Valós(Real)

XV.

Amy szemszöge

Dörömbölés zaja riaszt fel álmomból. Elgondolkozom, mégis ki a franc lehet az ilyen későn. Mivel nincs itthon senki elindulok a kopogás irányába, hogy ajtót nyissak. Elég nehézkesen megy az út lefelé a lépcsőn mivel még mindig nagyon faj a lábam az esés miatt. Mikor ajtót nyitok Logan dühös, zavarodott szemével találom magam szemben. Éppen szóra nyitnám a szám, de Logan kétségbeesetten magához húz és megcsókol. A józan eszem azt súgja, hogy lökjem el magamtól és rúgjam ki a házból, de nincs erőm hozzá. Önfeledetten szétnyitom az ajkam. Logan nyelve utat talál a számba így még jobban elmélyítjük a csókot, ami egyáltalán nem gyengéd... Nagyon mohó és kétségbeesett, csak úgy izzik köztünk a levegő és a szexuális feszültség. Teljesen felemészt!

Csókolózás közben a nappaliba húzom és a kanapé felé terelem, leül és azonnal az ölébe mászom. Logan keze egyre lejjebb kúszik a testemen végig simítja a gerincem vonalát, amibe teljesen bele borzongok. A kezét végig húzza a combomon. Ettől teljesen megőrülök, az ölem csak úgy lüktet kielégülés után vágyakozva és elképzelem, milyen lenne, ha Logan végig simítana rajta a nyelvével. Ekkor eszembe jut hol is volt legutóbb a nyelve, a ribanc Jane szájában. A felismeréstől felfordul a gyomrom. Elhúzódom Logan pedig értetlenül néz rám.

-Mit művelünk mi?-kérdezem kissé rekedtes hangon.

-Szükségem van rád Amy.

-Ezt csak azért mondod, mert be vagy rúgva, ha kijózanodsz, rájössz, hogy nem is kellek!

-Ez nem igaz!

-Délelőtt úgy tűnt teljesen meg vagy nélkülem, hiszen egy másik lánnyal csókolóztál. Akkor eszedbe se jutottam?

-Ő smárolt le engem! Gondlom azt már nem láttad, mikor ellöktem magamtól.

-Lényegtelen. Ezek mind csak kifogások! Mindig van valami ami közénk áll: a múltból a lányok a csapongó természeted és a kezelhetetlen dühödet. A hangulat változásaidtól meg egyenesen kikészülök.

-Adj nekem egy esélyt, hogy megmagyarázzam. Van egy dolog, amiről nem tudsz.

-Tessék itt van rá a lehetőséged.

-Most még nem állok rá készen...

-Hogy bízhatnék benned? Hogy kezdjek bele egy kapcsolatba, ha titkolózol?

- Én nem beszéltem kapcsolatról...

-Na látod erről beszélek.-kevés választ el attól, hogy elbőgjem magam, de muszáj erősnek maradnom. Nem engedhetem meg magamnak, hogy sebezhetővé váljak előtte! Minél hamarabb ki kell szállnom ebből a beszélgetésből.

-Ha nincs mit mondanod, akkor kérlek távozz. Szerintem tudod merre van a kijárat.

-Előbb ki kéne szállnod az ölemből, édes. Bár én inkább bele csúsznék az öledbe, ha érted mire gondolok.- egy kisfiús mosoly kíséretében rám kacsint.

-Hogy te mekkora szemét vagy!- kimászok az öléből és az ajtó felé veszem az irányt.- Kifelé! Most!

-Azt csak lesheted.- ahelyett hogy a kijárat felé indulna, hátat fordít nekem és a lépcső felé vetemedik.

-Te még is mi a frászt művelsz??-utána iramodok és megpróbálom visszarántani. Erre elkapja a kezem és magával húz a szobámba. Rálök az ágyra és felém tornyosul. Mindkét kezem a fejem fölé szegezi

-Úgy tűnik most már nem olyan nagy a szád. Csak nem a farkam után sóvárogsz?

-Baszódj meg!! Te rohadék!!

-Én inkább téged basználak.

-Álmaidban.

-Ohh szivi, ha az én álmaimban lennénk, akkor már rég nem lenne rajtad ruha és úgy kinyalnálak, hogy a nevemet sikoltoznád.

-Egy kicsit beképzelt vagy. Nem gondolod?

-Akarsz tenni egy próbát?- az eszem megáll, hogy lehet valaki ennyire öntelt, felfuvalkodott idióta. ű

-Beléd fagyott a szó édesem? Akkor ezek után szóhoz se fogsz jutni.

Elkezd felém közelíteni. Próbálom a lábammal eltaszítani, de nem sikerül, mert ráül és lefogja. Védtelen vagyok. A legrosszabb viszont az, hogy vágyom rá. Az érintésére, a csókjaira és amit még magamnak se merek be vallani... Elkezdi csókolgatni a nyakamat és akaratlanul egy hangos sóhaj tör fel belőlem.

-Akkor ezt egy igennek veszem.