II. Sebekbe Temetve [JK Ff]

•Hatodik•

Délután az ígért időpontban megkaptuk a legnagyobb termet, ahol mindenki idegesen, de annál nagyobb összpontosítással gyakorolt. Én késeket dobáltam, és a mesterünkkel harcoltam, Jungkook pedig hol a box zsákot püfölte, hol az egyik haverjával ütögetett. Négy órát töltöttünk el kemény feladatok elvégzésével, és másnap is ugyan ez volt a helyzet, csak akkor már mindenki egy fokkal idegesebb volt. Én is vibráltam a feszültségtől, és mindenkit le akartam fejelni, aki a közelembe sétált. Kook nem mutatta, de nagyon jól tudtam, hogy ő is izgatott volt, és valamelyest félt is.

A Játékokat a lövészek kezdték. Egyforma előnnyel indultak. Ugyanazt a fegyvert kapták, és minden kellék Kim YunHee és csapata által volt előkészítve, így ki volt zárva bármiféle trükk alkalmazása, ami esetleg előnyt eredményezett volna a csapatoknak.
Alig aludtam az éjszaka, csak forgolódtam, és Kook csendes szuszogását hallgattam magam mellett. Örültem neki, hogy legalább ő tudott aludni. Kellett neki az energia, mivel be volt osztva az első fordulók egyikébe. 
Reggel magától kipattant a szemem és nem sokkal utánam Jungkook is felkelt, bár elég kómás feje volt.

- Mi van Kookie? - másztam vissza hozzá mosolyogva. Felült, megdörzsölte szemeit, nyammogott kettőt, majd nyakamnál fogva magához húzott, és magunkra borította a takarót.

- Aludjunk még - morogta mély, karcos hangján, amitől akaratom ellenére is kirázott a hideg. 

- Álmos vagy, nyuszi? - túrtam bele puha tincsei közé, mire bólintott egyet, és nyakamba fúrta fejét, egyik lábával pedig közbe fogta enyéimet - Csináljak neked kávét? 

- Nem mész egyedül sehova - közölte velem, mire halkan elnevettem magam. Már kezdtme hozzá szokni a gondolathoz, hogy az exem életben van, így már nem tört rám az ájulás akárhányszor megláttam a folyosón. Kook viszont továbbra sem engedett el sehova sem anélkül, hogy jött volna velem.

- Itt is tudok neked kávét készíteni, te buta - forgattam meg szemeimet, majd megpróbáltam kibontakozni öleléséből, de izmos karjával erősen tartott - Engedj! - szóltam rá. Szemei továbbra is csukva voltak, és úgy nézett ki, mint egy kis gyerek. 

Lehámoztam magamról kezeit, majd felkeltem, és a kis konyhába mentem, ami a szobában volt. Melegítettem vízet, majd az instant kávét bele szórtam egy bögrébe, és a végén öntöttem hozzá hideg tejet is. Megkavartam, majd megfordulva óvatosan vissza indultam, nehogy kipocsoljam. 

- Tessék - nyújtottam oda neki a koffeindús italt, miközben leültem az ágy szélére. Kook felkönyökölt és elvette tőlem.

- Kösz - mosolyodott el. 

- Mentem zuhanyozni - álltam fel, miután beletúrtam a hajába.

- Segíthetek? - kérdezte azonnal.

- Nem - nevettem el magam, miközben vigyorogva vissza néztem rá.

Megmostam az arcom, a fogam, megfésültem a hajam és egy kis sminket is tettem fel, bár azt nem tudom, hogy minek. Egy magas derekú fekete rövid nadrágot, és egy fehér top-ot vettem fel, amire vettem egy fekete-fehér kockás inget, de nem gomboltam be. Feltűrtem az ing ujját, és tettem fel egy nyakláncot is. A hajamat kiengedve hagytam, majd miután elkészültem, kiléptem a fürdőből. 
Jungkook az ágyon ült, telefonnal a kezében, és egy fokkal frissebben nézett ki, mint egy 20 perccel ezelőtt.

- Hallod - nézett rám összevont szemöldökkel.

- Hm? - hümmögtem.

- Valamit elfelejtettél - állt fel a matracról.

- Mit? - kérdeztem végig nézve magamon.

- Kibaszott nadrágot - lépett oda a bőröndömhöz, felkapta az első farmert, ami a kezébe akadt, és nekem dobta.