Sugar Daddy /JiKook ff. 18+/ ✔️

Húsz

- H-Hát... — én sem tudom mit mondjak. Többször felmerült bennem ez a kérdés mostanság. Megéri ez nekem? Kihozna ebből a borzasztó helyzetből, amibe belekerültem. De aztán lehet Yoonginak lenne igaza és csak eldobna magától, miután kihasznált. Lehet ezt tudatnom kéne vele? — S-Sokat gondolkodtam az ajánlatodon... de... — gyerünk, Jimin! Gondolkozz... — nem tudtam döntésre jutni. Most lehet kihozna ebből a baromi szar helyzetből, de nem is ismerjük egymást. Vagyis... — hát biztos nem fogok elmenni írónak. Nem tudok fogalmazni és kicsit sem vagyok irodalmi.
- Te ismersz engem, nem? — kuncog fel, ami egy apró mosolyt csal az én arcomra is. Már nem sírok, de nem is nagyon lehet kivenni érzelmeket az arcomról. Csak a zavarodottságot, de azt minden mértékben.
- Csak azt az oldalad, amelyiket a médiának is mutatod. — vallom be, hisz egy csomó videót megnéztem róla. A hangját imádom és az összes képét kedveltem instagramon. Sok mindent tudok róla, de mégis oly keveset. Például soha nem gondoltam volna, hogy:
Egy: meleg (vagy biszexuális, nem tudom).
Kettő: Szereti a Crossdresseres oldalakat.
- Hmmm... lehet tényleg gyors ez egy kicsit. — néz fel a plafonra. Na nem mondod? Örülök, hogy rájött, ez az alku még azért messze nem elfogadható. Legalábbis remélem. — Akarsz ismerkedni? — teszi fel a lehet költőinek szánt kérdését.
- Igen! — vágom rá azonnal. Hirtelen teljesen elfelejtettem azt, hogy Yoongi hogyan beszélt velem. Most csak rá tudok koncentrálni, és arra, hogy felejtsek. Azt hiszem menni fog, ha mellettem lesz, de ez az egyezség még várhat. Nem akarom azt érezni, megint, hogy kihasználtak. Elég volt középiskolában az osztály kurvájának lenni. Egyetemen meg legyek Jeon Jungkook személyes, otthoni szex babája? Lehet sokan elfogadnák azonnal, de én inkább passzolom. Egyelőre.
- Rendbeeeeen... — vakarja meg tarkóját kissé kínosan. Mi történt vele hirtelen? — Tudod, Jimin, még soha nem randiztam... — nevet fel kínosan. Ez akkor azt jelenti, hogy... ennek a félistennek én lehetek majd az első igazi randi partnere? Nagyon remélem! Legalább ebben lehetek neki az első, ha már másban nem. — Nem lehetett kapcsolatom, mivel énekes lettem. Volt egy barátnőm még régen, de az ügynökség miatt ott kellett hagynom. Na meg inkább ő szakított. Elvileg nem foglalkoztam vele eleget... — fordul felém teljes testével. Törökülésbe rendezem magam, és oldalra döntöm a fejem, jelezve, hogy folytathatja a mesélést. Érdekel az az oldala, amit másnak nem mutat meg. Most kicsit talán törékenyebbnek néz ki, mint alapból mutatja. De csak egy kicsivel. — Ugye tudod, hogy jelenleg huszonnyolc éves vagyok. De én nem tudom azt, hogy te mennyi vagy. — szemeimbe bámul, mintha a lelkembe látna. De komolyan, az a tekintet megigéz. Nem ereszt el, nem hagyja, hogy józanul gondolkodjak. Teljesen hipnotizál a feneketlenségével.
Mélyen lélektükreibe nézek, amik érdeklődés miatt csillognak olyan vadul. Meg tudott nyugtatni, nagyon egyszerűen. Alig kellett hozzá akármit tennie, hogy a rossz dolgokat elűzze a fejemből. Ezért hálás vagyok neki.
- Húsz vagyok... — nyelek egyet. Egész sok az a nyolc év, ami közöttünk van. Pedig nem néz ki tőlem sokkal idősebbnek, ami furcsa, egyben különleges. Talán végre a fétiseimet is ki fogom tudni elégíteni... az ő segítségével, természetesen.
- Azt a rohadt... — káromkodja el magát a semmiből. Meglephettem ezzel a számmal. Ez arckifejezésére is kiül, míg végigfuttatja tekintetét egész valómon, kikerekedett szemekkel. — Huh... — nem tud mit mondani. Ez ilyen nagy hatással lett volna rá? — Azt hittem huszonöt vagy...
- Miért is? — lepődök meg. Hogy hihette ezt? Mármint... mi van? Miből szülte ki?
- A nevedben benne van a kilencvenötös szám, ezért gondoltam akkor születtél. — túr bele dús, hosszú, fekete tincsei közé. Irigylem a hosszú hajáért. Kibaszottul jól áll neki. Ez tagadhatatlan.

