Gyönyörű sorscsapás ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

»22. rész«

Minho szótlanul állt előttem, ahogyan én is előtte. Annyi mindent szerettem volna neki mondani, de mégsem jött ki a számon egy szó sem. Szemeimet sóhajtva sütöttem le, majd hirtelen Minho megszólalt.

-Sokat vártál rám ezek szerint. Főleg abból gondolva, hogy már a lépcsőn ültél. Ne haragudj, amiért megvárattalak. – mondta, majd szemeimet egyből rá vezettem.

-Nem történt baj, szóval nem érdekes. – közöltem halkan.

-Milyen baj történhetett volna? – kérdezte kíváncsian.

-Nem tudom... De most nem ez a lényeg. – mondtam sóhajtva.

-Hanem? – kérdezte mosolyogva.

-H-hát... Először is sajnálom, hogy neked támadtam. - kértem ismét bocsánatot. - Nem tudtam, hogy így érzel és azt hittem, hogy csak a válaszom kell és ennyi. – mondtam halkan.

-Ami nekem kell, az több egy egyszerű válasznál. – közölte, majd értetlenül néztem rá.

-Akkor mit szeretnél? – kérdeztem.

-Tartozok én is egy bocsánatkéréssel. Igaz, már mondtam kint is, hogy sajnálom. – mosolyodott el erőltetetten. – Nem kellett volna ennyit várnom. Közelítenem kellett volna feléd. – sóhajtott.

-Igazából... Te nem tudtál hogy, én pedig nem mertem. Elvégre te... – kezdtem el, majd egyből be is fejeztem.

-Elvégre én? – kérdezte mosolyogva.

-Semmi. - mondtam zavartan.

-Őszinte percek vannak Sungie. Kivele. - fonta keresztbe karjait.

-Elvégre te... – kezdtem el nehezen. – Igazából engem ugye nem igazán bírnak, míg téged mindenki szeret. Te vagy az iskola legismertebb diákja és úgy éreztem, hogy felesleges lenne minden próbálkozásom. Meg hát Hyunjin is nehezített mindent. – mondtam egyre gyorsabban.

-Nem is beszéltünk mi olyan sokat. – gondolkozott el.

-Nem beszéltünk sokszor, de nekem már az bőven elég volt, hogy rájöjjek arra, hogy te más vagy, mint a többiek. – mondtam egyre zavartabban.

-Ha többször beszéltünk volna, ha léptem volna... – kezdte el, miközben egyre jobban közelített felém.

-Egyikünk sem tudott lépni, és nem tudunk mit tenni ellene. A múlt nem változtatható. – mondtam egyre halkabban.

-Viszont a jövő lehet más, ha úgy alakítjuk a jelenünket. – mosolyodott el. -Egyszer hazudtam neked.

-Mikor? – kérdeztem kíváncsian.

-Azt mondtam, hogy nincs okom arra, hogy szeresselek. Igazából milliónyi okom van rá. – mondta, mikor már sokkal közelebb került hozzám.

Minho közelsége miatt a szívverésem a kétszeresére gyorsult, majd valamilyen oknál fogva mégis hátrálni kezdtem.

-És mi van azzal a résszel, hogy nem érdemled meg a szerelmem? – kérdeztem halkan.

-Miért megérdemlem? – kérdezte egy halvány mosollyal.

-Miért válaszoljak erre? – kérdeztem mosolyogva. – Hiszen már a válaszom sem kell neked, nem? Szeretlek vagy sem? Ez rejtély marad.

-Sungie... Ne gonoszkodj.

-Te mondtad, nem én. – nevettem fel.

-Mondtam én már sok mindent. – sóhajtott. – Jobbá nem tettem az éved, hiszen még az elején vagyunk. De viszont azzá tehetem, ha hagyod.

A folytonos hátrálásom viszont idővel meghozta az eredményét. Minho ágyába ütközve elvesztettem az egyensúlyomat és pillanatok alatt benne kötöttem ki.

-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? – kérdezte Minho nevetve.

-Én ezt naponta megkérdezem magamtól. – válaszoltam, majd egy nagyobb sóhaj után fel akartam ülni, de Minho tett arról, hogy ne tudjam megvalósítani a tervemet.

-Na most hátrálj tovább.– mondta mosolyogva, amint rajtam kötött ki.

-M-mit csinálsz? – kérdeztem kisebb sokk hatása alatt.

-A válaszod nélkül is tudom, hogy hogyan érzel irántam. – mondta egyre halkabban.

-Nem tudsz te semmit. – mondtam, miközben oldalra fordítottam a fejemet. -Szállj le rólam...

-Biztos vagy ebben? – kérdezte, mintha meg sem hallotta volna a kérésem. – Visszajöttél és ez egyet jelent. Mégpedig azt, hogy szeretsz. – mondta, majd halvány mosollyal néztem rá.

-Miből gondolod? Lehet, hogy csak egy barátságos kártyapartyt szerettem volna. – mondtam mosolyogva.

-Igen. Valószínűleg kártyázni szerettél volna. – forgatta szemét mosolyogva.

Minho a következő pillanatban egyre jobban kezdett el közelíteni ajkaim felé, ami miatt a szívem ismét sokkal gyorsabban kezdett el verni, majd behunyt szemekkel vártam ajkaink találkozását, ami a következő másodpercben be is következett.