Sugar Daddy /JiKook ff. 18+/ ✔️

Kilenc

Amikor megláttam az értesítést, nem akartam hinni a szememnek. Az első, ami kiszúrta a szemem, az a sok like volt a képemen. Fogalmam sincs hogy tettem ekkore hírnévre szert mindössze kilenc-tíz képpel, de ezek szerint szeretik az Instagram-on a Crossdressing-et. Amikor elmentünk ruhákat vásárolni Jin-nel, marhára zavarban éreztem magam. Mindenki engem nézett, de Seokjin mindüket megajándékozta egy csúnya nézéssel. Na, de vissza a jelenbe. Az, hogy pont ő írt, az egyszerűen hihetetlen. Egyálatlán honnan találta meg az account-om? Mámint, olyan képeket töltöttem fel, amik csak a testemet mutatják. Ki akarná ezt ennyire? De ő mégis, belike-olta az összes eddigi fent lévő képemet, ami valamiféle büszkeséggel töltött el. A másik meg, ő egy kibaszott híres énekes! Erre pont rám, Park kibaszott Jimin-re rátalál, igaz nem az igazi fiókomra, csak a másodlagosra, ami lassan elsődleges lesz, de ez lényegtelen. Egyáltalán, miért néz crossdresser képeket egy fiúról?

JJK_Real
Szia... 🥰

CrossBabyMochi
Hali
Miért írtál?

JJK_Real
Tetszenek a képeid...
Meg szeretnélek ismerni

CrossBabyMochi
Engem?
Te?
Azt hiszem álmodom

JJK_Real
Ez miért ilyen hihetetlen?

CrossBabyMochi
Mert te vagy a kedvenc énekesem és a példaképem
—Az üzenetet nem sikerült elküldeni—
Mert te vagy Jeon kibaszott Jungkook

JJK_Real
Aha, és?

CrossBabyMochi
És kibaszottul korea egyik leghíresebb énekes vagy!
Miért akarnál egy ilyen fiút megismerni, mint én?🙄

JJK_Real
Szeretnék magamnak magánéletet
Meg aztán segíteni neked

CrossBabyMochi
Miből veszed, hogy kell a segítséged?

JJK_Real
Ha ilyen képeket raksz ki, biztos nem lehetsz valami gazdag 🤷🏻
Tudod, pénzügyi segítség, cserébe hozzám költözöl és az enyém leszel
Örökre

CrossBabyMochi
Most le akarsz fizetni?
Komolyan?
Pedig azt hittem a nagy, híres Jeon Jungkook ennél  jobb személy, aki nem vesz meg másokat

JJK_Real
Csak segíteni akarok

CrossBabyMochi
Úgy, hogy a személyes kurváddá teszel a negyvenakárhanyadikként?
Kösz, nem

JJK_Real
Nem a személyes kurvám lennél, bár az is lehetnél
De...
Hidd el, meg fog változni még a véleményed

Na azt lesheti. Mérgesen rakom el a telefonom, majd nézek körbe a buszon, ahol jelenleg tartózkodom, hogy esetleg valaki végignézte-e a zsörtölődésem magamban, de csak egy idős hölgy és egy testvérpár tartózkodik a vonaton.
Most kérdezhetnétek, hogy miért nem akartam belemenni azonnal, annak ellenére, hogy mostanában napi szinten rá verem. A válasz pedig: Eleget voltam már kihasználva, kösz, nem akarom. Az Instagram-ra amúgy is csak játékból rakom fel a képeket, meg aztán szeretem ezeket a pozitív visszajelzéseket. Persze vannak olyanok is, akiknek ez nem tetszik, de engem ez nem tántorít el attól, hogy több képet tegyek ki magamról. Kezdem jól érezni magam a saját bőrömben, nem akarom, hogy valami ilyen tuskó gyökér miatt essen vissza az önbizalmam. Amúgy most éppen a kávézóba tartok, ahol kiszolgáló vagyok. Ez egy Starbucks, de nem annyira ismert mint a többi. Elég kicsi, viszont nap közben szokott lenni forgalom, annak ellenére, hogy eléggé eldugott helyen van. Szeretek ott dolgozni, a munkatársaim is kedvesek velem, ráadásul Yoongi a főnököm, akivel nagyon jól kijövök, mert ugyebár régi ismerősöm. Csak azt furcsállom, hogy követi a crossdresser account-omat instán. Nem gondoltam volna, hogy pont őt, a morci főnökömet fogja érdekelni egy ilyen oldal. De ízlések és pofonok.
Lassan odaérek a Starbucks-hoz. A busz egy nagyot fékezve áll meg, és nagyon kicsin múlik az, hogy lefejeljem az előttem lévő ülést. Magamban elmondok három imát, miközben a sofőrt száműzöm a pokol legmélyebb bugyraiba, hogy nem tud normálisan vezetni. Persze hangosan soha nem mondom ki ezeket a gondolataimat. Ha rosszul viselkedem az idősebbekkel, mindig nagyon megbánom utána. Mégiscsak bölcsebbek és többet éltek, mint én. Meg kell nekik adni a tiszteletet.
Lebaktatok a buszról, majd azonnal hátulról megyek be, hogy felvehessem a munkaruhám, amit ilyenkor hordani szoktam

