Sugar Daddy /JiKook ff. 18+/ ✔️

Tizenkilenc

Hangos dübörgés. Ez az, ami a sírásomból kiránt. Szinte egész nap az ágyamon bőgök, el sem eresztve azt, csak akkor, amikor Taehyung kér valamit. Közölte velem, hogy szakított a pasijával, így többet lesz itthon. Elég könnyen vette ezt a szakítós dolgot velem ellentétben. Vagyis, nekem sokkalta nehezebb volt régen feldolgozni a kapcsolataim, mint neki. Most is ha úgy vesszük, egy "kapcsolatom" miatt sírok.
Yoongi miatt. Baráti kapcsolat, mielőtt bárki másra gondolna. Azok a szavak, amiket írt, szinte a földbe döngöltek, nem beszélve arról, hogy a face reveal miatt mennyi negatív visszajelzést kaptam. Oké, sokan voltak, akik nem írtak semmi elborzasztót, de nagyon rosszul esett a sok hate komment.
Jungkook nem nagyon keresett, azon kívűl, hogy hozzászólt a képeimhez, amik szinte minden nap megmosolyogtattak, ha csak egy picit is. Most végre törődik velem, és elvileg ugye kapok valami meglepit, de most nem tudok kiszállni az ágyból, csak a párnámat ölelgetve keservesen sírok.
Mindig újrajátszom a Yoongival folytatott beszélgetést. Ha nem tettem volna ki olyan képeket... ha nem talált volna meg Yoongs... ha nem buktatom le magam... talán nem ítélne el, és újra barátok lehetnénk. A munkahelyemre azóta nem mentem be, hisz felmondtam. Ilyenkor nem jár végkielégítés, ami szerintem Yoonginak csak plusz bevétel, aminek örül.
Az ajtón egyre hangosabban kopognak, ha a mennydörgéssel egyhangos dolgot lehet annak titulálni.
Nem akarok kimenni a bejárathoz, biztos Taehyungot keresi valaki. Hisz velem ki akarna beszélni? Abszolút senki. Inkább maradok itt, és hisztizek hangtalanul, ebben a sötét szobában.
- J-Jimin... — hallom meg Tae halk hangját, mire könnyáztatta arcomat felemelem a falap felé nézve. Lassan ki is kell költöznöm ebből a lakásból, ha nem találok új munkahelyet. — A-Asszem téged k-keresnek... — mégis ki keresne egy ilyet, mint én? Kész csődtömeg vagyok, senkinek sem kellek. De vajon Taehyung miért dadog? Annyira csak nem lehet durva. Ennyire talán még soha nem láttam megszeppentnek. — Sz-Szerintem nyisd ki az ajtót, Minnie... — nagyon halkan beszél, mintha vérig alázhatna. Az már nem menne neki. Elég fájdalmat kaptam az elmúlt napokban. Ja igen, az ajtóm amúgy kulcsra van zárva, hogy ne jöjjön be senki, és ne zavarhassanak meg az életem tönkretételében, a lelkemmel együtt.
- Kurva gyorsan nyisd ki, Baby... — hallom meg a meglepően kissé magasabb tónusú hangot, mint Tae-é, ami nem kicsit lep meg. Ráadásul ez a becenév... így csak egy ember hívott egész életemben. A hangja is ismerős... de ha ilyen állapotban meglát, akkor tuti, hogy nem fog elviselni maga mellett. De most erre sem tudok gondolni, csak lassan felállok, és a csábító hangot követve, lassan elfordítom a zárban a kulcsot, hogy szembe találjam magam azzal, aki egy kis fényt hozott az elmúlt napokban az életembe. Jungkook.
- Sz-Szia... — hangom elcsuklik és rá sem bírok nézni. Nem akarom, hogy ilyen ramaty állapotban lásson. Ilyen szánalmasan. Egy felnőtt férfi vagyok, bassza meg! Aki képtelen még a kibaszott egyetemre is bejárni... borzalmas vagyok.
- Baby... — suttogja Jungkook, mire azonnal rákapom tekintetem, de nagyon homályosan látok és a fejem is belesajdul ebbe a meggondolatlan és hirtelen mozdulatba. Felszisszenve kapok fejemhez és összeszorítom szemeimet a halántékomba érkező fájdalom miatt. A könnyeim újra folyni kezdenek, nem bírva magukkal potyognak lefelé, ahogy megint újragondolom a nemrég történeteket. — Mi történt? — kérdezi meglepően kedvesen és együtt érzően.
- Semmi... — suttogom.
