Valós(Real)

X.

Logan szemszöge

Az illatától beindulok, de egyben olyan meg nyugtató is. Megpróbálja kiszabadítani magát a szorításomból, de nem engedem. Sehova nem fog most menni. Meg kell, hogy nyugodjak, ha most el menne, akkor vissza rohannák ahhoz a baromhoz, aki hozzámert érni és nem tudom mit tennék vele.

-Kérlek, maradj...csak még meg nem nyugszom...rendben?-egy kicsit eltávolodok tőle és bele nézek a szemeibe. Őzikeszemekkel néz rám, ami azt súgja nekem, hogy egy kicsit talán izgatott, de kicsit fél is. Ez megőrjít, mert úgy érzem most rögtön meg kell érintenem, szagolnom, ízlelnem. Égetően fontosnak tartom, hogy megmondjam neki, nem kell félnie tőlem, mert csak annyit akarok, hogy végig simíthassam a haját és megígérjem neki, hogy a védelmezője leszek. Hallgatva az érzéseimre, végig futtatom az ujjaimat a tarkóján harcolva, hogy kedves legyek vele, nehogy elszaladjon, miközben a fejemben csak egy gondolat ismétlődik: Szerezd. Meg.

A tekintetem nem engedi el az övét, míg nyomok egy csókot az arcára lassan, próbálva nem megijeszteni őt, de közben azt akarom, hogy tudja, ki vagyok és kie leszek...

Hirtelen szomorúság lesz úrrá rajtam, és a testem elnehezedik. Túl messzire mentem, nem akarom elveszíteni. Megfogom bántani ebben biztos vagyok, mert egyszerűen elvagyok baszva.

Elengedem, majd kiviharzom a szertárból és sietek a kocsim felé, hogy mihamarabb elhagyjam ezt a helyet.

Mögöttem ki csapódik az ajtó és Amy rohan utánam.

-Logan állj meg! Kérlek, beszélni szeretnék veled!- hallom kétségbeesett hangját.

-Nincs semmi megbeszélni valónk, szóval kopj le!-válaszolom gúnyosan rá se hederítve, mert tudom, ha ránézek nem tudok majd neki ellenállni.

-És még is ki szerint nincs?!? - úgy teszek mintha mégse hallottam volna és beszállok a kocsimba. Mielőtt elindulnék Amy felrántja az ajtót és beül mellém

-Tőlem nem szabadulsz meg ilyen könnyen hallod? Elsőre is felfogtam, hogy nem akarsz róla beszélni oké?? De nem foglak egyedül hagyni ilyen állapotban! Megértetted?- erre nem számítottam. Teljesen megőrjit ez a csaj, olyan érzést vált ki belőlem, amilyet még senki más... Ilyen lenne ha valaki törődik veled?

-Na hova megyünk?- kérdi tőlem.

-Hozzám.-szemei nagyra nyíltak mikor kimondtam ezt az egy szót- Ne nézz így te akartál annyira jönni.

-En nem mondtam semmit...

-Nem is kellett, elég nyilvánvaló volt a reakciód.

-Csak nem perverz gondolatok járnak a kis fejedben?-cékla vörösre váltott az arcszíne és elfordult az ablak irányába.

-Mi-miről beszélsz...-olyan édes mikor zavarban van. Legszívesebben félre állnék az autóval és itt magameva tenném, de ezt meg nem tehetem, még meg nem ismert...

Leparkoltam a ház elé, majd kiszálltam a kocsiból. Amy csodálkozva figyelte a nagy házat.

-Ez a nagybátyám háza, jelenleg itt élek vele, de már nem sokáig...-Amy nem kérdezősködött, amit nagyra becsülök tőle. Még senkinek sem mondtam el Koltonon kívül, hogy milyen rossz viszonyban vagyunk a nagybátyámmal.

-Gyere beljebb.-mutattam az ajtó felé, majd kitártam előtte.

-Te vagy az Logan?-már csak ő kellet...

-Szerinted? Ki más lehetnék?- mondom neki erős fintorral. A nyagybáttyámal nem vagyunk valami jó kapcsolatban. Mióta itt lakok nála csak gyűlöletet kaptam tőle. Próbálom a legtöbbször elkerülni a találkozást, de sajnos nem mindig sikerül.

-Még is kinek képzeled magad, hogy így beszélsz velem?! Ameddig az én házamban vagy és én tartalak el ne merészelj mégegyszer így válaszolni!- szokásához híven ordítja.

-Hahh-förmedek rá- Már négy éve, hogy magamról gondoskodom baszki!! Soha az életben nem kérnék tőled semmit, megértetted? Nem sokáig kell eltűrnöd faszfej.

Megragadom Amy kezét és sietős léptekkel a szobám felé veszem az irányt. Ha még több időt töltöttem volna ott, nem tudtam volna vissza fogni a dühömet. Beviszem a szobámba és becsapom mögöttünk az ajtót.

Amyt leültetem az ágyamra, én pedig el kezdek fel alá járkálni, hogy lenyugodjak.

-Mit ne mondjak elég nagy seggfej a nagybátyád! Szóval ne húzd fel magad, gyere.- felállt megfogta a karom és maga mellé húzott. Csak ennyi kellett, egyetlen érintés tőle és a dühöm eltűnt.

-Én szivesen meghallgatlak csak, hogy tudd oké?- mondta együtt érzően és nem láttam sajnálatot a szemében. Örülök ennek, utálom mikor az emberek sajnálatot éreztettnek felém. Az a legrosszabb mikor úgy tesznek, mintha értenék miket mentem keresztül, pedig még a közelében sem járnak. Amy szemében viszont valami hasonló érzés tükröződött, mintha átérezné vagy akár tapasztalt is volna hasonlót...

-Tudod, a szobámba meg egyetlen nő se járt, te vagy az első...

-Persze, majd el is hiszem.

-Komolyan mondtam. Általában a csajokat a kanapén vagy a vendégszobába dugtam meg. -bele néztem a szemébe és vartam a reakcióját.

-Akkor én miért vagyok kivétel?

-Mert te más vagy mint a többi... Téged nem megdugni akarlak. Te ennél fontosabb vagy.- ezt komolyan is gondoltam, ő tényleg más. Mióta megismertem szeretnék a közelében lenni, többet tudni róla. De mihelyt rá jön, hogy ki is vagyok valójában, megfog utálni. Tudom. Ő se lesz kivétel, mint a többiek.