Gyönyörű sorscsapás ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

»8. rész«

Jeongin és én szótlanul indultunk meg a hazafelé vezető úton, majd egy kis idő múlva a fiú megtörte a csendet.

-Az előbb... Mikor Minho sikeresen megszabadított minket Hyunjintól. - kezdte el, de egyből közbeszóltam.

-Lehet az is, hogy puszta véletlen az, hogy Hyunjin otthagyott minket. - mondtam, pedig a szívem mélyén én is azt hittem, mint amit Jeongin.

-Sokszor csinált ilyet? - kérdezte.

-Hyunjin?

-Minho...

-Hát... Nem. Sosem tett hasonlót sem. Viszont félek, hogy mostantól máshogy lesz. - sóhajtottam.

-És az olyan nagy baj lenne? - kérdezte kíváncsian.

-Nem csak... Akkor olyat kéne mondanom neki, amire nem állok készen. - mondtam egyre halkabban. Tekintetemet lefelé vezettem, majd egy járdán lévő kavicsba rúgtam, végül sóhajtva kaptam a tarkómhoz. - Valószínűleg azért csinálja ezt. Kérdezett tőlem és választ vár. - mosolyodtam el zavartan.

-Jisung... Mit kéne mondanod neki? - kérdezte halkan, majd felém nézett, ahogy én is felé.

-Hát... S-semmit. - közöltem elvörösödve.

-Aha... Nem versz át. Bejön mi? - kérdezte mosolyogva.

-Jeongin. - mondtam ki nevét kiakadva. - Nem. - hazudtam.

Egyre jobban gyorsítottam a tempómon, így Jeonginnak is fel kellett venni az, hogy ne maradjon le. Innentől kezdve ismét szótlanul haladtunk hazáig, majd amint a házunk közelébe értünk megálltam.

Nem szóltam, hogy nem egyedül megyek haza...

-Baj van? - kérdezte Jeongin, majd ő is megállt.

-Menjünk. - hagytam figyelmen kívül a kérdését.

Percek múlva már a házunk ajtajának a kilincsére tettem a kezemet, amit lassan lenyomtam, majd előre engedtem Jeongint.

Ahogy bement a házba követtem én is, végül becsuktam magunk után az ajtót. Levettük a cipőinket, majd Jeongint beljebb vezettem.

-Anya. Megjöttem. - kiáltottam el magam.

Pillanatok alatt lépett ki a konyha ajtaján, majd mosolyogva indult felém. Anya amint megpillantotta Jeongint lefagyott, végül egy hatalmas mosoly került arcára.

-Hoztál egy barátot is? Jisung... Rád sem ismerek. - közölte boldogan.

-Jó napot. - köszönt Jeongin anyának, aki ez miatt szúrós pillantást vetett rá.

-Maradjunk a sziánál rendben? Hívj csak Yerimnek Drágám. - mosolyodott el újra.

-Rendben. - mosolyodott el a fiú is.

-Anya, ő itt Jeongin. Ha nem jön át a mi iskolánkba, akkor most nem állna itt. Sőt... Akkor senki nem állna itt. - nevettem fel kínosan.

-A lényeg, hogy itt van. És ennek nagyon örülök. Már alig várom, hogy bemutasd Minhot is. - mondta csillogó szemekkel. - Bár igaz, hogy elég jól ismerem miattad. - nevetett fel.

-Jaj ne... Anya ne kezd. - szóltam rá nyöszörögve.

-Hoho. Megmondtam. Nem versz át Jisung. - nevetett fel Jeongin. - Én is várom a percet, hogy veled legyen. - közölte, majd kikerekedett szemekkel néztem rá. - Veled a házban. - mosolygott. - Vagy... - kezdte el, de egyből közbevágtam.

-Sziasztok. - mondtam, majd egyből a szobám felé indultam.

-Jisung ne már. Várj meg. - szaladt utánam Jeongin.

Idegesen vágtam ki az emeleten a szobám ajtaját, majd Jeongin kérdezősködni kezdett Minhoról.

-Jeongin... Fejezd be kérlek.

-De most mi a baj? Tetszik neked nem? Vagyis minden jel arra mutat. - mondta mosolyogva.

-De, igen. Már egy jó ideje. Most jó? - kérdeztem idegesen, majd abbahagyta a mosolygást.

-Most mi a baj? - kérdezte halkan.

A zsebemből előhalásztam a telefonomat, majd letettem az asztalomra, végül idegesen néztem a fiúra.

-Az, hogy pont olyan után vágyakozom, akit soha nem tudhatok magam mellett. - mondtam idegesen.

-Ezt miből gondolod?

-Onnan, hogy az osztálytársa vagyok egy ideje. Tudom, hogy ez lehetetlen. - közöltem.

A következő pillanatban felvillant a telefonom képernyője, majd megjelent egy értesítés ismét attól az idegen fiútól.

-Tegyél érte, hogy lehetséges legyen.

-Előbb... Ki szeretnék deríteni valamit. - közöltem, majd a kezembe vettem a telefonomat. - Jeongin... Valaki írogat nekem, és fogalmam sincs, hogy ki ez. De... Ő ismer. - mondtam egyre halkabban.

-Mi? Ki? - kérdezte.

-Mondom, hogy nem tudom.

-Mutasd meg, légyszi. Vagy csak annyit, hogy mit írt. - kérlelt egyre jobban.

Jeongin egyből mellém sietett, miközben ledobta a táskáját. Amint én is lekaptam magamról a plusz súlyt megnyitottam az értesítést.

mnsng_lee
Láttalak suli után Hyunjinnal az épület előtt. Mondd, ugye jól vagy?