II. Sebekbe Temetve [JK Ff]

•Negyedik•

Kim YunHee, az alvilág nagyapja pechünkre azzal kezdte a beszédét, hogy nem szeretne több összetűzést a bandák között, tartogassuk a haragunkat a Játékokra, különben azonnali kizárással ajándékozza meg az érintetteket.

Elmondta részletesen a protokollt, de meg kapjuk ma estig papír formában is a fontosabb tudnivalókat, hogy mindenki tisztában legyen vele.

Én végig az aulában ültem, Park bácsival a bal oldalamon, Steve-el a jobbomon. Apát beküldtem az előadóiba, hogy legyen ott a többiekkel, nem akartam, hogy lemaradjon bármi fontos információról is, én viszont semmiképp nem akartam betenni oda a lábam.

Nagyjából fél óra elteltével Steve kíséretével elmentem enni az étterembe, és örültem neki, hogy még senki nincs ott, mivel mindenki a beszédet hallgatta. Gyorsan megettem a kikért kaját és már mentünk is vissza az aulába, ahová kezdtek szállingózni az emberek.

Park bácsi vetett rám még egy utolsó pillantást, végig kérdezgetett egy pár dolgot, majd utamra engedett. Fel akartam menni a szobámba, de anya pont akkor ért oda hozzánk. Meg szorongatott, megölelgetett és aggódva mért végig. Hozzá és tevékenységéhez csatlakozott apa, Kopasz és HyunSi is.
Végül a szüleimmel mentem fel az ő szobájukba, ahol leültünk, és beszélgettünk egy darabig. Próbálták elterelni a figyelmemet, így nagyjából mindenféle témát feldobtak. Nagyon aranyasok voltak, de sajnos nem mondom, hogy sikerült is nekik. Apa például még egy két héttel ezelőtt látott filmről kezdett el nekem mesélni, anya pedig egy isteni receptet ecsetelt, amit mindenképp el akar majd készíteni, ha haza értünk. Én türelemmel és őszinte érdeklődéssel hallgattam meg mindkettőjüket, és örültem, hogy legalább pár perc erejére nem gondoltam az exemre. 

Anyuék egészen a szobámig kísértek, és legalább negyvenszer megkérdezték, hogy ne maradjanak e velem a nap hátralévő részében, de nem engedtem nekik. Még volt dolguk bőven, úgyhogy elküldtme őket.

Sóhajtva léptem be a szobámba, amit aztán be is kulcsoltam magam után, csak, hogy biztosra menjek. 
Jungkook az ablak előtt ácsorgott, de érkezésemre azonnal megfordult. Tekintete tele volt aggodalommal, szomorúsággal és dühvel. De valami nem stimmelt az arcával, ugyanis a szeme mellett  össze volt varrva egy kis rész, és le volt tapasztva a bőre.
Kook azonnal oda sietett hozzám, és kezeit derekam köré fonva óvatosan megölelt. Viszonoztam gesztusát, és karjaimmal nyakánál fogva húztam magamhoz közelebb, miközben lehunyva szemeimet mélyen beszívtam finom illatát, és hagytam, hogy ő is magához szorítson engem. 

- Mit csináltál? - kérdeztem tőle, ezzel a frissen szerzett sebhelyre utalva, ami selymes pofiján éktelenkedett. 

- Semmit - válaszolt halkan.

Elváltam tőle és felvontam fél szemöldököm, miközben állánál fogva fejét kicsit balra fordítottam, hogy jobban szemügyre tudjam venni.

- Mibe keveredtél? - sóhajtottam egyet erőtlenül.

- Véletlen volt - vont vállat.

- Kookie - fontam magam előtt keresztbe kezeimet.

- Lehet, hogy neki mentem annak a fasznak - vallotta be ártatlanul pislogva. 

- Nem hiszem el - csóváltam a fejem hitetlenül.

- Ne haragudj - fogta meg kezeimet - Nagyon felcseszett, és eldurrant az agyam, nem tudtam leállni - magyarázkodott, én pedig közben leültem az ágyra.

- Ne kerülj bajba ilyenek miatt - húztam fel török ülésbe lábaimat.

- Pont leszarom - nevette el magát idegesen.