Valós(Real)

XIII.

Amy szemszöge

Mint ki derült megúsztam egy egyszerű bokazúzódással. Rosszab is lehetett volna ha Logan nem kapcsol időben... El sem hiszem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.

-Mégis, hogy sikerült magadra borítanod a szekrényt?- szegezi nekem a kérdést Logan , miután elment az orvos. Logan egész végig itt volt mellettem és fogta a kezem, egy tapodtat sem mozdult.

-Megcsúsztam a vizes padlón miközben öltöztem és hát a szekrénybe kapaszkodtam bele.

-Az lesz a legjobb, ha most hazaviszlek. Gyere, segítek járni.-Úgy emel ki az ágyból, mintha egy felhőnél se nyomnék többet, utána pedig kénytelen vagyok rátámaszkodni. Karommal a derekát fogom, hogy kitámasszam magam.

– Megmaradok. – mondom újra meg újra.

– Ne ellenkezz. – feleli, de én ellenkezek vele és megpróbálom magamtól... Ami elég rossz ötlet volt, mert elvesztettem az egyensúlyom. Logan még időben észreveszi és utánam kap, ezzel csak azt érve el, hogy mind ketten hátra esünk és én így az ölében landolok.

-Amy megsérültél valahol?- aggódik. A hangja váratlan gyengédséget sugároz. Fejét mélyen lehajtva vizsgálja a bokámat, hüvelykujjával simogatva a megzúzódott rész körül, és én semmi mást nem érzek, csak a hüvelykujját a bőrömön.

Itt ülök az ölében, és egyik erős karja a derekamra fonódik, soha nem voltam még ilyen közel hozzá. Elég közel, hogy megérintsem, megcsókoljam és köré fonjam a testemet. Belehalok az érintésébe, de egyszerre repülök is tőle. Egyszerűen nem csinálhatok tovább úgy, mintha ez az egész nem lenne nagy ügy. Akarom őt. Annyira, hogy már józanul gondolkodni se bírok. Soha nem éreztem még ilyet. Tudom, hogy hülyeség, úgysem történik semmi, de nem tehetek ellene...

-Most már megengeded, hogy segítsek?- nem válaszolok, annyira zavarban vagyok.

-Akkor ezt egy igennek veszem.-mondja huncutul, és talpra állít. Szorosan mellettem marad és a fejét rám hajtja, amitől a halántékomon érzem a leheletét. A lélegzete csiklandoz, és annyira közel van, hogy ha megszólalna, az ajka a fülemet érintené. Hallom, hogy hirtelen mély levegőt vesz, és kínoz a vágy, hogy megforduljak, a bőrébe temessem az orrom és teleszívjam a tüdőmet az illatával. De persze nem teszem.

Betesz az autóba, majd egyenesen hazavisz. Mikor odaérünk, kinyitja nekem az ajtót és segít kiszállni az autóból.

– Hé, öregem, készen állsz a meccsre? – szól ide egy srác a járda túlsó végéről, biztos Logan egyik csapattársa lehet. Ő feltartott hüvelykkel int neki egy gödröcskés mosoly kíséretében, majd visszafordul hozzám, és az állkapcsát a fülem mögötti hajamba fúrja.

– Kulcs.– mondja suttogó rekedt hangon, amitől libabőrös leszek.

Odaadom neki, kinyitja az ajtót, és belép velem a házba. Miután bekísér, felvisz a szobámba és leültet az ágy szélére, majd egy szó nélkül otthagy. Na, most még is mi baja van??

× × × × ×

Azt mondta az orvos, hogy pihenésre van szükségem, hogy minél hamarabb meggyógyuljon a lábam. Én mindenre tudok gondolni most csak a pihenésre nem. Ma van Logan meccse, amire meghívott engem és semmi pénzért nem hagynám ki.

Kettős érzelmem van ezzel kapcsolatban. Egy részről nagyon várom már, hogy láthassam Logant a pályán, másrészről pedig ideges vagyok, hogy meggondolta magát és nem szívesen fog engem látni.

Ahogy megérkezek a pályához pillangók repdesnek a gyomromba annyira izgatott vagyok. Megpillantom a nézőtéren Pamet aki foglalt nekem helyett. Tegnap ebéd közben megkérdeztem, hogy velem tart-e mert nem akarok egyedül menni. Azonnal rávágta, hogy szívesen velem jön, így legalább szemmel tarthat engem.

-Szia drágám!-köszöntem Pamnek és puszit nyomtam az arcára.

-Szia! Láttad már a hercegedet?

-Egy nem a hercegem kettő még nem láttam, de jobb is így azt se tudnám, hogy mit mondjak neki, valószínűleg csak hebegnék habognék.

-Kétlem, hogy így lenne Logan nem az a típus, aki mellett ne tudnád elengedi magad, annyira közvetlen és jófej, na és persze eszméletlenül jó pasi.

-Ha nem tudnám, hogy az még azt hinném, hogy szerelmes vagy belé. Erről jut eszembe, hogy alakulnak a dolgok Noahval?

-Hát öhmm...-kezdet bele a mondandójába Pamela, de hirtelen egy kart éreztem magam körül, ahogy felnéztem Logan gyönyörű csokoládé barna szemével találtam szemben magam.

-Szia, hát eljöttél.-mondta Logan izgalomtól fűtött hangon.

-Ki nem hagytam volna.-öleltem át újra

-Majd még visszatérünk a beszélgetésünkre!-tátogtam Pamelának Logan válla fölött.

-Úgy látom mással leszel elfoglalva-suttogta vissza pimaszul Pam.

-Bekaphatod-ez egy kicsit hangosabbra sikerült, mint terveztem.

-Mit mondtál?-kérdezte Logan értetlenül.

-Semmi semmi csak annyira izgatott vagyok, hogy láthatlak a pályán.

-Igazán?-mosolygott rám pimaszul

Erre már válaszolni sem tudtam, mert épp akkor kiabált a csapat edzője, hogy ideje összegyűlni, mert pár perc és kezdenek.

-Úgy tűnik ez volt a vég szavam-mondta Logan és már szaladt is le a pályára.

Most kezdődik a harmadik negyed és eddig Loganék nyerésre állnak, 31-20 az állás. Valami eszméletlenül jól játszik ez a pasi. Az utolsó meccs következik már csak pár perc maradt hátra belőle.

A center vagyis Kolton hátra dobja a labdát Logannek az irányítónak. Logan átadja a labdát Damiennek az elkapónak, aki rést keresve a játékosok között próbál utat találni, ezzel elvonja a figyelmet Loganrol, aki a másik oldalról fut előre. Mielőtt leszerelnék Damient, időben átpasszolja a labdát Logannek, aki szélsebesen száguld előre és touchdown. Mindenki örül, mert a Wood Hills gimi megnyerte a szezon első meccsét!!

Keresem Logant a tömegben hátha megpillantom, hogy gratulálhassak neki. Ekkor észre veszem a 15 számot a mezén pont háttal áll nekem. Megszaporázom a lépteimet és utat török magamnak a tömegen keresztül, hogy oda menjek hozzá.

De mit látnak szemeim? Ráugrik egy lány. Nem is akárki Jane az. Egyenesen a szemembe néz, egy ravasz mosoly jelenik meg az arcán és telibe le smárolja előttem Logant. Én meg csak ott állok összetörten és nézem őket.