Keverék

1. Rész

- Ne már!- Riadtam fel az ébresztő hangjára. - Mennyi az idő?- Kérdeztem magamtól, még teljesen kábán a fáradtságtól. - MI A SZAR!?- Néztem rá az órára, ami nem mellesleg már 7:45-öt mutatott.

Igen az egy dolog, hogy nem vagyok az a korán kelő és időre beérő csaj, de az, hogy még az ébresztőm sem kelt időben az már tényleg mindent felül múl.

- Emily vonszold már le azt a nagy fenekedet, mert el fogunk késni. - Halottam legjobb barátnőm Sara hangját.

- Megyek, már csak még gyorsan fel kapok valami ruhát, ha nem bánod.- Kiabáltam vissza neki miközben éppen a fekete farmeremet próbáltam felrángatni magamra.

- Itt vagyok, mehetünk, csak még elköszönök anyuéktól. - Mondtam Saranak miközben futólépésben haladtam lefelé a lépcsőn.

- Sziasztok mentem suliba este jövök. - Kiabáltam be a dolgozó szobájukba.

- Mennyünk mááár!!! - Mondta Sara nyafogva.

- Oké, oké mehetünk. Itt van a nõvéred is vagy sétálhatunk?- Kérdeztem Saratól abban reménykedve, hogy Anne ott áll kint a ház előtt az autójával és nem kell, majd rohanunk a suli felé.

-1. Igen itt áll kint. 2. Szerinted hagytam volna neked, hogy ilyen későn kelj hogyha nem lenne itt?- Tette fel a költői kérdést Sara.

Amúgy az óra már 7:54- et mutatott, ami önmagában nem lett volna baj, ha nem 8:00-kor kezdődne a tanítás és a suli felé vezető út kocsival nem lett volna tíz perc. De sem én sem Sara nem gondoltuk, hogy el fogunk késni, mert mint kiderült Anne (Sara nővére) elvisz minket. És tudni kell, hogy Anne aztán tud vezetni.

- Csajszi tudod a dolgod. - Mondtam Anne-nek jelezve azt, hogy be kell, érjünk a suliba.

Sara nővérének segítségével pont csengetés előtt be tudtunk lépni az osztályba vezető ajtón.

Lehet, hogy nem említettem, de ez volt a suli első napja. Személy szerint én csak most fogok találkozni az osztálytársaimmal, mert nem tudtam részt venni a gólya táboron, de szerencsémre itt van nekem Sara aki már mindenkivel találkozott és segít nekem kiigazodni a többieken.

- Jó reggelt kedves gyerekek!- köszönt, mint Saratól kiderült az osztályfőnökünk Rodriguez tanár úr.

- Jó reggelt!- Hangzott el kórusban ez a mondat az összes gyerektől.

- Szeretném bemutatni az egyik osztálytársatokat, aki sajnos nem tudott részt venni a gólyatáborban.

- Emily kérlek, fáradj ki és mondj pár szót magadról. - Nézett rám Rodriguez tanár úr mire minden szem rám szegeződött.

Kisétáltam a táblához és belekezdtem a rövid beszámolómba:

- Sziasztok, a nevem Emily Smith és 15 éves vagyok. Imádok sportolni és szeretem a feketét. Lényegében egy tipikus tinédzser vagyok. - Mondtam monoton hangon a "bemutatkozást".

- Bármi kérdés?- Tettem hozzá gyorsan.

- Nekem lenne. - Tette fel a kezét az egyik hátsó padban ülő fiú.

- Igen Max?- Szólította fel ezek szerint Maxet Rodriguez.

- Van barátod Emily?- Tette fel a kérdését teljesen lenézően és bunkón. Mintha azt gondolta volna, hogyha lenne is, akkor is egybõl a karjaiba borulnék. Úgy gondoltam erre érdemes valami frappánsabbat válaszolni.

- Nem, de ha rajtad múlik nem is lesz. - Válaszoltam Maxnak mire a legtöbb fiú -úzni kezdett.

Mit ne mondjak valahol büszke voltam magamra, hogy sikerült beégetni azt a bunkót, de nem élvezhettem sokáig ezt az érzést, mert Rodriguez tanár úr egyből elcsitított mindenkit és vissza küldött a helyemre.