Gyönyörű sorscsapás ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

»6. rész«

han_sung:
Bocsi, de ismerlek?

mnsng_lee:
Nem teljesen. Látásból csak. Vagyis... Ah, ez bonyolult.

Akkor valószínűleg egy iskolába járok veled...

han_sung:
Mit akarsz tőlem?

mnsng_lee:
Inkább te mit akarsz?

han_sung:
Most biztosan hülyét fogsz csinálni belőlem igaz? Biztosan állnak körülötted és bíztatnak.
Sajnálom, de nincs kedvem ehhez.
Van elég bajom így is.

-Jisung. Mi olyan érdekes, hogy nem bírod ki telefon nélkül 45 percig? - kérdezte hirtelen a tanár, majd egyből lezártam a telefont.

-Semmi... Bocsánat. - mondtam halkan.

-Minho. Ezt tőled is kérdezhetném. Mi van ma veletek gyerekek? - kérdezte a tanár.

-Tanár úr ez fontos. A nagymamámról van szó. - mondta Minho.

-Akkor azt elnézem. Hiszen tudjuk, hogy mi történt. - közölte a tanár.

Minho nagymamája autóbaleset szenvedett. Taxival vitette ki magát Minhoékhoz. Aztán megtörtént a baj. Egy kocsi beléjük ment. Azóta pedig a mamája kómában van. Minho meg rettenetesen aggódik érte, ami érthető.

-Leülhetek? - kérdezte Jeongin, aki még mindig kint állt.

-Persze. Értelmes kérdést amúgy se kaptál a lányoktól. - közölte a tanár.

Jeongin amint visszaült mellém kopogtattak az ajtón. A történelem tanárnőnk lépett be, aki az osztályfőnököt hívatta a tanáriba.

-Sietek vissza. Addig ha lehet viselkedjetek. Főleg te Hyunjin. - közölte, majd sietősen kiment.

-Főleg én? Ez a tanár nem bír engem. - közölte Hyunjin.

-Téged melyik tanár bír? - kérdezte tőle Changbin. - Szerintem egyik se.

-Ez jó. De igaz. - nevetett fel Felix.

-Jó. Ez teljesen jogos. De kölcsönös a szeretetem feléjük.

-De Jeongin. - kezdett el nyafogni egy lány, aki eddig még csendben volt. - Nem igaz, hogy senki nem jön be neked.

-Sajnálom. Ezek levakarhatatlanok. - mondtam mosolyogva Jeonginnak.

-Vettem észre. - morogta. - Azt hiszem... Ennek véget vetek. - közölte. - Hé lányok. - fordult kifelé a széken, majd az összes ránézett. - Tudjátok... Én...

-Hallgatunk. - mondták szinte egyszerre.

-Ne is próbálkozzatok. Nem véletlenül mondtam azt, amit. És ez azért van, mert... Meleg vagyok. Sajnálom. - közölte.

Hirtelen kínos csend keletkezett az osztályban, majd Hyunjin nevetni kezdett.

Mi? Jeongin is?

-Te rohadék. - pattant fel Hyerin, majd egyenesen Hyunjin felé igyekezett.

A lány keze hatalmas lendülettel csapódott Hyunjin arcának, majd a fiú elképedve nézett a lányra.

-Hyerin... Te...

-Nem megmondtam? Hagyd Jeongint. Nem elég Jisung? Szivasd őt. Abban már úgyis rutinos, sőt profi vagy. - közölte, majd idegesen visszaült a helyére.

-Cuki. - mondta Eunji. - Ezt buktuk. De nem baj. Aranyos lesz egy fiúval.

-Ennél? Kétlem. - nevetett fel egy másik lány.

-Jeongin... Ez igaz? - kérdeztem halkan, majd felém fordult.

-Aha. Miért titkoljam? - kérdezte.

-Engem még jobban piszkálnának, ha ilyet kijelentenék. - mondtam halkan.

-Ez már rohadtul unalmas. Egész évben ezt fogom hallgatni? - kérdezte hirtelen Minho, majd ismét csendben maradt az osztály.

A telefonom a következő pillanatban pedig ismét megrezzent.

Mit akarsz még?

mnsng_lee:
Tudom, hogy szinte lehetetlen bízni egy idegenben. De akkor is a lehetetlenre kérlek. Bízz bennem. Én itt vagyok neked. Nem akarom, hogy egyedül legyél.

Idegesített a tudat, hogy egy ismeretlen írogat nekem. Ráadásul bárki lehetett az. Nem ismertem sok mindenkit, de engem jól ismertek Hyunjin miatt.

Nem akarom elhinni, hogy ez nem valami átverés...

mnsng_lee:
Tudom milyen érzés a középpontban lenni...
De együtt átvészelhetnénk.

Teljesen lefagytam. Még jobban elbizonytalanodtam, ráadásul még több kérdés keletkezett bennem.

Tudod milyen érzés?
Talán... Te is szenvedsz, mint én?
Igazából minden osztályban lehet olyan személy, mint én. Viszont úgy érzem, hogy akkor is nekem a legrosszabb. És ezt éreztetik is.

mnsng_lee:
Szeretnék egy igaz barátot.
Szeretnék egy támaszt.
Te nem?

-A föld hívja Jisungot. - nevetett fel Jeongin, majd ránéztem. - Biztos minden oké? Nem ismerlek régóta, szóval nem tudom milyen is vagy.

Jeongin nem tűnik olyannak, mint Hyunjin és a társai... Nem hogy nem tűnik, de szerintem nem is az.
Lehet, hogy van esély arra, hogy barátként tekinthessek rá?

-Jeongin... Átjönnél ma hozzánk? - kérdeztem meg félve.

-Na mi van te is kezded? - kérdezte, majd értetlenül néztem rám. - Jó na... Nem vagy vicces kedvedben látom. De... Neked igent mondok. - mosolygott.

Ketten könnyebb és jobb is, mint egyedül. Ketten...
Mi van, ha ez lehetne három is?