II. Sebekbe Temetve [JK Ff]

•Tízedik•

Szerencsére minden tagunk ismét tökéletesen szerepelt, kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszva minden menetet. 
Miután vége lett a fordulónak, és Kim YunHee is gratulált a játékosoknak, és a legjobbakat kívánta az elhunytaknak a pokolban (milyen kedves), mi is elvonultunk.

Apa szokás szerint ma is megdicsért minket, tartottunk egy kisebb megbeszélést az ellenfeleinkkel és a többi bandával kapcsolatos észrevételeinkről, és azokról az apró hibákról és szöszzenetekről, amikre nem árt majd figyelni a továbbiakban.

A szobában üldögélve épp teát csináltam, amikor is Jungkook csörtetett be felkötött karral, és egy kenőccsel a kezében.

- Hercegnő - mosolygott rám, mire automatikusan is felkúszott az arcomra egy nagy görbület. Nem szokott így hívni, de nem bántam, amikor becézgetett, néha mi is csináltunk ilyen "normális" dolgokat. 

- Rettentő büszke vagyok - léptem oda hozzá, majd átvetettem karjaimat a nyaka körül.

- Kösz - nevette el magát halkan, miközben jobbját derekamra vezette.

- Eddig az első vagy, hogy megölj egy Halottat - közöltem vele, amikor elhúzódtam, mire bólintott egyet.

- Tudom. Azért szégyen lett volna, ha nem tudom megölni a saját volt csapattársam - röhögött fel.

- Ismerted? - kérdeztem, miközben végig követtem mozdulatait, ahogy leül az ágy szélére.

- Aha - biccentett - Sokat lógtunk együtt, amikor még ott voltam - vont vállat.

- Oh - húztam el a számat - Sajnálom... Azt hiszem - ráncoltam szemöldököm, ahogy erre nem tudtam, hogy mit mondjak.

- Nem kell - legyintett egyet - Egy fasszopó volt - sóhajtott, majd megpaskolta a combját, ezzel jelezve nekem, hogy azt szeretné, ha oda ülnék. Nekem természetesen több sem kellett, azonnal oda pattantam, és óvatosan helyet foglaltam vele szemben, vigyázva, nheogy hozzá érjek sebes karjához. 
Kook végig simított az arcomon, én pedig belehajoltam nagy tenyerébe, és hagytam, hogy cirógassa a bőrömet. 

- Ma tényleg azt hittem, hogy elveszítelek - nyitottam ki szemeimet, hogy összefonjam lélektükreinket.

- Ja - sóhajtott egyet a férfi - Én is aszittem' elpatkolok - biccentett egyet - De aztán eszembe jutott, hogy nekem van a világ legjobb barátnője, aki nem érdemli meg, hogy cserben hagyják, szóval össze szedtem magam - vont vállat drámaian, mire hátra vetett fejjel hangosan felnevettem. 

- Még jó, hogy - ráztam meg a fejemet hitetlenül, majd közelebb hajolva hozzá ajkaira tapadtam. Finom párnácskái most is émelyítő hatással voltak rám, nem is csodálom, hogy ráfüggtem. Nyelve behatolást kért a számba, én pedig megadtam neki, és örömmel fogadtam érzékszervét, amely táncot járt enyémmel. Puha tincsei közé túrtam, és egy kicsit meghúztam haját, hogy érezze; jól esik közelsége. 

- Fáj? - pillantottam karjáta miután elváltunk.

- Nem kellemes, de kiszedték a golyót, szóval már jobb - bólintott egyet.

- Nagyon ügyes voltál - simítottam újra arcára, majd végig vezettem kezeimet a mellkasán is.

- Kösz - mosolyodott el halványan - Már csak az ökölvívás van és kész - sóhajtott egyet megkönnyebbülten.

- Ott is leversz mindenkit - vontam vállat.

- Remélhetőleg - biccentett egyet - Te meg még csak ezután jössz - nézett mélyen szemeimbe.

- Aham - bólintottam - Háromszor - emlékeztem vissza a forudlóim számára.

- Ja - forgatta íriszeit - Még mindig nem örülük neki - rázta meg a fejét.