Gyönyörű sorscsapás ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

»26. rész«

-Te? Jisungnál? - kérdezte Felix, majd sóhajtva néztem Minhora.

-Öö... Ki kell mennem a mosdóba. - jelentette ki Minho, majd pillanatok alatt elhagyta az asztalt.

Persze, hagyj csak egyedül pont most...

Félve néztem a többiekre, miközben légyszívesebben eltűntem volna előlük. Míg Jeongin csillogó szemekkel várta a részleteket, addig Felix értetlenül nézett rám, míg Chan és Changbin inkább próbálták terelni a témát, de nem igazán jött össze nekik.

-Hát... Beszélgettünk sok mindenről és Minho megkért, hogy segítsek neki felkészülni a... Történelem témazáróra. - próbáltam összehazudni valami hihetőt.

-Jisung... Még nem is értünk a téma végére. - közölte Felix.

-De mi... Tovább tartunk, mint ti. Nálunk már az jön, jó? - kérdeztem halkan és zavartan.

-Előrébb vagytok mi? - kérdezte Jeongin, aki még ebből is képes volt kombinálni.

Kellett neked mesélnem...

-Azt hiszem nekem is ki kell mennem. - mondtam, majd felpattantam.

Sietősen hagytam ott az asztalt, miközben a többiek utánam kiáltottak, viszont eszem ágában sem volt visszafordulni.

-Lee Minho! - rontottam be a mosdóba, majd észrevettem a fiút, aki éppen a kezét mosta.

-Hm? - nézett rám mosolyogva.

-Hogy mertél otthagyni? Ráadásul azok után, amit mondtál... Normális vagy? - kérdeztem kiakadva.

-Bocs. - mondta, majd elzárta a vizet és megtörölte a kezét.

-Majd még eldöntöm, hogy megbocsátok neked, vagy sem. - morogtam.

-Megfogsz. - közölte, majd az ajtó felé indult.

-Ne már. Minho, kérlek... - ragadtam meg a karját.

-Mit szeretnél? - húzta fel a szemöldökét.

-Mit mondjunk nekik? - kérdeztem sóhajtva.

Minho a karját kitépte szorításomból, majd közelebb lépett hozzám, végül két kezét a derekamra helyezte. A szívem tette miatt nagyot dobbant, majd Minho elmosolyodott.

-Azt mondasz nekik, amit csak szeretnél. - közölte. - Tény, hogy elrontottam, de nem tehetek róla. Nem hagyom, hogy más aludjon veled először.

-Te tényleg nálam akarsz aludni? - kérdeztem döbbenten. - Amúgy meg Jeongin a barátom. Nem tudom mi a bajod. - morogtam.

-Tényleg nálad akarok aludni. - közölte.

-És, ha én nem akarok veled aludni? - kérdeztem.

-Ne hazudj magadnak. - mondta mosolyogva.

-Nem azt mondtam, hogy nem akarok veled aludni, hanem, hogy mi van akkor, ha nem. És ez nem azzal egyenlő, hogy nem akarok. - közöltem.

-Akkor ezt megbeszéltük. - mosolyodott el. - Szebbé teszem csak a napodat a tetteimmel.

-Meg az egész évemet, ha mellettem maradsz. - mosolyodtam el én is.

-Nem csak melletted, hanem veled is. - közölte, majd egyre jobban kezdett el közelíteni ajkaim felé.

-Minho... Egy mosdóban vagyunk.

-Na nem mondod? - kérdezte mosolyogva.

-Bármikor bejöhet valaki...

-Jó, akkor majd később. - közölte, majd eltávolodott.

-Ne, várj. - mondtam, mielőtt elindult volna az ajtó felé.

Minho kérdőn nézett rám, majd zavartan egy gyors puszit nyomtam ajkaira. Viszont arra nem számítottam, hogy pont akkor fog nyílni az ajtó.

-Ti mi a jó édes... - hallottuk meg Changbin hangját, majd egyből eltávolodtam Minhotól.

Nem hiszem el, hogy ma már ez a második, hogy rosszkor nyitnak be...

-Ez nem az aminek látszik. - mondtam zavartan, majd Minho értetlenül nézett rám.

-Ez a mentséged? - kérdezte mosolyogva.

-Mondj jobbat, ha tudsz. - fontam keresztbe karjaim.

-Ja, magyarázd meg. - mondta Changbin sokkoltan.

-Tudatlanok. - sóhajtott, majd elindult az ajtó felé. - Tudjátok, mikor két ember szereti egymást, köztük ez előfordul. - vonta meg a vállát, majd óvatosan arrébb lökte Changbint és kiment az ajtón.

Megint itt hagy... Ilyen nincs.

-Együtt vagytok? - kérdezte Changbin.

-H-hát. Lehet. - mondtam zavartan. - Gyakorlatilag biztosan. De hivatalosan viszont csak... - kezdtem el, majd értetlenül nézett rám. - Jó... Igen. - mondtam vöröslő arccal, majd Minho után siettem.

Pillanatok alatt értem vissza az asztalhoz, majd leültem Minho mellé. Szótlanul ültem mellette, miközben a többiek kíváncsian néztek rám.

-Mi van? - kérdeztem halkan.

-A paradicsom hozzád képes fehér. - mondta Felix.

-Ezt a kijelentést. - nevetett fel Chan.

-Akkor mondjam azt, hogy éretlen? - kérdezte Felix nevetve.

-Hagyjátok már szerencsétlent. - morogta Minho.

Szótlanul ültünk tovább az asztalnál, majd Changbin idővel visszatért és leült a helyére. Értetlenül nézett végig mindenkin, majd hirtelen megszólalt.

-Most csak én vagyok lemaradva, vagy senki nem tudja azt, hogy ti... - kezdte el, majd Minho közbevágott.

-Ha folytatod mindenki tudni fogja. - közölte.

Changbin hirtelen csendben maradt, viszont a többiek egyre jobban lettek kíváncsiak.

-Ooo, én tudom. Vagyis sejtem. - szólalt meg Jeongin mosolyogva.

-Te csak ne sejts semmit. - morogtam.

-Nagyon titkoltok valamit. - szólalt meg Chan.

-Közöttünk nehéz titkolózni. - közölte Felix.

-Észrevettük. - vágtuk rá Minhoval egyszerre.

Hát akkor nincs más választásunk.
El kell mondanunk nekik mindent.