***

Fáradtan nézek körbe-körbe. Ma jóval többen voltak, mint átlagosan szoktak lenni. A kezem már fáj, mivel én kiszolgáló vagyok és ugye a Starbucks-okban van egy olyan szokás, hogy ráírjuk a neveket a poharakra. Na, az ujjaim teljesen strapák a sok névtől.
- Üdvözöljük a Starbucks-ban. — motyogom el a jól ismert mondatot, de nem nézek fel a vevőre. Lassan lecsukódnak a szemeim, ahogy a fáradtság kitölti minden porcikámat. Már alig bírok talpon maradni, ma hosszított munkaidőm volt, de szerencsére ilyenkor nem kell bemennem az egyetemre. Helyette gürizek öt órán keresztül egy pult mögött. Kettőtől hétig tart a műszakom. — Mit tetszik kérni? — még mindig csak a körmeimet bámulom, amik most sokkal érdekesebbek lettek az átlagosnál. 
- Egy kávét szeretnék, teljesen feketén, cukor és tej nélkül. — szólal meg mély hangján a vevő, de már erre sem tudok figyelni. Ha így haladok, elalszom a buszon, ami nem lenne szerencsés, tekintve, hogy nem a végállomáson szállok ki. Aztán buszozhatnék egy másik járművel megint haza. Egyszer megtörtént, soha többé. — Ohhh és... téged. — na erre azonnal felkapom a fejem, de a szemeim majd kigúvadnak, ahogy meglátom magam előtt őt, teljes valójában, miközben nyuszisan mosolyog rám, ártatlanul tekintgetve körbe-körbe. Látom rajta, hogy a reakciómon nagyon jót derül, de baszki! Ő Jeon kibaszott Jungkook. Persze, hogy meglepődöm attól, hogy őt látom. Egyáltalán hogy kerül ide?
- Öhmmm... — keresem a szavakat, de azok mintha a torkomon akadtak volna. Nem jön ki semmi a számon, csak egy nyelésre telik tőlem, amit ő figyelmesen végignéz, majd megnyalja tökéletes ajkait. — E-Engem nem kaphatsz meg. D-De a kávédat elkészítem. — mondom dadogva, majd elfordulok tőle, és a kávéscsészék felé tekintgetek, de nem ugrik be, hogy elmondta volna, mennyi kávét is akar. — Mennyit kérsz? — kérdem meglepően sokkalta határozottabban, mint az előbb.
- Hmmm... — gondolkodik el. Tűkön ülve várom, hogy kinyögje válaszát, ezzel minél hamarabb letudva rendelését. — Nyolcvan centilitert. — kapom meg a választ. Elkezdem csinálni a kávét neki, ő pedig már le is ül egy egyszemélyes asztalhoz. Öt perc múlva zárok, szóval ő az utolsó vendég ma. Amúgy elvileg hárman vagyunk, de az ilyenkori műszakot csak én vállaltam be. Nagyon hideg van mostanában, kevesebbet dolgoznak a munkatársaim, de nekem szükségem van a több bevételre, hogy fizetni tudjam a tanulmányaim.
Zavarba jőve viszem ki neki a kávét, de mikor megfordulnék, hogy visszamenjek a pultba, és végre elpakoljam az ottmaradt dolgokat, megfogja csuklómat, és maga felé fordít. Majdhogynem beleesek ölébe, de szerencsére meg tudom tartani magam, így csak kis egyensúlyvesztés lesz belőle.
- Szeretnék veled beszélni. — motyogja lehajtott fejjel, én pedig csak bólintok, mint a bólogatós kutya.
Most kérdezhetitek, hogy miért mentem bele ilyen könnyen. Egyszerű a válasz: A szemei miatt. Nem bírtam nem észrevenni azokat a gyönyörű íriszeket, amiben ott csillogott a gyermeki aranyosság, felnőtt férfi léte ellenére. Egyszerűen elbűvölt az a feneketlenség, amit benne láttam. Nem bírtam ellentmondani.
- Mit szeretnél? — kérdezem leülve vele szembe. Ő csak vigyorogva issza tovább a kávéját.
- Ismerős vagy nekem. — mondja szemeimbe nézve. Tényleg... ő nem látta elvileg még soha az arcom. Akkor ő fel sem ismert? Akkor miért vigyorgott ennyire? Meg aztán miért tett olyan megjegyzéseket? Nem értem... — Találkoztunk már? — aranyosan oldalra dönti fejét, újra belekortyolva keserű italába.
- Nem... — motyogom lehajtott fejjel, mivel eddig közöm sem volt hozzá azon kívül, hogy unalmas napjaimon rá verem a farkam. — Csak az egyik példaképem vagy. — mosolyodom el szerényen.
- Tényleg? — lepődik meg, nem mintha ez annyira új információ lehetne számára. "Igen"-re rázom a fejem, amit nem tudom minek könyvel el. Olyan furcsa ábrázattal méreget.
- Miért hívtál ide? — teszek fel most én egy kérdést. Tényleg érdekel ez az egész, hogy miért érdeklődik irántam.
- Csak hasonlítottál valakire, de azt hiszem összekeverlek vele. — mosolyodik el. Szerényen követem én is, majd elmondom neki, hogy záróra van és ideje lenne végeznie, amit meg is ért, és el is hagyja a kávézót, persze csak azután, hogy megitta a fekete, cukor és tejmentes kávéját.

Oly sok kérdést akartam még feltenni neked. De mégis, te most itt hagytál. Miért kerestél fel máshol is? Miért bukkansz fel az életemben több helyen is? Néha úgy érzem, mintha egy előre megírt forgatókönyv alapján menne az életem, de most ezt te megcáfolod. Jeon Jungkook, annak ellenére, hogy azt mondtam, nem akarok veled lenni, igazából minden percemet veled tölteném, amit csak lehet.

Kicsit túl sokat rizsázok, nem igaz?
Köszönöm, hogy elolvastad! 💜

(2020.04.11.)