Valós(Real)

XIV.

Logan szemszöge

Utálom a tömeget. Utálok a figyelem középpontjába lenni és utálom, hogy nem tudok szabadulni. Az istenit! Legfőbb vágyam, hogy eltűnhessek innen, de sehogy se tudok. Ha valakit sikerül leráznom jön a következő. Kezd felmenni bennem a pumpa és nem tudom mi fog ezután következni, ha elborul az agyam.

Történtek már ilyen esetek és sose lett jó vége. Általában nem szoktam emlékezni semmire ez a legrosszabb benne. Volt már olyan mikor a rendőrségen ébredtem fel és az volt a durva, hogy fogalmam sem volt mit követtem el. Aztán elmondták, hogy verekedésbe keveredtem egy kocsmában. Szegény pasasnak szétvertem a képet és eltörtem a karját. Mivel még kiskorú voltam és az egyetlen hozzátartozóm a nagybátyám volt ezért behívatták. Ő szépen elrendezett mindent, hiszen hogy engedhetne volna meg magának hogy valaki -vagy inkább mintha ő mondaná valami- bemocskolja a "hírnevét". Mindig is utált engem, de sose értettem miért. Mindig is érdekelt az, hogy mégis miért viselkedik így velem? Mi rosszat tettem, ha még a létezésemről se tudott addig a napig.

Elkezdem keresni Amyt, mert most egyedül csak rá van szükségem, hogy végre megnyugodjak. A közelében egyszerűen másnak érzem magam, jobbnak. Nem tudom elmagyarázni, hogy ez hogyan lehetséges de érzem hogy valahol a közelemben van.

Hirtelen valaki rám ugrik.

-Jó hogy fel nem löksz, bazdmeg. -sziszegem neki. Próbálom leszedni magamról, de egyre erősebben kapaszkodik. Oda fordítom a fejem, hogy megnézzem még is ki az.

Jane. Tudhattam volna.

-Igazán leszállhatnál most már.-mondom Felkészületlenül ér mikor csak úgy rátapad a számra. Mi a franc? Eltolom majd lefejtem a karjait és a lábait magamról.

-Ez most mire volt jó?-kérdem a kelleténél hangosabban, de rám sem hederít. A hátam mögé néz és egy önelégült mosoly jelenik meg az arcán.

Követem a tekintetét és meglátom őt, Amyt. Ott áll és minket néz. Éles fájdalom nyilall a mellkasomba. Ilyet még nem ereztem... Nem is tudom mintha csalódott volna bennem...

Jane közben a háttérben beszél, de mit sem törődöm vele. Szúrós pillantást vetek rá, hogy jobb lesz, ha végre bekussol és Amy után futok.

Az öltözőben találom meg és nincs egyedül. Még is mit keres annak a seggfejnek a karjai között??

-Esetleg megzavartam valamit?-a hangomra szétrebbennek.

-Amy beszélnünk kell.- közelítek felé meg akarom érinteni a karját, de elhúzódik.

- Nem szeretne beszelni veled!- mondja Ayden pedig kurvára semmi köze hozzá.

-Nem hozzád beszéltem, bazdmeg!-egyre idegesebb vagyok, nem sok hiányzik, hogy szét verjem ezt a faszfejet.

-Kérlek Amy.- meg soha senkinek sem könyörögtem... Most pedig épp hogy csak feltűnik. A francba meg is mi van velem? Nem vagyok önmagam az biztos!

-Gyere Amy menjünk hazaviszlek-na most telt be nálam a pohár, kicsinálom ezt a szemetet. Odamegyek hozzá, megragadom a pólóját és neki nyomom a falnak úgy, hogy még a lába se érje a földet.

-Neked ebbe nincs beleszólásod megértetted?- gyilkos tekintettel nézek rá. Látom a szemében a félelmet, meg se mer szólalni. Remélem ezek után rá jön ki itt a főnök.

-Logan engedd el!- rángatja a karomat Amy, de az meg se moccan.

-Logan- néz tekintélyt parancsolóan a szemembe.

-Csak ha beszélsz velem, édes- tudnia kell, hogy ebből nem engedek. Én vagyok, aki dominál. Nem fogja átvenni az irányítást felettem. Tartja velem a szemkontaktust majd egy nagyot sóhajt. Megfogja a szabad kezem és elkezd az ellenkező irányba húzni. Én nyertem.

Amy megáll, és felém fordul.

-Hallgatlak- kihúzza magát, hogy magabiztosnak tűnjön, holott cseppet se az. Én átlatok rajta.

-Nem önszántamból tettem. Amy én nem tudtam, hogy ezt fogja csinálni.

