II. Sebekbe Temetve [JK Ff]

•Második•

Jungkook-kal kézenfogva érkeztünk meg a csarnokba, ahol már viszonylag sokan ott voltak. Már senkit nem ért meglepetésként, egy ideje teljesen felvállaljuk, hogy együtt vagyunk. Az egyetlen ember, akit ez érzékenyen érintett, az HongYun volt. Ő egy kicsit hevesen reagált, amikor megtudta, hogy együtt vagyunk. Neki akart menni Kook-nak, de szerencsére sikerült lenyugtatnom egy pofonnal, amit nem, nem bántam meg. Megérdemelte, hisz mióta itt van folyamatosan azt akarja elérni, hogy távol maradjak Kookie-tól. 
HaJun nem lepődött meg, ő tudta, hogy ez lesz, és szerencsére teljesen leszállt rólunk, sőt, ahogy elnéztem most új kiszemeltje van. Szegény csávó...

Nem sokkal később anyuék is megérkeztek, a Farkasok vezetőjével, Park doktorral, és Park nénivel, mivel ők is jönnek velünk. Apa bejelentette, hogy Donghoo lesz a főnök addig, amíg mi oda vagyunk. Mindenki sok sikert kívánt nekünk és sok bíztatást is kaptunk, ami rendes volt tőlük. Aki akart, elbúcsúzott a feleségétől, gyerekétől, párjától, majd lassan megindultunk kifelé, ugyanis idő volt, a busz pedig kettőt dudálva jelezte, hogy már ránk vár.

A csomagjainkkal együtt vonultunk ki a csarnokból, telis tele vegyes érzelmekkel. Láthatóan mindenki izgult, és ideges volt. 

Apa beszélt a söfőrrel és egy emberrel, aki valószínűleg egy kis főnök lehet, majd betettük a bőröndjeinket a busz csomagterébe. Felszállásnál mindegyikőnknek be kellett diktálni a nevünket, hogy biztosan meg legyen mindenki, ugyanis előzetesen le lett adva egy névsor, a jelentkezők listájával. 

Én természetesen Jungkook mellett ültem, aki cuki volt, és hagyta, hogy enyém legyen az ablak melletti ülés. 
Lassan elindultunk, én pedig összeszorult gyomorral néztem, ahogyan elhagyjuk a Vadászok törzshelyét. 

- Izgulsz? - kulcsolta rá ujjait az enyéimre Kook, majd megszorította kezemet.

- Ja, egy kicsit - biccentettem, miközben rá vezettem tekintetemet. 

- Minden oké lesz - nyomott egy puszit a homlokomra, mire halványan elmosolyodtam, majd a fejemet a vállára döntve lehunytam szemeimet, ölembe húztam kezét, és átkaroltam karját.
Beszívtam finom illatát, ami most is körbe lengte és közelebb csúsztam hozzá.

- Egy kis figyelmet szeretnék kérni - állt fel apa, miközben a kis folyosó legelejére sétált, hogy mindenkit jól lásson - Nagy dologba fogunk most bele - kezdte - Sok mindennel kell majd szembe néznünk és mindenre fel kell készülnünk, mert nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk. Mindenkitől a lehető legjobb formáját várom el, a dupláját annak, amit a gyakorlatokon nyújtott. Legyetek ott fejben is és testben is. Együtt küzdünk, azért, hogy túléljünk, és azért, hogy nyerjünk. Ha a Halottak nyernek, nekünk nagy valószínűséggel végünk, még a szerződés szabályaival együtt is - tartott egy kis szünetet - Együtt menni fog. Csak ne adjátok fel. Akármi is legyen az eredmény, mi büszkék leszünk rátok, és hálásak, amiért vállaltátok - mosolyodott el a végére apa. A buszban egyszerre kezdett el tapsolni a társaság, ami engem is megmosolyogtatott. Apu bólintott egy aprót, majd sóhajtva vissza ült anyu mellé. 

Én továbbra is Kook vállán pihentettem a fejemet, és lehunytam szemeimet, ami azt eredményezte, hogy nem sokkal később elnyomott az álom. 

_____________

- ChaeYeon - szólított valaki a nevemen. Grimaszolva kinyitottam a szemeimet és morcosan körbe néztem - Nem sokára ott vagyunk - simított rá arcomra Kook. 

Felegyenesedtem és amennyire tudtam kinyújtózkodtam. A nap a szemembe sütött, mivel bőven a tavasz közepén voltunk, így a táskámból elő túrtam a napszemüvegem, és egy csomag rágót. A csomagolást Jungkook felé tartottam, aki kivett belőle egy darabot, majd követve példámat a szájába dobta.