Sugar Daddy /JiKook ff. 18+/ ✔️

Huszonnyolc

Valami keményen fekszem.
Így kelek reggel, ezzel a gondolattal és még sok más hasonlóval. Kicsit ki kell nyitnom szemeim, és gondolkodni, hogy mi történt tegnap este, de amikor halványan meglátok egy izmos mellkast, amin eddig feküdtem, szinte azonnal eszembe jut az egész. Úristen... olyan szégyentelen voltam... mintha Taehyung nem is lett volna, és nem egy Jungkook szerű jópalival feküdtem volna le. Úgy sikongattam, mint a pornó színészek. Annyi különbséggel, hogy én nem játszottam meg magam, tényleg nagyon élveztem a "társaságát". Na meg az erőszakos, durva, szexisten énjét.
- Jó reggelt, Baby... — hallom meg rekedtes hangját, amint megköszörüli torkát. Lassan megfogja államat, és egy reggeli csókba invitál. Nem várok, felé magasodok, hogy el tudjam mélyíteni csókunkat. Nyelvét lassan ajkaim közé fúrja, amit szívesen fogadok. Kezével felsimít fenekemre, majd bele is markol. Halkan belesóhajtok szájába, de nem engedem el párnácskáit, helyette fogaim közé csípem az alsót, és kicsit meghúzom azt.
- Hol van? — csapja meg fülem egy kintről jövő hang, de nagyon távolról hallom, így nem is veszek róla tudomást. Inkább beletúrok Jungkook hajába, és fenekemet ágyékának kezdem dörgölni. Érzem, hogy már nincs teljesen nyugalmi állapotban, végülis csak felette támaszkodva, teljesen meztelenül csókolom, és még hozzá is dörgölőzöm. Tényleg nem tudom, miért izgult fel ilyen gyorsan. Na nem mintha én más állapotban lennék. Rácsap egyet fenekemre, ami elég hangosra sikeredik, de én csak egy hangosabb nyögéssel reagálom le. Újra fenekem kezdi el gyűrögetni, de... de nyílik az a kibaszott ajtó! Én komolyan felkötöm magam.
Magamban tíz féle átkot szórok arra, aki belépett a szobába, még az sem érdekel, hogy éppen a pucér fenekemet nézi. Hátranézek arra, aki megzavart, de el is képedek azonnal.
- Szia, Jimin... — teszi karba kezeit Jin hyung, mögötte pedig Taehyung áll, teljesen megszeppenten. Szegény gyerek, biztos nem látott még élő pornót. Valljuk be, azért nem egy mindennapi dolog az egyik legjobb barátodat teljesen meztelenül, egy másik pasin látni.
- Sz-Szia, H-Hyung... — fel sem fogom, hogy mi történik, annyira eluralkodik rajtam a pánik, hogy ezt mégis hogy a jó büdös francba fogom kimagyarázni. Mindegy, Park Jimin vagyok, megoldom.
- Ez meg ki? — suttogja fülembe Jungkook, majd megharapja a cimpám. — Ugye nem a párod? — morogja dühösen és féltékenyen.
- Mi? — nézek rá meglepetten. — Dehogyis!
- Reméltem. Még mindig az enyém vagy. — húzza végig orrát nyakamon, majd bele is harap, ezzel belőlem megint egy kisebb nyögést kiváltva.
- Jimin... azt hiszem mondani akarsz valamit. — ezzel közelebb lép, és az eddig sötétbe burkolt szobában felhúzza a redőnyt. — JEON JUNGKOOK?!!?? — üvölti, ahogy meglátja a mellettem fekvő férfit.
- Öhmmm... — szegény. Nem érti mi van. — Igen? Ismerlek? — mosolyodik el kínosan.
- Mondtam, hogy vele lesz randim... — morgom orrom alatt, de Jin mintha meg sem hallotta volna, nem törődve azzal, hogy ő is és én is teljesen meztelenek vagyunk, belekezd szövegébe:
- Tudtam, hogy Jiminiet meg fogod találni! Mindig is bíztam benne! Már régóta rajongott utánad, de soha nem hittem volna, hogy egyszer rátok fogok nyitni, miközben majdnem szexeltek... — kuncog.
- Erre nem tudom mit mondjak... — nevet fel kínosan.
- Jin... mi lenne, ha most kimennél innen, mi pedig felöltözhetnénk, aztán pedig beszélgethetnénk? Kicsit furcsa Ádámkosztümben előtted állni, és bálcsevelyt tartani.
- Persze! Kimegyek. De mindenbe avassatok bele! - kimegy a szobából. Felpattanok és valami otthoni ruha után kezdek kutatni. Az első dolog, ami a kezembe akad, az az a kék szoknya, amelyikben a képen voltam, szóval felveszem azt, a hozzá való hosszú zoknit, és egy -szintén- baba kék pulóvert. Jungkook végigköveti mozdulataim, majd észbe kapva ő is felveszi levett ruháit. Végül pedig elhagyjuk a szobát, és a konyhába megyünk, hogy egy jót beszélgessünk Jinnel, a nem tudom miről.
- És most mondjatok el mindent! — fogad minket hyung, összecsapva tenyereit.
Lassan Jungkook elkezdte összeszedni a dolgokat, míg én csak mellkasába bújtam, mint egy cica. Ilyenkor olyan cikinek érzem, amikor a tegnap estéről kérdezgetnek a barátaim, de ez a férfi, akit jelenleg is ölelgetek, mindent elmond helyettem is. Kitér arra, hogy hozzá fogok költözni, a többiek pedig felajánlják a segítségüket, de Jungkook azt feleli, hogy majd elintézik az emberei. Neki komolyan mindenre van embere? Elég durva.
Utoljára pedig azt beszéljük meg, hogy mi legyen az ebéd. A költözés nem jön fel többet, mivel csak idegeskednék rajta. Úgy érzem, hogy a terhére leszek. Bár... arra használhat amire akar, mint egy tárgyat. Talán egyszer majd megszokom. Remélem.

(2020.05.02.)