— De akkor miért van benne a nevedben? Ez érdekel... — suttogja egy futó pillantást vetve rám.
- Ez nagyon ciki... — lesz arcom egy pillanat alatt tiszta piros. Ha elmondom neki, tuti kiröhög.
- Nyaaaaa... mondd el, Baby... — teszi combomra kezét. Úgy érzem kezdünk feloldódni. Újra lebecézett, pedig figyeltem, és az előbb a nevemen szólított, ami meg is lepett.
- Nagyon szerettem Villám McQueent kiskoromban, és ugye az ő száma a kilencvenötös... — hadarom el egybe, és szemeimet összeszorítom. Nem akarom, hogy hangosan kinevessen.
Egy halk, de annál aranyosabb kuncogás csapja meg a fülem, mire Jungkookra pillantok, aki szája elé téve kezét, halk röhögésbe kezdett. Megmondtam...
Szégyenlősen, kissé összetörten hajtom le a fejemet. Nem esik jól ez tőle, kicsit sem.
- Olyan cuki vagy... — simít felkaromra. Azonnal felé kapom tekintetem, de ő csak nyuszisan mosolyog vissza rám, ami nekem elég indok ahhoz, hogy elhiggyem, tényleg igazat mondott. Cukinak tart? Ez jól esik. Én őt:
Jóképűnek,
Szexinek,
Aranyosnak,
Félistennek,
Izmosnak,
Nyuszisnak,
Boyfriend metarialnak. Mi?
- Na, de visszatérve a témához. Szeretnélek elvinni egy randira. Benne vagy? — csuklómra helyezi hatalmas tenyerét, majd ujjainkat összekulcsolja. Olyan idilli ez az egész...
Egy hang sem jön ki a torkomon, helyette inkább csak bólintok egyet. Igaz, bizonytalan vagyok, de bele kell mennem. Én hajtottam erre ennyire, nem utasíthatom vissza. Meg aztán úgy érzem, szükségem van rá, és nem akar kihasználni. Remélem...

Remélem, hogy végig fogsz hallgatni. Remélem, hogy mellettem maradsz. Hogy soha nem hagysz el, még ha ez szinte lehetetlen is. Hogy lehetne ez lehetséges? Emberek vagyunk, egyszer meghalunk. Ha nekem az a sorsom, hogy melletted haljak meg, állok elébe. De nem engedlek el oly' könnyen, mint ahogy azt hiszed. Megbabonázol, nem is tudod mennyire. Az egész elmém rád hangolódik. Hogy vagy képes ilyenre? Hogy vagy képes teljesen megváltoztatni a szívemet?

Igen, tudom, hogy Koreában a férfiak huszonnyolc éves korukban bevonulnak, de most nem szeretnék még ezzel is foglalkozni. Szóval itt nincs kötelező katonaság. A másik pedig, szerintem tudjátok, miért választottam ekkora korkülönbséget (😏).
Köszönöm, hogy elolvastad! 💜

(2020.04.23.)