Gyönyörű sorscsapás ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

»4. rész«

Jeongin a cuccait a padba pakolta, miközben én a padon könyököltem és reménykedtem abban, hogy vele nem lesznek bunkók a többiek.

Körülbelül 10 perc múlva a tanár beszedte a dolgozatokat, majd Jeonginnek sok sikert kívánt, végül elköszönt és kiment az ajtón. Ahogy kilépett a csengő is megszólalt.

Az osztályban nyüzsgés keletkezett, majd a hátsó padsor egy pillanat alatt az osztályterem elejében állt, miközben Minho felé néztek.

-Jössz Minho? – kérdezte tőle Hyunjin.

-Ezek után? – kérdezte Minho.

-Jaj már. Tudod, hogy csak szórakoztam. Gyere már. – kérlelte.

-Szórakoztál mi? Barom... – morogta. – Jövök. Menjetek előre.

-Ez a beszéd Lee. – mondta Hyunjin, majd kiment a többiekkel a teremből.

-Miért ide ültél? – kérdeztem halkan Jeongintól, miközben ránéztem. – Megmondtam, hogy kerülj el...

-Maradj már... – mondta Jeongin, majd elmosolyodott.

-Szia. – állt meg két lány a padunk mellett és folyamatosan Jeongint nézték.

-Sziasztok. – mosolygott rájuk Jeongin.

Talán.. Veled nem lesz az mint velem.

Én ültem belül, míg Jeongin kívül. Elkezdett beszélgetni a lányokkal, én pedig egy pillantást vetettem Minho felé. Ahogy ránéztem egyből összeakadt a tekintetünk. Felénk nézett, majd egy apró mosoly keletkezett arcán.

Minho...

A következő pillanatban viszont felpattant és kisétált az osztályból.

-Szóval Jeongin... – figyeltem fel az egyik lány hangjára. – Én Hyerin vagyok, ő pedig Eunji. – mutatta be magukat.

-Mit szólnál hozzá, ha suli után elmennék valahova? – kérdezte tőle Eunji.

-Hé... Én akartam ezt megkérdezni. – akadt ki Hyerin.

Jeongin... Nyert ügyed van eddig az osztállyal kapcsolatban...

-Lányok... Ne haragudjatok, de... Egyikőtökkel se szeretnék menni sehova. – közölte Jeongin.

-De miért? – kérdezték egyszerre.

Hyerin és Eunji. Az osztály két legnépszerűbb lánya, akik folyton bepróbálkoznak mindenkinél. Vagyis... A legtöbb fiúnál. Viszont ennek ellenére folyton visszavannak utasítva, de ők nem adják fel. Sose.

Eunji egyik kezét Jeongin vállára tette, majd kérlelni kezdte a fiút.

-Ne haragudjatok tényleg, de nem. Nem megyek sehova veletek. – közölte Jeongin.

-Jó. Akkor majd holnap. – kacsintott rá Hyerin, majd elment Eunjivel együtt.

-Jézusom. – nézett rám Jeongin elképedve. – Mi van ezekkel?

-Szokj hozzá. Ha bejössz nekik, akkor az összesnek befogsz. – közöltem mosolyogva.

-Mi? Jisung... Ne már... – mondta sokkoltan.

-Miért olyan nagy baj ez? Legalább keresett leszel. Nem végzed ott ahol én. – mondtam egy erőltetett mosollyal.

-Nem az, hogy baj... Csak, hogy is mondjam... Ez inkább nekem kellemetlen. – közölte.

-Szerintem vicces. – mondtam nevetve.

-Na és veled mi a helyzet? Bejössz valakinek? – kérdezte, majd elkezdett körbenézni.

Hyerin és Eunji már nem voltak az osztályban. Pár fiú és pár lány ült már csak a teremben rajtunk kívül, majd hirtelen Jeongin rám nézett.

-Nem. És ne is kezdj bele. – kértem meg rá.

-Hátsó padsor. Jobb széle. Rögtön a falnál. Róla mi a véleményed? – kérdezte halkan.

-Jeongin... – mondtam nyöszörögve.

-De most na... Kíváncsi vagyok.

A lány akiről beszélt, ő Miyeon volt. Egy kedves, okos és szép lány. Nem volt bunkó senkivel, inkább próbált mindig mindenki kedvében járni. Viszont sosem beszéltem vele, mivel velem senki nem volt hajlandó. Tudják, hogy ha velem beszélnek, akkor őket is kiutálják lehet. Vagyis inkább biztos. Hyunjin ezt kijelentette, hogy így lesz. És hát mindenki félti a helyét az osztályban, szóval tényleg nem beszélnek velem. Ezért is féltem Jeongint.

-Semmi. Egy lány a sok közül. Mondjuk még mindig a normális rétegből. De... Nincs semmi véleményem. – közöltem halkan.

-És... A fiúkról mi a véleményed? – kérdezte.

-Mivan? – kérdeztem meg ijedten.

-Jaj... Nem úgy. – nevetett fel. – Van aki... Normális? – kérdezte.

-Akad. – mondtam megkönnyebbülve.

A következő pillanatban megrezzent a telefonom, majd elővettem a zsebemből. Ismét egy instagram értesítést jelzett.

Aki ma bekövetett... Írt egy üzenetet.