Gyönyörű sorscsapás ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

»11. rész«

Másnap reggel az iskolába menet újrajátszódott bennem a beszélgetés az ismereten fiúval, majd ismét szemeim elé került az a szöveg, ahol becézett. Egyből Minho fészkelte be magát a fejembe, majd aprókát ráztam a fejemen, mintha ez kiürítené az agyamat.

Amint az iskola közelébe értem a kedvem teljesen lement, viszont újra megjött amint rájöttem, hogy most Jeonginnal elviselhetőbb lesz minden.

Amint beértem, pár folyosón végig mentem, végül felmentem az emeletre. Viszont amint az osztályterem közelébe értem valaki elkapta a karomat, majd ijedten fordultam meg.

-Csak hogy tudd, elkezdtem az ígéretünk engem érintő részét. - közölte Minho, miközben végig a szemeimbe nézett.

-I-Igen? - kérdeztem vissza nehezen. - Fel sem tűnt még semmi. - közöltem.

-Tegnap Hyunjintól megszabadítottalak. Apró tettekkel kezdek.

-Apró tett? Ez már nem kis dolog volt. Én sosem tudtam lerázni. - sütöttem le szemeimet.

-Nekem elég könnyen ment. - közölte, majd ránéztem.

-Jó, mert te Minho vagy. - mondtam alig hallgatóan.

-Ugyan kit érdekel az, hogy én ki vagyok? - kérdezte egy halvány mosollyal.

Engem?

-Rád mindenki kíváncsi. - közöltem.

-Remélem akkor az is kíváncsi rám, akire én is az vagyok.

-Kire vagy kíváncsi? - kérdeztem kíváncsian.

-Nem kötöm az orrodra Sungie. - mondta, majd otthagyott.

Már megint kezdi...

Lassan megindultam a terem felé, majd behunyt szemekkel tettem a kezemet a kilincsre.

Minho, ha tényleg teszel azért, hogy jobb évem legyen akkor remélem, hogy Hyunjin ma békén hagy engem. Vagy, hogy ha elkezdi a piszkálást, akkor megint segítesz...

Bátortalanul léptem be a terembe, majd szótlanul indultam el a padunk felé, ahol már Jeongin ott ült. Ráadásul Hyerin társaságában.

-Jó reggelt. - álltam meg a padnál, majd Jeongin egyből rám mosolygott.

-Jisung. De örülök, hogy végre megjöttél. - mosolygott.

-Miért nem csodálkozok ezen? - kérdezte Hyunjin, majd szúrós pillantást vetettem rá.

-Hyerin, mindjárt becsöngetnek... Nem mennél vissza a helyedre? - kérdeztem meg a lánytól, majd megrázta a fejét.

-Nem. - mondta ki, majd egyből becsöngettek.

-Ne már. Hyerin kérlek. - szólt már neki Jeongin is.

-Ah, jó. - morogta, majd visszaült a helyére.

-Köszönöm. - mosolyogtam Jeonginra, majd terveztem leülni, mikor hirtelen meghallottam a tanárunk szájából a nevemet.

-Jisung, ha eddig nem tudtál a helyedre ülni, akkor már meg se próbáld. Gyere ki a táblához. - közölte. - Jó reggelt gyerekek. - köszönt nem túl kedves hangnemben.

Sóhajtva vettem le a táskámat, majd lassan megindultam a tábla felé.

-Mit kéne csinálnom? - kérdeztem félve.

Drámánk volt, ahol mindig úgy kezdtük az órát, hogy ketten eljátszottak valamit, amiből én állandóan szándékosan kimaradtam.

-Ma nem hoztam valami nehéz témát, szóval nem kell aggódnod. Nos, kéne egy lány. - nézett körbe az osztályban. - Eunji?

-Biztos, hogy nem. - vágta rá.

Istenem... Csak essünk már túl ezen.

-Valaki önként jöjjön ki, vagy választok még egyszer, de akkor az ki is jön. - közölte idegesen.

A leghátsó sor legszéléről Miyeon felkelt a székéről, majd elindult ki, a tábla felé.

-Mi a feladatunk tanár úr? - kérdezte a lány kíváncsian.

-A téma a váratlan fordulat. Ez lehet, akár egy hirtelen szerelmi vallomás is. - közölte a tanár, majd ijedten néztem a lányra, kinek arcán egy halvány pír jelent meg.

-Na azt már nem. - csattant fel hirtelen Minho, majd mindannyian kérdőn néztünk rá. - Vagyis... Nem kéne. - közölte.

Mi ütött beléd?

-Miért nem? - kérdezte a tanár kíváncsian.

-Mert ebben semmi váratlan nem lenne. - közölte.

-Akkor gyere ki és tedd váratlanná. - mondta a tanár, majd Miyeon a helyére indult. - Maradj kint Miyeon. Hárman oldjátok meg a váratlant.

Minho arcán a félelem és a bizonytalanság látszódott, majd lassan felkelt a székéről és ő is a táblához jött.

-Micsoda szerelmi bonyodalom lesz itt. - nevetett fel Felix Hyunjin mellett.

-Pontosan. Nem ismerjük a helyzetet és bármit rögtönözhetnek. Kezdhetitek. Mutassatok egy váratlan helyzetet szerelemmel vegyítve.

Ennek rossz vége lesz, ha Minho is itt van... Kellett beleszólnod.
Egyáltalán miért szóltál bele?