II. Sebekbe Temetve [JK Ff]

•Ötödik•

A mai és a holnapi napok azzal fognak telni, hogy beosztás szerűen megkapjuk a gyakorló termeket. Van három, de mivel sokan vagyunk, így mindegyiket kiadják használatra, viszont térhiány miatt egyszerre csak kettő, maximum két banda tartózkodhat bent.

Reggel egyikünknek sem volt kedve lemenni kajálni, de Kook felajánlotta, hogy elmegy és felhozza mindkettőnkét, amiért hálás voltam, így legalább nem kellett az exem fejét bámulni a folyosón vagy épp a menzán.

Már felöltöztem, a fejemet is elfogadható állapotba varázsoltam, és a bőröndömben kezdtem el pakolászni, amikor kopogtak. Kicsit megijedtem, nem tudtam ki az, és mit akar, de amikor társult hozzá egy hang is, aki bemutatkozott, megnyugodtam és mosolyogva kinyitottam az ajtót.

- Szia, kicsi gyilkos - lépett be rajta Steve.

- Szia - öleltem meg hálásan, ugyanis tegnap neki köszönhetem, hogy nem estem össze mindenki előtt.

- Hogy vagy? - kérdezte, miután elengedett és beljebb sétált.

-Jobban, köszi - bólintottam.

- Apád megbeszélte a nézeteltéréseket az Északiakkal, és...

- Mi? - ráncoltam szemöldököm értetlenül - Északiak? - ráztam meg a fejemet.

- Az exed abban a bandában van - közölte velem óvatosan.

- De hát... - döbbentem le ismét - Nem is láttuk, amikor ott voltunk - emlékeztem vissza az ominózus pillanatra, amikor meglátogattuk a bandát még egy pár héttel ezelőtt.

- Gondolom tartogatták amíg meg nem győződtek róla, hogy megbízható - vont vállat a férfi.

- Fasza - sóhajtottam egyet.

- Kivel vagy egy szobában? - nézett körbe. Egy kicsit kupi volt a helyiségben, leginkább Kook részéről. A földön hevert néhány ruhadarabja, amit még ébredés után dobált szét, zacskók az asztalon, és egyéb hülyeségek, amiket még nem volt időm elpakolni.

- Jungkook-kal - válaszoltam meg. Steve úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy végül YeJoon-t választottam szobatársamnak.

- Apád tudja? - húzta össze résnyire szemeit.

- Jaj, hagyjál már, nagy lány vagyok már - legyintettem egyet - És így legalább tud rám vigyázni - tettem hozzá.

- És most hol van? - vágta rá.

- Le ment reggeliért.

- Jól van, nekem mindegy - tette fel kezeit - Remélem már nincs semmi baj köztetek - komolyodott el.

- Nincs - csóváltam a fejemet mosolyogva, ahogy leültem az ágy szélére.

- Helyes - bólintott egyet - Figyellek ám titeket - tette fel mutató ujját fenyegetőleg.

- Hú, megijedtem - nevettem el magam.

- Neked nem kell félned. Jungkook-ból majd kiverem az életet is, ha össze töri a szívedet - vont vállat.

- Már mondtam, hogy nem bánthatod - fontam keresztbe magam előtt karjaimat - Nem engedem - emeltem fel az állam - Egyébként - gondolkodtam el - Ha valami történik velem... - kezdtem.

- De nem fog - szakított félbe.

- Nem fog - értettem egyet - De ha még is - folytattam - Akkor ígérd meg, hogy vigyázol a szüleimre, és Kook-ra - néztem mélyen szemeibe. Steve sóhajtott egyet, megdörzsölte az állát, majd biccentett egyet.

- Ez alap, kölyök. De a pasidra nem hiszem, hogy kell vigyázni - ráncolta szemöldökét.

- Csak ígérd meg - szögeztem le.