Sugar Daddy /JiKook ff. 18+/ ✔️

Harmincnyolc

- Dalolj, Minnie! — néz rám várakozva Jin. Én csak a kanapé felé biccentek, hogy ezt a beszélgetést inkább ott végezzük el. Elég nehéz lesz pont most mindent kiadnom magamból. Annyira frissek a dolgok, hogy fel sem tudom fogni. Olyan gyorsan történt minden, nekem pedig időre lenne szükségem, nem egy hosszú kikérdezésre. De legalább el tudom mondani valakiknek a bajaim. Tisztában vagyok azzal, milyen az, ha senki nem hallgat meg. Olyankor magadba zárkózol, és míg másoknak azt mutatod, hogy mennyire jól vagy, addig belül teljesen szétszakadsz, magadat hibáztatod minden rosszért. Ezek a depresszió előjelei. Amikor elzárkózol a világtól, és nem kommunikálsz senkivel, az a második fázis. Ezt is az egyetemen tanultuk, mivel ha hiszitek, ha nem, pszichológusnak készülök. Nagyon sokat kellett erről jegyzetelnem, sőt amikor próbaidőn voltam, szinte nekem sikerült legelsőre rávezetnem a hozzám kiosztott embert, hogy miért kergette magát bele ebbe az állapotba. Sokan dicsérnek, mind a tanárok, mind a diákok körében, főleg, mert iskola első vagyok. Persze sokan irigyek is rám. Mindegy, nem ez a lényeg.
- Huh... — sóhajtok, miközben Tae is sikeresen bebandukol a nappaliba, de ő a fotelre ül, mivel az ülőgarnitúra két személyre van tervezve. — Ugye elköltöztem Jungkookhoz... — kezdek bele a legelején, ők ketten pedig csak bólogatva helyeselnek. — Ott voltam nála, a napjaim szinte ugyanúgy teltek: Őt vártam, hogy hazaérjen, majd egy jó kis szex után kidőljünk. Viszont ez szinte soha nem sikerült, kivéve egyszer, amikor a fürdőszobában rámásztam. Utána reggel boldogan ébredtem fel. Ez volt két napja. Tegnap ugye posztoltam azt a képet a másik accountomra, majd Jungkook is egyet. Mindkettő kép alatt voltak kommentek Yoongitól, és Jungkook visszaírt neki. De én ugye letiltottam Yoongit, ezért nem láttam a hozzászólásokat. — mondom monoton hangon. Igazából nehéz erről beszélni, de talán ez az első lépés afelé, hogy ne érezzem soha többé ezt a borzalmas érzelmet, amit szerelemnek hívnak. A szerelem sohasem örök, mindenképpen valaki szíve összetörik a végén. Vagy akár két emberé is. A szerelem csak egy boldog érzelemnek csúfolt dolog, viszont aki egyszer megtapasztalta és vége lett, az tudja milyen bűnös dolog ez. Bűnösök vagyunk mind, akik valaha szerelembe estek. — Gondoltam feloldom Yoongit és megnézem miket beszéltek. De ami ott volt, arra lelkileg lehetetlen volt felkészülni. — nyújtom át a tárgyat Jinnek, aki azonnal elkezdi olvasni a sorok. Arckifejezése egyre jobban változik, ahogy a vége felé ér, majd fújtatva egyet adja át a telefont Taehyungnak, akinek elakad a szava, és csak tátogva nézi a kijelzőt.
- Tönkre akarod tenni? — szinte egyszerre kérdeznek rá, majd egymásra pillantanak rideg tekintettel, de nem bírják ki, ezért el is röhögik magukat, amit én is egy kuncogással preferálok.
- Igen. — mondom magabiztosan.
- És hogy tervezted ezt? — kérdezi meg Jin, mire sejtelmesen elmosolyodom, és intek nekik, hogy menjünk be a szobámba. Zseniális tervvel álltam elő.

(2020.05.13.)