-Logan nem kell magyarázkodnod. Nincs is rá okod. Hiszen mi csak barátok vagyunk nincsen közöttünk semmi! Azt csinálsz, amit akarsz. - hogy mondhatja ezt? Szóval én értettem félre a dolgokat?

-Rendben megértettem. Bocsánat, hogy félbe szakítottam a beszélgetéseteket!- szét nyílik a szája mintha mondani akarna valamit, de nem teszi. Megfordulok és a parkoló felé veszem az irányt.

Tudhattam volna. Kinek kellenék én? Ő is ugyanolyan, mint a többi. Tovább áll és magamra hagy.

Itt az ideje, hogy leigyam magam a sárga földig aztán megbasszak egy kurvát. Lehet, ez hiányzik nekem és végre újra önmagam leszek.

Már nem tartom számon hanyadik pohárral iszom, de ki nem szarja le. Felejteni akarok. A gondolataim állandóan a szőke fürtjei és a két gyönyörű szempár körül forog. Elég ebből a kibaszott önsajnálatból. Ki kell vernem őt a fejemből és erre nincs jobb megoldás, mint az előttem ülő csaj. Elég volt neki egy kacsintás és már tudta is mi a dolga. Hívtam egy taxit és már úton is voltunk a nagybátyám háza felé.

Még ki se nyitottam az ajtót, de a csaj már le is támad. Neki nyomom a falnak és erőszakosan megcsókolom. Itt én vagyok az úr, kurvára én irányítok.

- Öltözz!-parancsolom neki.

-Úgy látszik valaki nagyon rosszfiú-mondja csábosan és felizgultan. Amit pont leszarok, most csak egy dugásra vágyom semmi másra.

Most minden erőmre szükség van, hogy ne gondoljak Amyre. Amyre, akire jelen pillanatban vágyom. A formás testére, a telt ajkaira... A farkam egyből vigyázban áll még a gondolatától is. Ez a csaj itt alattam semmit se vált ki belőlem. Nem megy, kurvára nem megy!! Csak ő jár a fejemben. Csak őt akarom itt látni.

Eszembe jut, az az emlék, mikor az a szarházi a mellei között fekszik, majd az öltözőben ölelgeti őt. Na, itt el borul az agyam, hozzá nem érhet senki csak is én. Ő az enyém!

Visszatérek a valóságba, meg is hol a faszomba vagyok?? Mit keres ez a csaj a szobámban, a kibaszott ágyamon fekve??

-Senki ismétlem, senki nem érhet az ágyamhoz rajta kívül!!-ordítom torkom szakadtából. A csaj megijed a reakciómra.

-Nem hallottad jól?? Akkor érthetőbben mondom! Takarodj innen!!-megfogom a karját és kirángatom az ágyamból. Leesik a földre, de nem érdekel. Remegve elkezdi felvenni a ruháit, de elfogy a türelmem.

-Ki mondta, hogy itt felöltözhetsz??-megfogom, lerángatom a lépcsőn és kidobom a lakásból a ruháival együtt.

-A kurva életbe!-ordítom, a most már üres lakásban. Nincs senkim. Természetemtől kezdve elvagyok cseszve. Mindenki hátat fordít nekem.

Megfogom a dohányzó asztalt és rádobom a tévére, de ez nem elég. Elakarom tüntetni ezt a hiányt a mellkasomból. Leveszem a polcról a whiskyt és le hörpintem a felét, majd a földhöz csapom. Az üvegszilánkok ropognak a talpam alatt, de nem érzek semmit, a világon semmit csak az üres lelkemet.

Arra eszmék fel, hogy felkapcsolódik a villany és a nagybátyám áll az ajtóban, körülöttem pedig minden romokban hever.

-Most megdöglesz te kis szarházi.-sziszegi. Keserűen felnevetek kijelentésére.

-Mintha nem lenne rá elég pénzed helyre hozni mindezt. - mosolygok rá gúnyosan.

-Kurvara nem kérdeztelek!- közéleti felém és lendít a karjával, de nem hagyom. Többet nem. Megfogom a felém közeledő karját, kihasználom az alkalmat és egy hatalmasat behúzok neki. Ő pedig elterül a földön.

Többé már nem maradhatok itt. Felmegyek az emeletre összepakolom a dolgaimat és kilépek a ház ajtaján. Vissza se nézve magam után.

Egyetlen táskában elfér az összes holmim, ahogy mindig is... Ez csak egy újabb hely, amit magam mögött hagyhatok.

Beülök a kocsimba és az egyetlenegy emberhez megyek, akire most szükségem van.