Valós(Real)

IX.

Amy szemszöge

Dübörgött a szívem, amikor megcsókolta a nyakam, aztán lassú, gyöngéd csókkal ízlelgette a bőrömet. Lehajolt, és finoman, édesen az ajkamra szorította a száját. Ajka melegsége tetőtől talpig átjárt. Szétnyílt a szám, hogy utat engedjek Logan nyelvének.

-Kívánlak - suttogta.

Keményen és mohón csókolt. A tenyerem végigsiklott a hátán, és megpihent a bokszeralsója szélén, majd idegesen végig húztam rajta az ujjaimat. Amikor összeszedtem a bátorságomat, a tenyeremet a nadrágja és a bőre közé csúsztattam, amire válaszul felnyögött. A csókjai ekkor türelmetlenné váltak, én pedig az ágyra zuhantam, amikor rám vetette magát. Lehúzta rólam a pólót, és a keze türelmetlenül siklott le az oldalamon, megragadta a bugyimat, és fél kézzel lerántotta rólam. A keze a combjaim közé siklott, én pedig el-elakadva sóhajtottam fel, amikor az ujjai ott jártak, ahol férfikéz még soha nem érintett. A hátam ívbe hajlott és megrándult a keze minden mozdulatától, amikor a bőrébe mélyesztettem az ujjaimat, fölém térdelt. Az éjjeliszekrénye legfelső fiókja után nyúlt, és kihúzta. Amikor a kezében a műanyag csomagolást megláttam, kikaptam a kezéből, és a fogammal feltéptem. Elengedte a hátamat, és lehúzta, majd lerúgta a bokszeralsóját, mintha nem bírná, hogy bármi is közénk álljon. Felhúztam rá az óvszert, és pár pillanat múlva a lábaim között éreztem meg őt, majd lehunytam a szemem.

Kipirultan és a vágytól fűtve ébredek fel az ébresztő hangjára. Úristen ez még is mi volt?? Mi ez az érzés, a szívem csak úgy zakatol...

Utam elsőnek a fürdő felé irányul, hogy vegyek egy gyors zuhanyt. Felöltöztem, fogat mostam, meg fésülködtem és már reggeliztem is. Készen álltam az indulásra.

Épp abba a terembe tartok ahol az első órám lesz, mikor Logant pillantom meg közeledni felém. Fel elevenítem a tegnapi emlékeket és elmosolyodom rajta. Tegnap jól éreztem magam vele. Ez volt az első alkalom mikor egy sráccal mentem el valahova, és nem éreztem magam kellemetlenül. Végig néztem rajta. Egy farmer és egy sötétkék póló van rajta. Hogy lehet az, hogy ő bármiben jól néz ki?! A szemem meg akadt a tekintetén, valami olyan más rajta... de nem tudom eldönteni mi lehet az.

-Szia!-köszönök én elsőnek.

De ami ekkor történik... mintha észre se vett volna, ment tovább kifejezéstelen arccal. Még egy pillanatra se méltatott!? Ó értem szóval számára ezt jelenti a barátság? Esetleg megbántottam valamivel? Felelevenítem a történteket, de nem találok semmi olyat, ami erre a viselkedésre következtetne.. Hátra fordulok és nézem, ahogy megy tovább, mintha mi sem történt volna. Miért érzem magam megbántva, olyan érzés mintha kitéptek volna valamit belőlem. Hiszen nincs semmi köztünk, alig ismerjük egymást, de akkor viszont miért érzem így magam... Olyan érzés mintha tudat alatt valami hozzá kötne, és ez nagyon zavar, sebezhetőnek érzem magam tőle.

Folytattam az utam a terem felé. Megpillantottam Pamelát a hátsó sorban és leültem mellé.

-Hello csajszi. Hogy telt a tegnapi nap?- vigyorgott rám.

-Ohh hát ezt én is kérdezhetném.-vigyorogtam vissza pimaszul, mire Pam elpirult.

-Szóval rá tapintottam a lényegre?-húzogattam fel-le a szemöldököm.

-Hát miután elmentetek, történtek dolgok...

-Mond már, ne várass!-mondtam izgatottan.

-Lefeküdtem vele, egyszerűen csak megtörtént.-süti le a szemét, zavarában.

-Tudtam!-nevetek fel jókedvűen.- Ez szuper Pam! Akkor ti most..?

-Nem, nem vagyunk együtt. Ez csak egyszeri alkalom volt.

-Elnézést hölgyeim, de én órát próbálnék tartani!-szólt ránk a tanár.

-Mégis mióta van bent?-suttogtam Pamnek.

-Honnét tudnám?-kuncogta.

Egésznap úgy tettem, mintha nem is ismerném Logant. Rá se néztem, a semmibe vettem, ha ezt akarja, akkor tőlem megkapja... pedig arra vártam, hogy végre észre vegyen. Szerettem volna megkeresni, megkérdezni, hogy miért ilyen, de ezt a büszkeségem nem engedte. Én nem olyan lány vagyok, akit a kedvére használhat, és nem is leszek ilyen.

Az utolsó órámról lépek ki, mikor észre veszem, hogy valaki nekem kiabál.

-Hé Amy! Várj meg!-megállok, hátra szeretnék fordulni, hogy meg nézzem ki az, amikor nekem jönnek. Elterülve a földön landolok, rajtam valami nehéz súllyal. Felnézek és Ayden pillantom meg magamon, eléggé félre érthető pózban... A lábam között fekszik és a feje a melleimen van.

Logan jelenik meg mellettünk és tágra nyílt szemekkel cikazik közöttünk a tekintete. Keze ökölbe szorul, és gyilkos pillantásokat lövell Ayden felé.

Mielőtt feleszmélnék, Ayden már nincs rajtam. Logan lerántotta rólam, majd egy hatalmasat behúzott neki, Aydien pedig a földre zuhant. Megpróbált fel állni, de Logan nem hagyta ráugrott és elkezdte püfölni.

-Logan még is mi a francot csinálsz?!?-mondtam dühösen és ilyedten, de nem válaszolt csak folytatta tovább.

-Megölöd!- már kiabáltam. Egyre több ember kezdett körénk gyűlni, de nem csináltak semmit csak néztek, hogy mi történik. Tennem kell valamit ez igy nem mehet tovább. Oda rohantam és megfogtam Logan karját.

-Nézz rám! Kérlek, nézz már rám!-küszködtem a könnyeimmel. Végre rám nézett, a szemeiben csak színtiszta düh látszott, de megenyhültek mikor észre vette, hogy már sírok. Felállt, megfogta a karom, majd elkezdett a szertár felé húzni. Behúzott, majd magunkra zárta az ajtót.

-Még is mi bajod van??-mondtam szipogva.

-Te.. te vagy a bajom.-ölelt szorosan magához, majd bele fúrta a fejét a hajamba és megszagolt. Érintésétől kirázott a hideg és hirtelen vágy keletkezett bennem ami arra biztatott, hogy érintsem meg.

-Logan.. m-mit csinálsz..-dadogom, miközben a szívem egyre hevesebben ver. Válaszul még jobban magához szorított.