Figyelem! A következő rész, felnőtt jeleneteket tartalmaz! 🔞
__________
Vigyorogva, beharapott szájjal követtem Jungkook-ot, ahogy úton voltunk a szobánk felé. A nyalókát, ami igazából csak arra kellett, hogy Kook vérét szívjam, időközben kidobtam, mert tudtam, hogy hamarosan sokkal finomabb desszertben lesz részem.
A férfi berontott a helyiségbe, majd utánam becsapta az ajtót, és ráfordította a kulcsot is, hogy még csak véletlenül se zavarjon meg minket senki. A következő pillanatban pedig combjaim alá nyúlva felemelt, és erőszakosan a falnak nyomott, amitől enyhén megijedtem, de tisztában voltam vele, hogy ő soha nem bántana. Neki préselte felső testét az enyémnek, amitől akaratom ellenére is görcsbe rándult a gyomrom. Szemeibe néztem, amik most sötétebbek voltak, mint valaha, mintha átvette volna az irányítást egy démon, teli voltak szenvedéllyel és vággyal, amit ki akart rajtam tölteni.
Elmosolyodtam, és jobbommal arcára simítottam, majd hajába túrva közelebb húztam magamhoz, ezzel jelezve számára, hogy elég a szemezésből, ideje az akciók mezejére lépnünk. Nyaka köré fontam karjaimat, így levéve egy kevés súlyt kezeiről. Ajkaira tapadtam, és ezúttal ő sem kímélt. Vehemensen esett neki a számnak, miközben belemarkolt a fenekembe, amitől kicsit megugrottam, de nem bántam. Nyelvével végig simította alsó ajkamat, én pedig szétnyitottam párnácskáimat, hogy érzékszerveink táncot járhassanak. Puha hajába túrtam, és egy kicsit meghúztam tincsiet, ezzel jelezve neki, hogy többet akarok.
Letett az ágyra, miközben egy pillanatra elkszakadt tőlem, ahogy felmászott mellém.
- Ha fáj valami, kellemetlen, vagy rossz emlékeket idéz elő, akkor rögtön szólj - nézett mélyen szemeimbe, mire bólintottam egyet. Megmelengedte a szívemet, hogy így törődik velem. Gondolom amiatt modnta ezt, ami az exemmel történt még réges régen. Már eszemben sem volt, mivel Jungkook-ban teljes mértékben megbíztam és tisztában voltam vele, hogy soha nem tudna bántani, vagy fájdalmat okozni.
Fejével arrébb noszogatta arcomat, hogy hozzá férhessen a nyakamhoz. Lehunytam szemeimet, ahogy nyálas puszikkal kezdte behinteni állam vonalát, majd végig a nyakamat, miközben néhány helyen megállt, és megszívta a bőrömet.
Jobbját végig húzta gerincem vonalán, amitől kirázott a hideg, a baljával pedig a hasamat simogatta. Én sem voltam tétlen; kioldottam fürdőnadrágját, majd kezemet alsójába csúsztattam, ezzel pedig hozzá érve a már merev tagjáhóz. Kook felsóhajtott amikor megérezte hideg ujjaimat maga körül, és egy kicsit erősebben harapott bele a nyakamba. Letoltam nadrágját ameddig tudtam, majd rámarkoltam hosszára és mozgatni kezdtem rajta a tenyeremet, mire a férfi nagyot sóhajtott, így abba hagyta bőröm csókolgatását.
Rászorított a combomra, én pedig gyorsítottam a tempón, miközben kicsit hátrább dőltem, hogy szemeibe tudjak nézni, majd gondolkodás nélkül ismét szájának estem, hogy újra érezhessem édes ajkait enyémien, ahogy szétszedik rózsaszín párnácskáimat. Nyelveink nem akarták elengedni egymást, túl jó volt ahhoz, hogy egy pillanatra is elszakadjak tőle, de a nyuszim nem bírta tovább, ugyanis amikor szabad tenyeremet heréire vezettem, összeráncolt szemöldökkel elvált tőlem, neki támasztotta a homlokát az enyémnek, majd felnyögött, ami csak még jobban beindított.
Elmosolyodtam tettén, és hagytam, hogy lelökje magáról kacsóimat, és válaszként hátam mögé nyúljon. Íriszeimbe nézett, miközben kikötötte bikinim felső részét, és lerántotta rólam, majd szemérmetlenül végig nézett rajtam, és beharapta a száját, amitől nyelnem kellett egyet. Enyhén elvörösödtem, majd oldalra pillantottam zavaromban, amitől Kook halkan felnevetett, nyomott egy puszit a arcomra, majd vállaimnál fogva lenyomott, ezzel arra késztetve, hogy elfeküdjek az ágyon. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, és elhelyezkedett a lábaim között.
YOU ARE READING
II. Sebekbe Temetve [JK Ff]
Fanfiction[Piszkos Meló 2. évad] [Jk ff] ,,Soha nem féltem még ennyire. Annyira valótlannak tűnt az egész, mintha csak a fejembe játszódnának le az események. A sebek, melyek be borították a testemet emlékeztettek rá, hogy nem, ez maga a valóság. És pokolian...