen vámpírt, sem a fiúkat akik vele voltak.  Hoseokkal megbeszéltem, hogy reggel eljön a házam elé, mivel ő kicsit messzebb lakik és pont útba esik a mi házunk. Éjszaka rémálmom volt. Futottam a sötétségbe valami vagy valaki elől, féltem és a nevemet suttogta egy árny. Nem tudtam hol vagyok és merre futok, s alig kaptam levegőt, mégis mint akit valaki üldöz...futottam. Alapjáraton nem vagyok egy szomorú, ijedős fiú, de ez az álom megijesztett.

- Mi a baj kicsim?- ült reggel mellém anya.

- Rosszat álmodtam.- túrtam a hajamba, kissé feszülten.

- Mit álmodtál kincsem?- masszírozta meg nekem a nyakamat. 

Elmeséltem anyának amit álmodtam, de ő csak azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, hiszen ez csak álom és nem a valóság. Nem kell neki több jelentőséget fordítani mint amennyire nagynak érzem ezt a dolgot. Az a hang ami a nevemen szólított annyira ismerős volt. De mégis kinek a hangját hallottam?

- Szereztél barátokat?- térített ki a gondolataimból az anyukám. 

- Igen. Hoseok a neve. Nagyon kedves és vicces gyerek.- mondtam el neki. 

- Örülök, hogy találtál valakit. Jól sejtem, hogy Hoseok áll a ház előtt?- biccentett az ablak felé, ahonnan kilátni a házunk elé.

- Igen, úgyhogy én megyek is anya. Vigyázz magadra!- adtam egy puszit a homlokára, s futottam az újdonsült barátomhoz.

- Te is kicsim!- kiabált utánam.

- Szia!- integetett nekem, egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Szia!- integettem neki vissza.- Te régebb óta vagy ebben a suliban, mint én úgyhogy akarok kérdezni tőled pár dolgot.- indultam el a suli felé.

- Például?- nézett rám kíváncsian.

- Van egy vámpír a suliban. Nem tudom, hogy hívják. Meg tudnád mondani nekem, hogy ki ő és melyik osztályban tanul?

- Attól függ, hogy ki az. Hogy néz ki?

- Velem egy magas, fekete, kissé hosszabb hajú, izmos, sötétbarna szemű, tegnap full feketében és ázottan jött be suliba, mellette másik három vámpírral. Tudom, hogy így nehéz megmondani, de próbáld meg kérlek.

Amíg meséltem, észre sem vettem, hogy Hobi kezd elfehéredni és a szemei is kerek alakot vettek fel. Ráncolt szemöldökkel néztem a már-már szinte sokkos arcát.

- Mi a baj?- érdeklődtem.

- Miért érdekel téged, hogy ki az?

- Tudta a nevemet és leszólított.- vontam vállat, mire ő elhúzta a száját.

- Szarban vagy, barátom.- tette vállamra a kezét.

- Mi? Miért?- lepődtem meg.

- Ő Jeon Jeong Guk, más néven Jungkook. Ő a nemes vámpírok legnemesebbik vérébe tartozik. Korlátlan hatalma van minden és mindenki felett. Ha betölti a tizennyolcat, nem fog öregedni többet. Tavaly megölt egy embert és még büntetést se lehet neki kiszabni. Ha tudja a nevedet akkor valószínűleg tud rólad más dolgokat is. Szerintem kerüld el, ha nem szeretnél bajt magadnak. Vagy...Esetleg... Téged is elvarázsolt volna, Mr. Vámpírok királya?- bökött oldalba.

- Dehogyis! Ne legyél hülye. Nem bukok a pasikra. Főleg nem a mocskos vámpírokra.- ráztam hevesen a fejemet.- Nem hinném, hogy bántani akarna. Nem úgy nézett rám. 

- De lehet, hogy úgy nézett rád, csak te nem vetted észre, mert túl szépnek találtad a szemeit vagy a testét... vagy bármilyét.- emelgette a szemöldökét, perverzen.

- Fejezd be! Ez sértő rám nézve!- puffogtam.- Undorodom a fajtájától!

Amint kimondtam, megláttam, hogy velünk szemben jön az úton. A suli bejáratát jobbról és balról lehet megközelíteni, így nem volt kizárt, hogy egyszer szembe jön velem az úton. Rám emelte a tekintetét, s egyenesen belelátott az  lelkembe velük. Megfogtam Hobi karját, mire oda kapta a tekintetét.

- Uram?- szólalt meg az egyik fiú, mögötte, mivel Jungkook zsebre tett kézzel megállt alig öt méterre tőlünk.

- Hoseok.. ez engem vár?- suttogtam oda a fiúnak.

- Úgy tűnik.- nyelt egy nagyot.

Érezte az ereimben ahogy a vérem a szívembe folyik, mi ki akart törni a bordáim közül. Arcom pirosodni kezdett, elmém pedig elködösült. Ekkora hatással lenne rám csak annyi, hogy ott áll és néz engem egy halvány mosollyal az arcán? A háttér és a körülöttünk lévő dolgok elhomályosodtak és csak őt láttam. Lábaim nem vittek tovább, így ott álltam, tőle kettő méterre és csak bámultam.

- Gyönyörű reggelt, Taehyung!- szólalt meg. 

Vissza akartam neki köszönni, de nem ment. Szemei sötétbarnából, vörösessé váltak, szemfogait kissé lehetett látni, arcán pedig halálos nyugalom volt. Szinte már éreztem azt a vonzalmat ami ellepte a gondolataimat. Az idő megállt, csak mi ketten voltunk és senki más. Alsó ajkát megnyalta, majd beharapta. Nem tudom, hogy mi járt a fejében, de félelmetes volt.

- Hagyd békén a barátomat!- rángatott vissza a valóságba, Hoseok ideges hangja, ahogy felemeli a hangját, a vámpírral szemben.

- Hogy merészelsz így hozzá szólni az urunkhoz?!- sziszegte idegesen az egyik.

- Semmi baj.- csitította el a követőjét, Jungkook.- Magamnak kerestem a bajt. Ezt a rózsát ahogy látom, már letépték.- jegyezte meg gúnyosan.- Elnézést kérek a faragatlanságomért. Jeon Jeong Guk vagyok, de hívhatsz Jungkooknak.- hajolt meg előttem, mire nem csak nekem, de mindenkinek aki látott minket, elkerekedett a szeme.- Ha nem haragszotok mi most távoznánk. Égető a nap...- sóhajtott, majd elindult befele, míg mi még mindig sokkosan álltuk egy helyben.

- Ez meg... Mi volt?- tette fel a kérdést Hobi, ami engem is foglalkoztatott.

A vámpírok legnemesebbike meghajolt... előttem? Egy átlagos ember előtt? És még elnézést is kért? Ahogy tudom ez nem megszokott. Sőt... Lehet igaza van Hobinak és el kéne kerülnöm őt. Lassan hajtottam le a fejemet, a földet kémlelve, mintha annyira érdekes lenne. Viszont belül... Belül egy választ akartam kapni. Ugyan akkor félelmet keltett bennem vörös szeme emléke, ahogy a tej fehér szemfogai megcsillantak és ahogy nézett rám. 

Mint aki képes lenne felfalni és csak azért nem tette meg, mert volt velem valaki.