- Inkább beszéljük meg ezt odabent... — kezd el betolni, ezzel otthagyva Taehyungot, akin láttam, hogy lenne egy-két szava ehhez az egészhez, de nem tett fel egy kérdést sem, amiért hálás vagyok.
Lassan becsukja a falapot, majd az első, amit ezután tesz az az, hogy felhúzza a redőnyöket, ezzel világosságot kreálva az eddig korom sötét szobámba. Több napja napfényt sem láttam és enni is nagyon keveset ettem, ami meg is látszik. Lefogytam négy kilót, mindössze másfél nap alatt. Csak vizet ittam végig, néha legyűrtem egy ilyen diétás shaket, amit Taehyung hozott. Persze nem mondtam neki, hogy én dézsmáltam meg a -száz százalékosan- méregdrága készletét. Azok a kibaszott porok egy vagyonba kerülnek! Nekem nincs ilyenre pénzem. Mostmár pénzem sincs... egy wonom se, maximum az a kevéske, amit még félre raktam. Ha így folytatom, utcára kerülök.
- Kezdhetsz dalolni. — néz mélyen a szemembe, miközben lehelyezi magát mellém. Nagyon feszengve érzem magam mellette, így megszólalni sem bírok, egészen addig, amíg combomra nem rakja hatalmas kezét. Olyan fura, hogy itt van mellettem. Mármint, egyszer már találkoztunk, de akkor még nem ismert. Meg ez azért egy kicsit más. Most készülök kiadni neki minden bajomat.
- I-Inkább olvasd el... — keresem ki az összes Yoongival való beszélgetésemet. Értetlen fejet vág, de amint kezébe nyomom telefonom -ami amúgy mit ne mondjak, egy szar Sony- azonnal megért mindent és figyelmesen kezdi olvasni az üzeneteket.
Nem merek ránézni, de amint eltelik két perc, muszáj vagyok rávetni egy pillantást. Lehet nem kellett volna.
Az egész arca tiszta vörös a dühtől, miközben úgy szorongatja a telefonom, hogy félek: eltöri. Pedig nekem már tényleg nincs másom.
Mikor végre végigolvassa, dühtől égő tekintetét rám vezeti, majd az ágyamra, amire akkorát rábasz hatalmas kezével, hogy mindjárt összeszakad alattunk. Elkezdek remegni a félelemtől és az izgalomtól egyszerre, hogy most mit fog mondani. Kíváncsian várom, hogy adjon valami reakciót, de csak fagyosan néz szemeimbe.
- Kinyírom. — hagyja el ez az egy kis szavacska száját, több perc néma csend után. Nagyot nyelek, ahogy tovább figyelem dühbe gurult énjét. Hát, mit ne mondjak, nem jó kihozni a sodrából, az biztos. Kissé -nagyon- ijesztő.
- Nagyon sz-sz-szánalmas vagyok? — kérdezem magam elé meredve. Ez azóta baszta a csőrömet, mióta itt van. Végre kimondhattam, de nem tudom milyen választ fogok kapni a kérdésemre.
- Mi? — kapja felém tekintetét hitetlenül. Felhúzott szemöldökkel mered rám, miközben indulatai csökkenni látszanak. — Dehogy vagy! Te vagy a legtökéletesebb emberi lény a világon! Yoongi pedig bekaphatja! Egy ilyen angyalt elveszteni, mint te. Kész idióta az egész fiú. Pont veled ezt tenni? Hisz nálad jobbat nem is kívánhatna az ember. Tudom, hogy nem ismersz olyan jól, de szeretném, ha hinnél nekem. Különleges vagy, Baby. És nagyon sz-szeretlek! — most rajtam van a sor, hogy meglepődjek. Most komolyan szerelmet vallott nekem? Mármint, maga Jeon Jungkook? Az a fiú, aki előttem ül? Vagyis mellettem, de mindegy. Ezt nem tudom elhinni.
Teljesen sokkos állapotba kerülök a hirtelen jött hadoválására. Nem is tudom mit mondjak, csak tátogok, mint hal a vízben, de szó egy se hagyja el ajkaimat.
- Ezért is szeretném megkérdezni... — nyel egyet és lehajtja fejét, majd malmozó ujjait kezdi nézegetni. — Hogy mit gondolsz az ajánlatomról? — néz fel, ezt végig a szemembe mondva.

Ez a kérdés igazán megfontolandó. Az egyezség, amit ajánlgatsz, az egész életemre kihatással lesz? Tudod ezt, igaz? Csak nem akarsz ennyire rátérni? Azt szeretnéd, ha szépen lassan, magamtól sétálnék be a jól megrendezett csapdádba. S én engedni fogok. Miért ne engednék? Túl nagy hatással vagy rám, Jeon Jungkook.

(2020.04.22.)