Sugar Daddy /JiKook ff. 18+/ ✔️

Negyvennégy

- Elmeséled mi történt? — kérdezem felé pillantva.
- Igen... csak össze kell szednem a gondolataim. — fogja meg fejét, majd a szemöldökét ráncolja. Most végig fogom hallgatni, és el is kezdem megvalósítani a tervemet, ami amúgy szerintem zseniális. — Ugye, mint gondolom rájöttél, összejátszottam Yoongival... — erre csak fájón bólintok egyet, és malmozni kezdek ujjaimmal. — Megbeszéltük, hogy elérem, hogy belém szeress, majd az első szex után otthagylak. Viszont ez nem sikerült, mivel ugye kétszer is lefeküdtünk, sőt még hozzám is költöztél, ami pláne nem volt része a tervünknek. — sóhajt fel kissé reszketegen, mivel az előbb még sírt, ami enyhén szólva is szívbemarkoló látvány volt. — Időközben beléd szerettem, és azt akartam, hogy te is így érezd magad mellettem. Talán egy idő után normális párként élhettünk volna. — mosolyodik el nyuszisan, ami engem is erre a tettre késztet. — Viszont Yoongi ezt nem akarta. Szét akart minket szedni, én pedig kénytelen voltam elhagyni téged. De nem gondoltam volna, hogy hamarabb rájössz. Én akartam neked mindent szépen lassan elmondani, hogy ne legyen az a helyzet, mint most. Ha meghallgattál volna, akkor most nem így, fájdalmasan kéne neked mindent elmondanom.
- Na álljunk meg egy pillanatra. Ne engem kezdj el hibáztatni! Te voltál az a paraszt, aki kénytelen volt már az elején elmondani, hogy csak egy játék voltam számára! — kapom fel a vizet egy pillanat alatt. Engem aztán ne oktasson ki, hogy miért nem voltam hajlandó meghallgatni! Teljesen igazam van! Örüljön inkább, hogy most itt vagyok vele, és próbálom helyre tenni a történteket.
- Bocsánat... — kezd el esedezni. — Tudom, hogy én voltam a hibás, nem neked kell bocsánatot kérned.
- Mit mondott Yoongi? Miért akart összetörni? — teszem fel azokat a kérdéseket, amik eddig nyomasztottak belülről.
- Rólam tudni kell, hogy van egy bátyám, akit nagyon-nagyon szeretek. Minden rosszból kisegített, még a lelki támaszom is ő volt. Ő Junghyun. És a legjobb barátja Yoongi. Junghyun megkért egyszer, hogy majd ha Yoongi kér tőlem egy szívességet, akkor feltétel nélkül tegyem meg. Így kerültem ebbe a helyzetbe. Azt kellett csinálnom, amit Yoongi mond, de nekem csak nagyon nehezen ment. Nem akartalak összetörtnek látni. Nem akartam, hogy magadba forduljál. Amikor átmentem egyszer hozzád és te sírtál, azt hittem én is abban a pillanatban bőgöm el magam. Nagyon sokat jelentesz nekem, Jimin! Ne lökj el magadtól, kérlek maradj velem... — hajol egyre közelebb hozzám, mire lehunyom pilláim. Utolsó szavait már bőrömre suttogja, ami megborzongtat. A tudat, hogy majd le kell állítanom, miután túl messzire menne, kicsit fáj, mivel sóvárgok minden porcikája után.
De amikor ráhajol ajkaimra... kiürül a fejem, a világ háromszázhatvan fordulatot vesz, és hirtelenjében azt sem tudom hol vagyok. Csak ő és én létezünk a kis világomban, miközben lassan, szenvedélyesen mozgatjuk párnácskáinkat. Nagyon vigyáz rám, átöleli derekam, és az ölébe húz. Karjai között tartva csókol, hátamat simogatva a pulcsi alatt fel-le. A fűző hátul ki van vágva, így azt nem érezheti. Lerántja rólam a pulcsit, így a vörös anyaggal találja szembe magát, ami nem kicsit lepi meg, de nem nagyon foglalkozik vele, inkább a csók tökéletességére koncentrál továbbra is. Nem gondoltam volna, hogy egy szadista tud ilyen gyengéd is lenni. Mondjuk én jobban szeretem durván, de nekem is szükségem van néha arra, hogy szeretgessenek.
Végül elvál ajkaimtól, és mellkasához húz, én pedig belebújok ölelésébe. Azt hittem, hogy fogunk itt a kanapén csinálni valamit, és majd le kell állítanom, de ezek szerint most csak szeretgetni akar egy picit, ami jól esik darabokban lévő, pici szívemnek.
- Szeretlek... — suttogja ezt az egy szót fülembe. Melegség járja át a szívem, és próbálok még közelebb férkőzni hozzá. — Annyira szeretlek, Baby... — meleg cseppeket érzek meg vállamon, és görcsösen kezd el szorítani. — Ne hagyj el... nem akarom... — mondja hüppögve. Megpróbálnék kicsit elhajolni tőlem, de olyan erősen tart, hogy meg sem bírok mozdulni, így csak hátát kezdem el simogatni nyugtatásképpen. — Annyira hiányoztál... annyira veled akartam lenni... — sír fel nagyon hangosan, mire nekem is könnyek kezdik díszíteni íriszeimet, de nem szólalok meg. Hagyom, hogy kiadjon magából mindent. — Maradj velem... soha többé nem teszek semmit... csak kérlek... könyörgöm...
- Nyugodj meg, Jungkook... — suttogom én is. — Itt vagyok... itt leszek. Tudod miért? Mert szeretlek... úgyhogy ne sírj, mert nagyon fáj így látnom téged. Megoldjuk, rendben? — kérdezem tőle, mire enged szorításán, de még mindig hangosan sír.
- Rendben. Megoldjuk... — suttogja a levegőbe, és még egy utolsót szipog.

I don't have friends. Hehe.
Köszönöm, hogy elolvastad! 💜

(2020.05.19.)