A vér emléke || Vkook [BEFEJEZETT!]

5.rész: Nem tudom kiverni őt a fejemből...

Teltek a napok, de Jungkook és Jimin eltűnt, mióta hallgatóztam és megtudtam egy-két dolgot. Hoseok-nak is feltűnt és őt is aggasztották a kérdések. Ha belegondolok, nem is kéne foglalkoznom velük, de mióta megláttam Jungkookot, azóta minden éjjel ugyan azt álmodom. Futok a sötétben, valaki vagy valami elől futva és egy hang suttogja a nevemet.

- Ha ma sem jönnek suliba, én elmegyek Jimin házához.- jegyezte meg Hoseok, mikor kimentem hozzá a ház elé.

- De miért? Nem mesélnél kicsit rólatok amíg suliba megyünk?- tettem össze a kezemet kérően.

- Jimin kiskorom óta az életem része volt. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Nagyon kedves és vicces fiú volt. Félre ne érts barátságnál többet sosem éreztem iránta. Ő inkább olyan volt nekem, mint a testvérem. Viszont mikor bekerültünk ebbe a suliba, kiderült, hogy a vámpírok legnemesebbike ide került. Be volt zsongva, mert érdekelte, hogy ki az a híres Jeong Guk. Aztán valahogy sikerült megismernie. Jimin órákig tudott álmodozni róla. Míg nem egy nap bejelentette Jungkook, hogy Jimin a kedvese. Azóta nem beszélgettem vele.

- Wow... Köszönöm, hogy elmondtad. Tudod nekem a régi sulimban nem sok barátom volt. Örülök, hogy most van valaki.- karoltam át.

- Én is.- karolt vissza.

Alig értünk a sulihoz, de már megláttuk Jimint, mellette egy fiúval (a hangjából megítélve Yoongi volt az), és Jungkookot, ahogy a derekánál keresztül öleli át a törpét. Hoseok mosolya lehervadt, rajtam pedig végig futott egy apró féltékenység foszlány, hiszen nekem ilyesmiben sosem lesz részem. Sosem ölelhetek így senkit és sosem ölelhet így senki. Be kell valljam, hogy annak ellenére, hogy hetero vagyok, egészen bejön nekem Jungkook. Viszont csak kinézetre. Soha nem tudnék szeretni egy vámpír. Legalábbis ekkor még így gondoltam

- Látod, mondtam, hogy ma jönnek suliba.- húztam ki magamat.

- Jimin megváltozott.- szólalt meg Hoseok mikor beléptünk az iskolába.

- Hogy érted?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Fehér a bőre. A haja is világosabb lett. A szemei világos barnák. Csinált vele valamit Jungkook.- csillant meg szemeiben a düh.

- Arra gondolsz, hogy esetleg átváltoztathatta?

- Igen arra, Taehyung. Az ő két szép szeméért Jimin bármit megtenne.- felelte, gúnyosan.

- A szemeiről jut eszembe...- kezdtem bele.

Jungkook szemszöge

Utáltam kint lenni a napon. Csak azért voltam kint, mert nincsen éjjeli tagozat és Jimin imádja a napsütést. Ellenben vele. Égeti a bőrőmet. Viszont mióta a sulinkban jött Taehyung, kezdett egyre kevésbé zavarni a dolog. Érdeklődést éreztem a fiú iránt, akit sokkal régebb óta ismerek, mit ahogy azt ő hinné.

- Kedvesem, nem megyünk be?- suttogtam Jimin fülébe.

Érdekelt, hogy Taehyung és Hoseok miről beszélnek. Mivel vámpír vagyok, nem csak a szaglásom de a hallásom is egészen kifinomult. Pár nappal ezelőtt döntésre kellett jutnom. Vagy vámpírrá teszem Jimint, vagy megölöm. Túl sokat tudott rólam és hiába sosem árúlna el, mégis csak ember. Ezért nem volt választásom.

- Menjünk.- bólintott, majd szorosan mellettem sétálva, Yoongival mögöttünk, léptünk be a börtön kapuján.

Azonnal keresni kezdtem Taehyung gyönyörű mély hangját, mi zene volt a füleimnek. Nem voltak még annyian az iskolában, hogy ne tudnám meghallani őt. Viszont ehhez kellett egy kis csend.

- Menjetek csak a terembe. Mindjárt jövök én is.- hagytam ott őket, majd besétáltam a tőlem alig három méterre lévő WC-be, ahol leültem egy fülkében, s erősen koncentrálni kezdtem.

- Nem tudom kiverni őt a fejemből...

Zene füleimnek! Megtaláltalak, drága Taehyung.

Taehyung szemszöge

- Azt ne mond nekem, hogy Jimin kettő pont nulla leszel!- szólt rám idegesen.

- Dehogy!- tiltakoztam egyből.- Csak mióta... Nem is tudom mi volt az múltkor a suli előtt. Nem tudom elfelejteni azokat a szemeket. Minden pillanatban mikor becsukom a szememet, azok köszöntenek vissza. Úgy érzem megőrülök...- mondtam kétségbeesetten.

- Nem szeretnél elmenni esetleg egy agytúrkászhoz?- döntötte oldalra a fejét.

- Biztos, hogy nem! Annyira nem szörnyű a helyzet csak... Mintha nyomot akart volna hagyni bennem. Az elmémben. És tudod mi aggaszt?- néztem a szemébe, komoly tekintettel.

- Mi?

- Valahol, valamikor láttam már ezeket a szemeket.