Valós(Real)

VII.

Amy szemszöge

A menzán történtek után, siettem vissza az órámra. Letettem a hátizsákomat a földre, és lerogytam a székre, aztán lehajoltam, hogy előhalásszam a könyveimet. Irodalom óra, hurrá.

-Szia Amy!-felpillantottam és Ayden már ott ült mellettem.

-Szia! Mi újság? Mi jót csináltál hétvégén?-érdeklődtem.

-A szüleim koktél partit rendeztek és azon vettem részt. Szokásuk ilyesmit csinálni, hogy több befektetőre tegyenek szert és üzleteket kössenek.- csak ámultam.

-Mivel foglalkoznak a szüleid?-érdeklődtem

-Több autó gyáruk van a városon belül és kívül is. Ehhez kellenek a szponzorok és a befektetők.

-És neked mivel foglalkoznak a szüleid?-erre mar válaszolni se tudtam, mert éppen akkor lépett be a tanár az ajtón és már kezdődött is az óra. Most az egyszer hálás vagyok az irodalomnak, hogy megúsztam egy kellemetlen beszélgetést

- Valaki lenne szíves elmondani nekem, mit jelent az, hogy Sapere aude? - ütögette meg a táblát Mrs.Carter. Önként jelentkező után keresgélve körbejárta az osztálytermet. - Valaki?

Felakartam emelni a kezem, amikor véletlenül beleütöttem a padba. A mozdulattól minden cuccom leesett a földre és a papírjaim szanaszét szóródtak.

Nevetés harsant az addig néma osztályteremben. Az arcom pedig elvörösödött a szégyentől, amikor térdre ereszkedtem, hogy gyorsan megpróbáljam összeszedni a papírokat.

- Csendet kérek! - csattant fel Mrs.Carter. –Aydien kérlek , segítsen Amyinek összeszedni a holmijait!

Szívás, hogy szinte most költöztünk ide és már elnyertem a szerencsétlen címet.

- Ügyes mozdulat volt, Amy – suttogta Aydien, amikor mellém térdelt, hogy elkezdje összeszedni a papírokat. - Nem gondoltam volna, hogy a jegyzetek így tudnak repülni. Ezt valami spéci helyen tanultad?

- Kár, hogy nem működött.

- Mi? - sóhajtottam fel tehetetlenül, próbálván kitalálni, vajon miről beszél. Vakító mosolyt villantott rám, mire a tekintetem a makulátlan, hófehér fogsorán akadt meg.

- Azt mondod, hogy ez az egész füzet leverős dolog szándékos volt? – kérdeztem.

- Én azt hittem, próbálod megmenteni az osztályt attól, hogy válaszolni kelljen a tanár kérdésére...

- Tényleg? Azt hitted? – lepődöm meg.

- Nem - kuncogott halkan. Felegyenesedett, hogy átadja nekem a papírokat. - Csak szerettem volna kifogást találni, hogy ne érezd magad annyira rosszul - vigyorgott rám.

- Ó.... Köszi...-még szélesebben elmosolyodott.

- Hé, ti ketten! Siessetek! - szólt közbe Mrs.Carter, mielőtt a tanári asztal felé fordult volna.

Visszatettem a helyükre a kezemben levő lapokra.

 - Köszi a segítséget! Még akkor is, ha kötelező volt. – mondtam.

- Az óra további részében együtt fogtok dolgozni a padtársatokkal! - jelentette be Mrs.Carter, miközben kiosztotta a feladatlapokat.

Mrs. Carter megállt az asztalunknál, kiosztott nekünk egy lapot, aztán visszatért a helyére.

 - Amint látjátok, a lapon több bekezdés is szerepel. Egy kivételével mindegyikben van hiba. Felváltva olvassátok fel őket egymásnak, és írjatok oda, ahogy szerintetek helyes lenne! Mindketten írjátok a neveteket a felső sarokba, kicsengetés előtt legyetek szívesek beadni! Kezdhetitek.

Ayden megfogta a papírt, és ceruzával ráírta a nevünket. Felemeltem a lapot, hogy elolvassam. Aydien közelebb hajolva követte az első bekezdést, amit épp olvastam. Nem éreztem zavarban magam a közelsége miatt, és ezt furcsáltam. Talán azért, mert megbízhatónak tűni? Vagy nem is tudom mit gondoljak erről az egészről. Mikor Logan közelében voltam nagyon zavarban éreztem magam és az egész testem lángolt a vágytól, hogy rávessem magam. Ayden is iszonyat jól néz ki és ő nem is csak arra hajt, hogy megbasszon, mégsem tudok rá úgy gondolni.

-Mindenki legyen szíves kitenni az asztalomra a papírját mielőtt elhagyja a termet!-Mrs. Carter hangja rántott vissza a valóságba.

-Szia holnap találkozunk!-köszöntem el Aydentől

-Szia akkor holnap!-mondta és már ment is ki a teremből

Hála az égnek. Végre vége a mai napnak. Éppen kifelé tartok az iskola épületéből, hogy Damiennel találkozzam a parkólóban, amikor valaki hátulról megölel.

-Szia édes.-mondja, majd egy puszit nyom az arcomra.

-MÉGIS MI A FASZT MŰVELSZ!?- lököm el magamtól Logant.

- Szerintem érthető volt. - lepergett róla amit mondtam és folytatta tovább – Gyertek át ma este Pamelával, rendben? - Csak gúnyosan vigyorogtam, ő azonban közelebb hajolt. - Nem próbállak megdönteni. Csak szeretnék veled lógni.

- Megdönteni? Hogy sikerül egy lányt is beimádkoznod az ágyba ezzel a szöveggel?

Loganből kitört a nevetés, és a fejét rázta. 

- Csak gyere át. Esküszöm, hogy nem fogok flörtölni veled.

- Meggondolom.

Elővett egy öngyújtót a zsebéből, cigarettára gyújtott, és sűrű füstöt fújt ki. - Hol is tartottam? Ja, persze...-Egy fekete hajú lány állt meg előttünk. Szóra nyitotta száját, miközben reménykedően bámulta Logant.

-Szia Logan!-mondta én pedig fogtam magam és kikerültem, majd haladtam tovább. Logan egy kicsit még beszélgetett a lánnyal, majd mellém került megint.

- Na eleget gondolkodtál azon, hogy át gyere?

- Ha igent mondok, nem követsz tovább?

Fontolóra vette a feltételemet, aztán bólintott.

- Akkor átmegyünk.-sóhajtottam egyet.

Logan elmosolyodott, és megtorpant. - Remek! Akkor ma este találkozunk Amy! - kiáltott utánam.