II. Sebekbe Temetve [JK Ff]

•Tizenhetedik•

⚠️Figyelem! A rész sérüléseket, erőszakot, vért és egyéb egyesek számára felkavaró leírást tartalmaz!
⚠️

Park bácsi bekötötte a sebemet, lekezelte minden sérülésemet, hogy hamarabb gyógyuljon, így ezek után el is tűntem a helyszínről, hogy felmenve a szobánkba Jungkook-ot ölelgethessem. Nem tudom mi ütött belém, de a nap maradék részében el sem akartam engedni. Egész végig rajta lógtam, és úgy öleltem, mintha többet nem lenne rá alkalmam. És így utólag bele gondolva, lehet, hogy nem volt hülyeség, és a női megérzéseim előre jelezték a másnapot.

Ha a tegnapi nap húzós volt, akkor a mai egyenesen rohadt kemény. Ugorjuk át a reggeli gyors szexet, amit lenyomtunk Kook-kal, a reggelit és a gyakorlást, és lépjünk oda, amikor ismételten a kis padon ültem.

Az utolsó forduló, amiben részt kellett vennem, és ezzel számomra véget is ért a verseny. Ideges és izgatott voltam, vártam, hogy kit fogok kikapni. Viszonylag nyugodt voltam, hisz két napot sikeresen megnyertem, akkor az utolsó már gyerek játék lesz. Aha... Gondoltam azt én.

Harmadik voltam. Bemondták a nevemet, és azt, hogy melyik csapathoz tartozom, így felálltam és az asztalhoz sétáltam. Ezután elhangzott az ellenfelem neve is, amivel nem is lett volna semmi baj, ha nem teszi utána a pasas, hogy a Halottak embere. Egy pillanatra megdermedtem. Még soha nem harcoltam egy emberrel sem a csapatból, és úgy voltam vele, hogy jobb is. Kook elmondása alapján nagy szerencse és mégnagyobb gyakorlat kell hozzá, hogy valaki túléljen egy találkozást, ami eddig az idei Játékok alatt a barátomon kívül egyedül egy embernek sikerült. Az összes többi fordulót, ahol az egyik tag Halott volt, ők nyerték.

Óvatosan felpillantottam a lelátóra, ahol a csapatom foglalt helyet, és Jungkook-ra vezettem a tekintetem, aki két kézzel túrt a hajába, miközben tett egy kis kört maga körül. Megdörzsölte az arcát, neki támaszkodott a korlátnak, majd lehajtotta a fejét. Állkapcsa megfeszült, és vészesen kerülte szemeimet. Szinte tudtam, hogy mit gondol, hisz egész idő alatt azt hajtogatta, hogy csak egy Halottat ne kapjak ki, mert akkor nekem végem. Ő már csak tudja, hisz ex-csapattag, és tisztában van vele, hogy mennyire őrültek és pszichopaták tudnak lenni, főleg versenyhelyzetben.

A Halottak őrjöngeni kezdtek, ahogy a lábukkal dübögni kezdtek, hangosan kiabálni, fütyülni és szurkolni a lánynak, aki nem sokkal később megjelent előttem. Vigyora nagyobb volt, mint bárkinek akit eddig láttam, de cseppet sem jó értelemben. Füleibe két nagy karika lógott, és megannyi piercing fedte arcát.
Elvette az egyik kést, majd végig szemeimbe nézve végig nyalt rajta, aminek következtében nyelvén egy vágás keletkezett. Felenevetett cselekedete végén, majd engem kikerülve a burokba sétált, én pedig végig undorral az arcomon néztem őt.
Vettem egy nagy levegőt, ahogy végig néztem a csapatomon, felkészülve arra az eshetőségre is, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látom őket.

Az ajtó bezárult, a duda megszólalt, így amennyire csak tudtam összeszedtem magamat. Sokkal nagyobb koncentrációra és elszántságra lesz szükségem, ha tényleg életben akarok maradni. Tegnap azt hittem, hogy annál már nem lehet nehezebb és, hogy nem kaphatok ki egy Halottat, vagy, hogy velem nem történhet meg az, mint mással; nem ölhetnek meg. De természetesen ez nem így megy, nem én döntöm el, hogy mikor mi fog történni, sosem tudhatom, hogy mi vár rám, a sorsomról nem én döntök.

Tettem három kis kört a vállaimmal, ezzel is levezetve egy mininális feszültséget, ami felgyűlt bennem. Elindultam, miközben a kezembe vettem a dobó késemet, és figyeltem, hogy merre lehet a lány.

- Hallom rátaláltál Jungkook-ra. - Szólalt meg hirtelen eszelős hangon, mire csak megforgattam szemeimet, és tettem még egy lépést előre. Tudtam, hogy azért beszél, hogy elterelje a figyelmemet és meggyengítsem, és pont ezért nem szabadott hagynom.