Keverék

13. Rész

Már jóval elmúlhatott éjfél én azonban továbbra sem tudtam aludni. Nem hagyott nyugodni a tudat, hogy Adam szeme láttára estem szét. Rosszabbkor nem is jöhetett volna a dolog. A gondolataimba merülve bámultam ki az ablakon, amikor halk koppanásokat hallottam. Világfájdalommal az arcomon sétáltam az ablakomhoz és nyitottam ki azt.

- Mondd neked innentõl kezdve szokásoddá fog válni, hogy Romeot játssz? - hajoltam ki az ablakon és kérdő tekintettel néztem Adamre.

- Minden rendben? - hagyta figyelmen kívül a szarkasztikus megjegyzésem.

- A legnagyobb rendben. Egyetlen egy dolog kivételével.

- És pedig? - érdeklődött.

- Valami elmebeteg hajnali - itt a digitális órámra pillantottam - háromkor kövekkel dobálja az ablakomat, amikor én aludni szeretnék. - magyaráztam

- Ahhoz képest egész gyorsan észrevetted, ezt az elmebeteget. - halottam a hangján, hogy mosolyog.

- És éppen ilyen gyorsasággal fogom ignorálni is, ha nem ad valami igazán nyomós okot arra, hogy az éjszaka közepén tovább hallgassam. - mondtam mire elnevette magát

- Látom tényleg jobban vagy már.

- Kösz, hogy szólsz - forgattam meg a szemem, de ezt ő úgysem láthatta. Éppen becsukni készültem az ablakot, amikor újra felkiáltott.

- Csak nem akarsz itt hagyni egyedül a sötétben? - érdeklődött

- De pontosan ezt terveztem. - válaszoltam - Amúgy meg van konkrét oka annak, hogy itt dekkolsz az ablakom előtt, éjszaka? Tudod mit, lemegyek - mondtam és kimásztam az ablakon keresztül a fára. Egy könnyed ugrással már a földön is voltam. - Szóval?

- Hát igazából csak.. - akadt el

- Csak?

- Hát csak tudni akartam, hogy jól vagy-e - halkult el a hangja a mondat végére

- Mint mondtam minden a legnagyobb rendben, de továbbra sem értem, hogy ez miért nem várhatott volna holnapig, mindek jöttél ide most? -értetlenkedtem nevetve.

- Te nem figyeltél ma Garciara? - váltott hirtelen komoly hangnemre Adam.

- Mármint? - kérdeztem vissza és az én arcomról is lehervadt a mosoly.

- Holnap kezdődik a behajtás.. Reggel mindenkinek a maffia előtt kell lennie, ott fogja Garcia kiosztani a párokat. Nem lett volna időm utánad érdeklődni, de nem ez a lényeg, az van, hogy nem feltétlenül tudtam volna beszélni veled a feladat után mivel nem biztos, hogy egy nap alatt vége lesz.. - kezdett el magyarázni majd inkább már csak hangosan gondolkodott - Szóval úgy döntöttem ez a leg biztosabb módszer, hogy kiderítsem jól vagy-e.

- Hát ez nagyon aranyos Romeo, de nem értem miért aggódsz értem ennyire. Azt ne felejtsd el, hogy megtudom védeni magam másoktól nem, kell a segítséged. - mondtam

- Az lehet, hogy másoktól megvéded magad, de magadtól nem biztos. - mondta és a csuklómra nézett. Amint eljutott az agyamig, hogy mire gondol, egyből a hátam mögé kaptam a kezem. -Hé, semmi baj. - nyúlt a kezemért én azonban hátra léptem egyet.

- Figyelj, nem te vagy az elsõ aki segítni akar és valószínűleg az utolsó sem de ahogy eddig senkinek neked sem fogok megnyílni vagy mit tudom é, hogy mit tesznek ilyenkor az emberek. Úgyhogy ha lehet, akadj le a témáról, nem tudom, hogy hol és mikor sikerült meglátnod a hegeket, de semmi közöd hozzájuk. - válaszoltam. A megjegyzésemet alig egy perces csönd követhette ám ez az egy perc lehetett életem leghosszabbika.