II. Sebekbe Temetve [JK Ff]

•Tizennegyedik•

Tegnap egész nap a gyakorló teremben voltam a fiúkkal, akik segítettek egy kicsit, tekintve, hogy másnap már én is indulok a saját kategóriámban.

Este, amikor a szobák felé vettem az irányt, már kevesen járkáltak a folyosókon. Kint már sötét volt, mindenki hamarabb ment lefeküdni, hogy holnapra kipihenje magát, és én is hasonlóképp szerettem volna cselekedni, amikor is bele botlottam az exembe. Azonnal megtorpantam és még hátrább is léptem kettőt, hogy elengedjem, abban reménykedve, hogy majd szó nélkül kikerül, de ugyan miért is tette volna.

- ChaeYeon... - Szólított a nevemen, amitől végig futott a hideg a hátamon. Nem mondtam semmit, csak álltam egy helyben, azon gondolkodva, hogy merre tudnék elosonni mellette, de mivel szűk volt a folyosó, nem sok esélyem volt.

- Milyen régen beszéltünk - Csóválta a fejét zsebre dugott kézzel. - Mikor is volt? - Emelte fel a fejét tettetett gonodlkodással. - Két és fél éve? Amikor megpróbáltál megölni? - Pislogott rám mosolyogva. Nem hiába egy igazi pszichopata, én pedig pontosan ezért próbáltam kinyírni, de rohadtul elcsesztem. 

- Kár, hogy nem sikerült - Csúszott ki a számon véletlenül, mire YeJoon rám emelte tekintetét, és egyetértően bólintott egyet. Nyeltem egy nagyot, ahogy a szívem hevesebben pumpálta a vért, annyira meg voltam ijedve.

- Oh, de még milyen kár - Vigyorodott el eszelősen. - Nagyon meg fogsz ezért még fizetni - Tette hozzá egy fokkal komolyabban, mire görcsbe rándult a gyomrom. Közelebb lépett hozzám, én pedig azonnal hátrálni kezdtem, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek a szemeibe.

Nyúlni akartam a késemért, ami szokás szerint a combomra erősített tartójában pihent, amikor is valaki megszólalt a hátam mögül.

- Húzz el, amíg szépen mondom - Hallottam meg Jungkook hangját, mire alig észrevehetően kifújtam az addig benn tartott levegőmet és hátra fordultam. Kook sebesen közeledett felénk, tekintete egyöntetűen az exemen volt, láttam rajta, hogy egy hajszál választja el attól, hogy neki ugorjon és szétverje a folyosó közepén. Elé álltam, ezzel megakadályozva, hogy tovább menjen, és finoman a mellkasára tettem a kezemet.

- Ne aggódj, nem bántom - Tette fel kezeit a férfi, majd félrebiccentett fejjel hozzá tette: - Egyelőre.

Kook-nak elkattant az agya, kikerülve engem egy kicsit félre lökött, majd YeJoon-hoz lépve megragadta a nyakát, és a falnak vágta. Az exem annak ellenére is vigyorgott, hogy nem kapott levegőt.

- Kook, hagyd! - Tettem rá tenyeremet a karjára, megpróbálva lehámozni azt az exemről. - Ne bántsd! - Ráztam meg a fejemet, ahogy hirtelen azt se tudtam hogy reagáljam le a helyzetet.

- Látod? Még mindig érdekli, hogy mi van velem - Szűrte ki fogai között alig érthetően YeJoon, mire Kook lendítette is az öklét, hogy adjon neki egy jobb horgot, de gyorsan beálltam kettőjük közé, így útközben gyorsan leeresztette kezét, nehogy engem találjon el az ütés.

- Nem ér annyit - Néztem a barátom szemeibe, mire fújtatott egyet, majd eleresztette a másik torkát, és hátrébb lépett.

- Takarodj - Közölte mérgesen Kook, mire a férfi a szorítás helyét dörzsölgetve vihogva megforudlt és elindult a másik irányba. Jungkook nézte, ahogy kifordul a folyosóról, majd szó nélkül rám pillantott, és nem is kellett több, ki tudtam olvasni szemeiből, hogy mi kavarog benne.

Hátat fordított nekem, majd elindult a folyosón, én pedig sóhajtva követtem. 

- Most dühös vagy? - Vontam fel szemöldököm, amikor beértünk a szobánkba.