Gyönyörű sorscsapás ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

»17. rész«

Negyed óra sétálás után a többiek megálltak egy panel előtt, majd egyből közeledni kezdtek az ajtaja felé.

Már itt vagyunk? Erre nem készültem még fel...

-Jisung, jössz? - kérdezte Changbin, majd én is odamentem.

Chan kezelésbe vette a kaputelefont, majd nem sokkal rá már bent is voltunk. Sietve mentünk fel az ötödik emeletig, miközben egyre jobban kezdtem pánikolni. Ráadásul már késő volt a hátráláshoz is. Felix bekopogott az egyik ajtón, majd egyből be is nyitott.

-Jó napot Minho anyukája. - köszönt hangosan és mosolyogva.

-Sziasztok. - hallottuk meg hangját, majd betessékelt minket a lakásba.

Gondosan levettük a cipőinket, majd Changbin Minho iránt kezdett el érdeklődni.

-Jól teszik lenni? - kérdezte Chan, majd a nő egy erőltetett mosolyt küldött felénk.

-Annyiszor mondtam, hogy tegezzetek. - mondta. - Téged még nem is láttalak. Minho egyik új barátja vagy? - kérdezte tőlem.

-I-igen, azt hiszem. - mondtam halkan, majd elmosolyodott.

-Nem mondom azt, hogy sikerrel jártok. Minho nagyon... - kezdte el, majd megjelent Minho, aki egyből közbe is vágott.

-Mehetünk. - közölte halkan.

Minho szemei vörösek és megviseltek voltak. Teljesen olyan volt, mint aki órákig csak sírt volna.

-Honnan tudtad, hogy... - kezdte el Felix, majd Minho ismét közbevágott.

-Nem érdekes. - mondta halkan.

-Fiam, biztos, hogy...

-Igen, menni akarok. - szakította félbe újra.

Minho szótlanul kezdte el húzni a cipőjét, majd mi is tettük azt amit ő.

-Hozzátok haza, ha esetleg... Nincs jól. - mondta az anyukája, majd Chan megígérte neki, hogy vigyázni fogunk rá.

Elköszöntünk a nőtől, majd egyenként, lassan kimentünk az ajtón. Csendben és kínosan mentünk le a földszintre, végül kint az utcán Changbin megtörte a nyomasztó csendet.

-Nem vagyok egy lelkizős ember, de... Minho, mi a baj? - kérdezte.

-Semmi. - mondta. - Tényleg együtt eszik az osztály? - kérdezte.

-És ezt... Honnan tudod? - kérdezte Felix, miközben visszaindultunk. - Na jó... Mi folyik itt?

Ez tényleg nagyon fura, elvégre nem vette fel a telefont senkinek...

-Én írtam neki üzenetet erről. - közölte Chan, majd mindenkinek világossá vált a helyzet.

-Minho. - szólítottam meg halkan, majd egyből felém kapta a fejét. - Szeretnél róla beszélni? - kérdeztem meg, majd hirtelen megtorpant.

Minho szeméből egy könnycsepp indult útnak, majd közelebb mentem hozzá. Kezemet lassan a karjára tettem, miközben aggódva néztem rá.

-Bármi is történt tudd, hogy mindenki itt van és lesz is neked bármikor, ahogyan... én is. - közöltem nehezen a végét, majd mikor hátrálni készültem váratlan dolog történt.

Minho hirtelen magához rántott és szorosan megölelt, majd vállai apró rázkódásba kezdtek, ami egyet jelentett. Megtört ismét, és újra sírni kezdett.

Egy ideig lefagyva és tehetetlenül álltam, végül bátortalanul, de viszonoztam ölelését és vártam, hogy kicsit megnyugodjon.

A többiek szótlanul nézték a történéseket, ráadásul ahogyan én sem, úgy ők sem tudták hova tenni Minho hirtelen kitörő érzéseit. Viszont egyre biztosabb lettem abban, hogy valami rossz történhetett vele.

-Én elindulok. Szólok a többieknek, hogy mindjárt jöttök. - szólalt meg halkan Chan. - Kitartást.

-Megyünk mi is veled. Jisung nyugtasd meg nekem. - közölte Felix. - Egy valakinek könnyebb megnyílni, mint négynek rögtön. Találkozunk a suli előtt. - mondta, majd a lépteik egyre távolabbról hallatszódtak.

Elmentek. Én pedig egyedül maradtam Minhoval, aki egyre jobban csak sírt, és sírt.

-Minho... Próbálj meg kicsit megnyugodni. - mondtam halkan, majd a hátát kezdtem el simogatni nyugtatásképpen.

-Jisung. - mondta ki nehezen a nevemet. - Elvesztettem egy számomra nagyon fontos embert. Örökre. - közölte több szünettel, majd éreztem ahogyan szorít egyet a felsőmön. - A nagymamám... - próbálta folytatni, de közbeszóltam.

-Ne folytasd... Ne mondj többet. - kértem meg rá, mivel tudtam, hogy mivel akarja lezárni. - Nagyon sajnálom. - folytattam halkabban, miközben ez, és a kialakuló helyzet miatt az én szemeim is megteltek könnyekkel.

Ígérem, hogy nem eresztelek el, amíg jobban nem leszel. Itt maradok és ölellek ameddig csak szükséged van erre, csak nyugodj meg Minho.